Mercedes Youngtimers Baráti Kör

Miért Youngtimer? Magam sem tudom, de valahol a gyerekkoromban kezdődött. Mindig néztem, segítettem Apunak, mikor a családi járgányt szerelgette, és megszerettem, hogy nyakig összeolajozhatom magam. Aztán ahogy növögettem, már én javítottam a bringámat, a motort, majd az autóimat. Mivel a 80-as években voltam gyerek, annak a kornak a csúcsautói voltak a kedvencek, az 500-as Merci meg a 911-es Porsche. A filmekben is ilyenekkel jártak rosszfiúk, persze, hogy ilyenről álmodoztam! Aztán ahogy felnőttem, dolgozni kezdtem, a sok javításigényes autó után jöttek a fiatal megbízható vasak, amiket csak tankolni kellett, és éreztem, hogy valami hiányzik. Talán nem véletlenül, az öcskös pont ekkor javította egy barátunk ’85-ös, 380SE Mercedes-ét, és a próbakör alatt éreztem, elvesztem. Eladtam az Astra-t és lázas Merci keresésbe kezdtem. Hamar meg is találtam az „igazit” egy ’82-es, 280SE személyében. 6 henger, 2 vezérműtengely, 185 lóerő! Csodaszép, metálkék szín! Hamar megalkudtam az eladóval, miközben elkövettem az összes hibát, amit autóvásárláskor el lehet követni, hiába volt több év „autóbiznisz” a hátam mögött, első látásra beleszerettem. Persze ahogy oszlott a lila köd, kiderült, hogy mindent csináltam, csak jó üzletet nem. De sebaj, majd megcsináljuk a hibákat! Persze párszor szerelőket is igénybe kellett venni, mikor valami eszköz, szerszám hiányzott, de minden egyes javítás után csak rosszabb lett az autó. Ekkor elhatároztam, hogy mindent megjavítok magam, amit nem tudok, megtanulom! Mivel az autón mindig volt javítanivaló, megtanultam a leckét, mostanra töviről-hegyire ismerem a típust, nem okoz gondot sem a benzinbefecskendezés, sem az automataváltó javítása.

Mit lehet csinálni egy Youngtimerrel?

Felújítani, majd óvni, védeni. Persze ilyenkor már nincs szívünk nap, mint nap bevetni, csak ha szép az idő, kell tehát egy garázs és egy „futkozós” autó. Én is így jártam, az 500-asom már csak napsütésben hagyja el a garázst, a mindennapos közlekedésre másik autókat használok (az egyik egy BenzJ). A története úgy kezdődött, hogy Szabi barátom barátja rátalált az alföldön egy udvarban évek óta pihentető ’85-ös 500SE-re. Az autó szörnyen nézett ki, a kédereknél mohás volt, felismerhetetlen volt a színe a 6 év alatt rárakódott portól, itt-ott még talicskával meg is húzták, nem is indult el, de mégis fantáziát láttam benne. Fél év alkudozás után trélerrel hazahoztuk, és megkezdődött a felújítás. Az autó szerencsére műszakilag nagyon jó állapotban volt, szinte csak szépészeti beavatkozásokra volt szükség. 5 literes, 8 hengeres motorja ma sem lebecsülendő menetteljesítményekkel ruházza fel, kényelmi, biztonsági felszerelései még ma sem elavultak. Van ABS, tempomat, légzsák, automata váltó, klíma, és persze minden elektromosan működik! Végig egy kép lebegett a szemem előtt, igazi 80-as évekbeli tuning optikával ellátni az autót. Meg is találtam a spoilereket, a felniket egy eladó autón, azonban a tulaj nem volt hajlandó csak a nekem kellő alkatrészeket eladni, így megvettem az egész autót, amit később el is bontottam, biztosítva az alkatrész ellátást a további évekre. De ha már kész a csoda, mit lehet vele csinálni? Meg kell mutatni mindenkinek! Erre jó alkalmakat kínálnak a klubunk összejövetelei, ahol az autók megcsodálása mellett rengeteg tapasztalatot cserélhetünk.De van még jobb! A versenyzés! Egyre népszerűbbé váltak az utóbbi időben a csillagtúrák, ahol nem számít az autó teljesítménye, a verseny távját a KRESZ tökéletes betartásával kell teljesíteni, a verseny értékelésben a szintidő pontos tartása, az ellenőrző pontokon végrehajtott különböző feladatok (kulturális, logikai, sport…) számítanak. Egy ilyen versenyen a csapat, amely minimum 2 főből áll, pilótából és navigátorból, kap egy feladatlapot és egy itinert, amin csak a kereszteződések, lakott terület eleje-vége táblák, az egyes pontok egymástól való távolsága és a feladatok helyszínei vannak jelölve. Szóval amikor elindulsz azt sem tudod, hogy hova fogsz menni, csak amikor beérsz egy-egy településre, akkor látod merre visz az utad. 2007 tavaszán én is beneveztem az első versenyemre, a Yetro, Balatoni V’artour emlékversenyére. Egy győri, szintén autóőrült barátom volt a navigátorom. A verseny májusban, Balatonfüredről indult, és mint útközben kiderült, a Balaton felvidéken vitt végig, több várat is érintve. Voltunk Veszprémben, Ajkán, Szigligeten, Nagyvázsonyban, Sümegen, Keszthelyen, majd a szombati végállomás újra Balatonfüred volt. Az ellenőrzőpontokon minden tekintetben megmérettetett a csapat, volt logikát, műveltséget, fizikai erőt, ügyességet igénylő feladat! És persze ne feledkezzünk meg a szintidőről! Este koncert volt a program, a Retronauták léptek fel, jó kis banda! Másnap Tihany volt a cél, kaptunk 5 fényképet, oda kellett találni a képen látható helyszínekre, ahol autóalkatrész felismerési, mérési, logikai, megfigyelési feladatok voltak. Nagy meglepetésünkre ezt a versenyt megnyertük, sőt azóta már 2 másik versenyén indultunk a Yetro szervezésében, és egy 3. helyet is összeszedtünk azóta. A mercis csapat is kedvet kapott ehhez a mókához, a legutóbbi versenyen már 4 csapat indult tőlünk, és a tavaly nyári 4 napos nagytalálkozónkra már saját, 1 napos versenyt rendeztünk, ami osztatlan sikert aratott a srácok körében! Idén folytatjuk!