by Lassú

2005 augusztusában,egy végigmelózott nap,és 1000km levezetése után
/Ferihegy-Opernring-Ferihegy-Balatongyörök-Bp/hazafelé az Osztyapenkó
magasságában láttam meg a lavina elindítóját,egy csontszínű
Pagodát,mely az autópálya túloldaláról,mint látomás sejlett fel egy
kereskedés udvarán.



Másnap visszamentem,beleültem,elvesztem...

Elhatározás megszületett,kell egy öreg vas,játszani,élvezkedni.
Miután lövésem sem volt,hogy,hogy mennek ezek a veterános
dolgok,elkezdtem utánajárni,mit érdemes,hol,mennyiért,honnan.
Szívtam magamba az infót,mint Besenyőpistabácsi a szárazkolbászt.
Sokáig Volvo P1800-as volt a vágy tárgya,de gyakorlati okok
/alkatrészbeszerzés nehézsége/vmint még egy egyszerű indok/nincs annyi
pénzem/ez dugába dőlt.

Folyamatos használtautó.hu böngészés után,egyszercsak felbukkant Ő,a
nagybetűs szerelem első látásra.
1967-es W108-as 2500cc kormányváltós ótómata,elektroníse
zonnensibeda,epedás fotelek elöl kettő,hátul meg egy komplett kanapé
krémszínben pompázva belül,kívülről meg egy eszméletlen mélybordó
szín,készen voltam,mint házifeladat...ÁÁÁ,mondom,ha csak nem vagy
nagyon beteg,enyém leszel!

Eladó fölhív időpont egyeztet,próbafutam...
Iszonyatos önuralom,hogy ne mutassam,hogy ebből a csodából engem már csak lángvágóval,és ecetes flexxel lehet kirángatni /még alku előtt voltunk/.
Fölhívtam a céges autóm szerelőjét,hogy ugyan tekintse már meg egy olyan ember is aki ért hozzá /én tökéletes homályban vagyok/, megtekinti,réteget mér,kompressziót miegymást,hümmög, fejvakar,félrehív.
Aszongyahogy:Itt meg itt meg itt ez,meg az a baja de amennyit az eladó
kér,annyit kacagva megér.
Fapofa továbbra is,de már rángatózott a szám széle,végül egy 150-et még lecsippentettem az árból.
Pár napra rá kifizettem,elhoztam,és a nevemre vettem.A nevem napján.
Az első autó aminek a forgalmijában az én nevem szerepelt.
Az eladó /egyébként végtelenül szimpatikus fickó/,könnyezve vált meg
tőle,de hát az épülő háza vég nélkül szippantotta magába a pénzt.
Az első út hazafelé...
Kívűlről néztem Hanzit, /végül ezt a nevet kapta a keresztségben,bár
esélyes volt még a Jürgen,a Fritz,valamint a Gertrud,és a Brünhilde is.../ mert egy igen közeli barátom vezette hazáig,én meg mentem mellette,mögötte,és nem tudtam betelni vele.
Egy nagyon komoly elkötelezettség vette kezdetét.
Másnap nagy boldogan átmentem vele az akkori barátnőmhöz,mutatom neki a megvalósult álmomat,fülig érő szájjal.
Reakció:
-Mi ez a rom?
Másnap repült a ,,Kedves"...

Elvittem kárpitoshoz szabattam rá ,,taylor made" ponyvát,Gore-Tex anyagból,hogy még csak véletlenül se fülledjen be,majd elkezdtem keresgélni a Veterán Mercedes klubokat.
Az egyik legjobb tudomásom szerint akkor meghívásos alapon működött,tehát ,,no way"
A másiknak felhívtam az elnökét,akinek elújságoltam,ki fia borja vagyok,és esetleg belépnék a klubba.
-Rendben,de most tárgyalok,holnap visszahívom,viszlát!
Egy hétig semmi,ismét hívom:-Igen emlékszem,de most külföldön vagyok,három nap múlva visszahívom.
Mondanom sem kell,azóta is egyfolytában csörög a telefonom.
Aztán egy áprilisi délután,az Őrs vezér tere környékén,megáll mögöttem egy ezüst színű kombi 123-as,kipattan belőle egy kopasz,körszakállas,összefirkált figura,és azt mondja:
-HűdeszépautóvanegyklubkeddesténkéntszoktunktalálkozniaFelvonulásitérenhavankedvedgyerele!
Lámpa zöldre vált,összefirkált bácsi az autóba vissza,ő jobbra,én balra.
Következő kedden ott sorakoztam a téren,és attól fogva tagja vagyok egy jó kis társaságnak.

U.I.:
Ha az összefirkált emberkében bárki egyik oszlopos tagunkat véli
fölfedezni,az nem a véletlen műve.