Az úgy volt, hogy a társaság egy része mindenféle kiküldetések okán elkezdett Afrikába járkálni, és ámulva csorgatta a nyálát az ott bizony még mindig gyakori, mostanság 20-30 éves autókra, amik még hétköznapi használatban vannak. Természetesen a koruknak megfelelő futásteljesítménnyel és esztétikai állapottal, jobban mondva a sokadik felújítás után, kicsit úgy, mint a Hindustan Ambassador a Peugeot 206-os reklámjában.
Erről persze nekem meg eszembe jutottak azok az idők, amit én töltöttem arrafelé. Mivel a fotóalbumokban többnyire római építészeti- és szobrászati emlékek maradtak fenn, rólunk és méginkább a helyi autóparkról szóló képek csak alig, így kénytelen voltam a családi legendáriumhoz, a saját hétéveskori emlékeimhez fordulni, valamint az internetre hagyatkozni. (A fránya Betamax, ugye, akkor jó ötletnek tűnt, de most már nem tudjuk megnézni sehol!)
Szóval itt következik két részben 10 olyan kevéssé elismert félklasszikus gépjármű, amik már megértek a múzeális minősítésre, de csak nagyon ritka az olyan elvetemült barom, aki neki is fog velük. Egyik sem Mercedes-Benz, de valami miatt nekem mind kedves, azaz, az álomgarázs méretének függvényében egyik-másikat bevállalnám.
Datsun 140J
Az afrikai családi verda. De mondhatnám azt is hogy lyuk a tér-idő kontínuumban, mert ilyen autó az internet szerint nincs is. Van 140Y (a kétajtós), meg Datsun Violet (ugyanez más néven, 1,6-os motorokkal az angol piacra szállítva), de az, amiben mi a családdal egy egész évet autóztunk, mintha kimaradt volna a történelemből. Pedig a Datsun nem volt egy tehetségtelen banda, lásd 280Z, sőt, ezekben az években a Violettel négy Safari rally-t nyertek egyhuzamban, aztán 1983-ban, 52 év után beolvadtak a Nissanba.
De, hogy a „mi autónkról” meséljek: nem volt benne semmi csoda: japán autó akkora motortérrel, hogy a négyhengeres soros, hosszában elhelyezett motort, mellé beállva lehetett szerelni (lásd a W115 motorterét). Hátsókerekes, duplalámpás, mint az ezeröcsi, de ezt 1977-81 között gyártották. Full kávébarna műbőr belül (nem azonos az MB-tex-szel, mert az perforált) ami a homok kitakaríthatósága szempontjából jó, de a napon 80 fokra felmelegedő üléspadok miatt nem. Ez volt életem első általam kormányzott járműve: a pedált még jó, hogy nem értem el, így apám öléből tekergettem a kormányt forgalomban, a strandról hazafelé. Kit érdekelt ez '81-ben, hol volt akkor még Euro-NCAP, meg az 5*-os töréstesztek?
Olyannyira nem fellelhető, hogy a mobile.de-n nincs is Datsun keresőfeltétel. De itthon is szinte csak a 240-280Z-ket hirdetik.
Nissan Patrol
Terepjárót keresel, de nem a hétköznapi típusok közül szeretnél választani? Ennél egyszerűbb, jobban mondva ennél szögletesebb autó kevés van (tán egy G). Dehát ez egy munkagép: merev tengely, laprugó. A népítéletek szerint minden kivitelében szerethető, kis fenntatási igényű, bár rohadásra és (az akkori japán autókhoz méltóan) elektromos hibákra hajlamos típus. A kerékjárati ívek műanyagelemes szélesítésével brutális kinézetű autót lehet belőle faragni, melynek én a 160-as -harmadik- sorozatát, a rövid kasztnist, a 1980-85 között gyártottat néztem ki magamnak. Volt belőle 2,8-as és 4 literes sorhatos, benzines, és 3,3 literes sorhatos dízel.
Az itthoni választék siralmas: akárcsak a Samurai-oknál, a kínált darabok nagy része itt is forgalmi nélküli, „csak hobbi célra alkalmas” darab. A németeknél meg nincs belőle egy sem. Pedig de elvinnék egyet Bamakoba!
Peugeot 504
A franciák W123-asa, az igazi sivatagi túlélő, amivel az arab kérdés nélkül bemerészkedik a Szaharába. 1968-1983 között gyártották Európában, de a sokadik licensz alapján egészen 2004-ig sok helyen gyártásban maradt, úgymint: Kína, Chíle, Argentína, Nigéria, majd Kenya és Új Zéland.
Sok jó film szereplője, mint a Szigorúan bizalmas (For your eyes only) Bond mozi Roger Moore-ral és több szép mercivel, vagy az Éjszaka a földön (Night on Earth) c. Jim Jarmusch darab párizsi része. Itt a csodás Béatrice Dalle egy vak nőt játszik frenetikusan, de a fekete taxisofőr fején a sebtapasz sokkal viccesebb.
Ez az az autó szerintem, ahol a Peugeot-nak sikerült azonosulnia a saját logójával: formatervre valóban olyan, mint egy oroszlán: morcos tekintet, csapott-de nem a rossz értelemben- segg. Jó kis klasszikus elrendezésű darab: motor elől (az alacsony motorház miatt döntve, hosszában), hajtás hátul. Lehet vele kenni rendesen.
Volt belőle limuzin, pickup, kombi, kupé és kabrió, azaz minden fontosabb változat. Ez utóbbi kettő igen kurrens cikk Nyugat-Európában, de teljesen más –Pininfarina- kasztnival, mint limuziné. A motorok többsége soros 4 hengeres, 1,8 és 2,0 l benzines és 1,9, 2,1, 2,3 l-es dízelek: a francia dízelek tartóssága szerintem ezen blokkon alapulhat. A kupéba v6-os 2,7 l-es benzines motort is szereltek. 4, később 5 sebességes manuális és 3 sebességes automata járt hozzá.
Talbot Matra Rancho
Azt mondják, hogy az olasz autók mind rohadnak. Hát a ’70-es években valószínűleg mindenki őket majmolta, mert ennek az egzotikumnak is ez lett a veszte. Mára alig maradt belőle fellelhető példány; a hasznaltauto.hu-n évente ha egyet hirdetnek. Pedig, mint azt rövidke közvéleménykutatásom mutatta, ilyen matchbox-a mindenkinek volt, és mindenki vágyott rá egyszer. Az ötlet amúgy nem volt elvetemült: a gépkocsik történelmével folgalkozó írások ezt a típust jelölik meg, mint a mai MPV-k egyértelmű elődjét. Már megint az ’üje fransziák voltak, akik egy teljesen hétköznapi hatchbackből -Simca 1100- egy háromajtós, tökigüvegezett kombit faragtak és kizavarták az erdőbe. Egy baj volt ezzel az ötlettel: a technikai hátteret nem állították hozzá. Emlékszem, egy –a „Lyukas sziklánál” eltöltött- nap és strandolás után hazafelé indulva beszorultunk egy ilyen verda mögé az egyetlen sávos 20 cm mély homokkal borított úton. Az araszoló sorban szegény tulaj csak bőgette a motort és szép lassan, hasig elásta a kocsit. Ekkor mi, a 4 „férfi” kiugrottunk a Datsunból, és a fél strand segítségével, lapáttal, meg a kerekek alá beerőszakolt pálmalevelekkel kimentettük a „telekjárót”.
A másik élményem, már itthonról -voltam vagy 9 éves is- mikor a margitszigeti kertmoziban láttuk a Házibuli 2-t. Addigra jóval kevésbé érdekelt az autó, viszont sokkal inkább a filmben játszó, akkor alig 15 éves Sophie Marceau! Hát kell ennél több, hogy egy életre megjegyezz egy autótípust?
A kocsit egyébként 1977-84 között különböző neveken (Matra Simca- és Talbot Matra Rancho) gyártották, mint említettem, kizárólag 3 ajtós kivitelben. A mercedes-i hagyományoknak a kombisággal és az extraként rendelhető harmadik üléssorral tiszteleg, és mint ilyen az egyterűek őse. Kizárólag 1,4 l-es motorral és 4 sebességes váltóval szerelt elsőkerék meghajtású autó. 4x4 nem volt rendelhető, de több olyan extra, mint a tetőre szerelt pótkerék, a csörlő, az önzáró differenciálmű azt a látszatot keltették, hogy bátran le lehet vele térni az aszfaltról.
A belterek és a színválaszték a 70-80-as évek francia divatvilágának és ízlésének egyértelmű példái.
Opel Monza
Ez egy nagyon beteg arányú fastback kupé: jó nagy motorral, két ajtóval és hatalmas üvegfelületekkel. 1978 -1986 között mintha csak a Mustangot akarták volna európaivá tenni a GM-nél. A jó öreg elöl a motor, hátul a hajtás, tehát kéne. Sorhatos 2,5 és 4,0 közötti benzines motorokkal. Ez utóbbi Irmischer által tuningolt motorral a 0-100-at 6,5 másodperc alatt futotta. A ’D’ Kadett és az Ascona formatervével, rokon autó a méretek beli különbségből fakadóan sokkal erőteljesebb hatást fejt ki.
A hasznaltauto.hu-n egyszerre egy-két darabot találni, hihetetlen lepusztult állapotban. A mobile.de-n fellelhetők még plüssös homokszínű-, vagy pornóbelsős darabok is, nem csak a megszokott szürkékben, hanem méregzöldben, csokibarnában, vagy borvörösben is.
Az áruk 1000-5500 Euró között mozog, tehát még a szebb darabok is a megfizethető árkategóriában vannak. Volt tulajok szerint itt is a rozsda a legnagyobb ellenség: ebben az autóban még „nincs” elektronika. Itt egy házilag vágott video a típus történetét mutatja be, ez pedig egy jó kis drift egy fekete autóval.
Folytatva lészen...
Utolsó kommentek