A youngtimerek számunkra talán kevéssé szimpatikus kendácsolásánál maradjon csak meg a neppermúltú Mike és Edd. Akit ma be szeretnék mutatni, az az AC/DC basszusgitárosának névrokona: Mark Evans. Egy -eredeti végzettségét tekintve- állatorvos sebész, aki hobbiként kitanulta az autószerelést, a hegesztést, fényezést és egyéb érdekes szakmákat. A hájas macskák cikizésén túl a Discovery Channellel közösen 1999 óta készít arról filmsorozatokat, ahogy autókat, motorokat, terepjárót, repülőgépet, vagy éppen helikoptert készít.

Műsorait egyrészt jó humora miatt érdemes nézni (ezek szerint Angliának legalább két vicces állatorvosa van: ő és James Herriot), másrészt meg azért, mert elhiheted, hogy te is képes vagy szétszedni egy difit (és talán össze is rakni).

"Mikor a kis Austin visszajött a szerelőtől, Siegfried úgy sürgölődött körülötte, mint egy öreg tyúk.

- Gyere ide, James - mondta. - Beszélni szeretnék veled.

Láttam, hogy megint türelmes az arckifejezése, és lélekben összeszedtem magam.

- James - mondta körbejárva az ütött-kopott járművet, kapargatva a felpattogzott festéket. - Látod ezt a kocsit?

Bólintottam.

- Felfúrták a hengerét, James, nagy költséggel felfúrták, és én erről akarok veled beszélni. Most mondhatni, egy új kocsi van a birtokodban. - Némi erőfeszítéssel kinyitotta a kallantyút, s a motorháztető nagy por- és rozsdazuhatag közepette nyikorogva felemelkedett. Rámutatott a fekete, olajos motorra, amely körül különböző vezetékek és gumicsövek füzére lógott. - Ez egy finom szerkezet, és szeretném, ha tisztelettel bánnál vele. Láttam, hogy úgy robogsz, mint egy őrült, de annak vége. A következő három-ötezer kilométeren át finoman kell bánnod ezzel a géppel. Óránként ötven kilométer teljesen elegendő. Én bűnnek tartom azt, ahogy némelyik ember bánik az új motorjával - be kellene csukni őket -, így hát, fiú, ne felejtsd, nincs repesztés, mert velem gyűlik meg a bajod.

Óvatosan lecsukta a motorháztetőt, kabátja ujjával megtörölte a repedt szélvédőt, és elment.Az erélyes szavak olyan hatást gyakoroltak rám, hogy körútjaimon majdnem sétalépésben másztam egész nap.Aznap este éppen ágyba készülődtem, mikor bejött Siegfried. Két parasztlegény volt vele, mind a kettőjük arcán buta vigyor. Erőteljes sörszag töltötte meg a szobát. Siegfried méltósággal beszélt, nagyon enyhén motyogva.

- James, ezekkel az urakkal este a Fekete Bikában találkoztam. Több nagyszerű dominópartit játszottunk, de sajnos lekésték az utolsó buszt. Légy szíves, hozd elő az Austint, én hazaviszem őket.

A háza elé vezettem a kocsit, s a parasztlegények bemásztak, egyik a hátsó, másik az első ülésre. Láttam, hogy Siegfried bizonytalanul ereszkedik le a vezetőülésre, s úgy döntöttem, hogy velük megyek. A hátsó ülésre ültem.A két fiatalember az Északi-láp egyik farmján lakott, és mi öt kilométerre a várostól elhagytuk a főutat, fényszórónk a sötét hegyoldalban kanyargó dűlőút egy darabját világította meg.Siegfried sietett. A gázpedált deszkáig nyomta, a motor hangja gyötrelmes sivításig emelkedett, s a kocsi rohant előre a sötétben. Elszántan kapaszkodva előrehajoltam, hogy belekiálthassak munkaadóm fülébe.

- Ne felejtsd, hogy ezt a kocsit most fúrták fel - bömböltem túl a zajt.

Siegfried türelmes mosollyal fordult hátra.

- Igen, igen, nem felejtettem el. Mit izgulsz?

Miközben beszélt, a kocsi levágódott az útról, és óránként száz kilométeres sebességgel zötyögött a füvön. Úgy dobálódtunk, mint dugó a hullámokban. Zavartalanul vezetett tovább ugyanazzal a sebességgel, míg vissza nem tért az útra. A buta vigyor eltűnt a legények képéről, mereven ültek ülésükön. Senki sem szólt egy szót sem. Az utasokat kitettük egy néma farmon, s kezdődött a visszaút. Mivel egész úton lejtőnek mentünk, Siegfried úgy találta, hogy még gyorsabban is vezethet. A kocsi sivító motorral ugrált és zökögött az egyenetlen úton. Több kurta, de feszült látogatást tettünk a környező lápba, de hazaértünk.

Egy hónappal később Siegfriednek megint módja nyílott rá, hogy felelősségre vonja a segédjét.

- James, fiam - mondta bánatosan -, nagyszerű gyerek vagy, de biz' isten nem kíméled a kocsit. Nézd ezt az Austint. Nemrég fúrták fel a hengereit, kitűnő állapotban volt, és tessék - már megint zabálja az olajat. Nem tudom, hogy sikerült ilyen gyorsan tönkretenned. Rémes alak vagy."

Jó szórakozást!