Olyan ez, mint az építkezés. Az ember tervez, állapotot mér fel. az alapján költségvetést, időtervet kalkulál, osztán belevág a munkába. Az emberbe meg a ménkü, előbb-utóbb.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem lesz ezzel semmi gond, kicserélünk pár ezmegazt, beállítunk másik néhány dolgot, a végén meg kicsit bőrözünk, fényezünk, polírozunk oszt’ jónapot. Hogy ne beszéljek rébuszokban, a 300CE renoválásról beszélünk itten, kérem szépen. De hogy sorjába is szedjem, miből is áll az a dolog, amit könnyű gyaloggaloppnak gondoltam az elején. Így nézett ki pl. a légszűrő a fedél eltávolításakor:

Cserénél szerencsére kiderült, hogy kartergáznak, olajpárának nyoma sincs, porszáraz volt a légszűrőház. Azért az új szűrő sokat dobott a projekten, na. Kicseréltük az olajakat, szűrőket, fékbetéteket, féktárcsákat. Lettek új gyertyák, gyújtáselosztó fedél, rotor. Benéztünk az autó alá, és lőn elől új toronycsapágy szilentpár, kormányösszekötő középen, stabrúdtartó. Aztán benéztünk még egyszer, és hátul is cserére kerültek a bölcsőszilentek, diffi szilentek. Meg az egyik Hardy, ha már ott tartottunk. Kész lett a komplett feújítása a kuplungnak és háza tájának, minden apró bizbasz kicserélve gyári újra. Na ekkor hittem én azt, hogy a nehezén túlvagyunk. Aztán elmentem próbakörre.

Próbakör alatt kicsit hosszabb – értsd: kb. 40 km – utat értek, ahol lett nagy meglepetés, sőt, több is. Kezdetnek a legfinomabb, hogy alacsony fordulaton kidobja a kettest a váltó – lassú, szűk ívű kanyarokban nagyon élvezetes. Aztán az idegesítő daráló hang hátulról (kerékcsavar, felni nem ér bele sehová, csekkoltam; diffibe olajat tettünk). Ott van még az ASD sztori is: szemre minden rendben, de nem működik mégse. Nedves úton kicsit kiraktam a kocsi seggét, ahogy kell, aztán csak a bordóval kipörgésgátló nélkül megszerzett rutin mentett meg attól, hogy megnézzem az útszéli árkot alulról is.

Ami a legaggasztóbb, az a motor alapjárata. Merthogy vagy nincs neki, vagy van, de akkor stabil 1500-on áll. Kezdetben vala a feltételezés, hogy az alapjárati motort kell cserélni, az majd megoldja a problémát. Jelentem, nem oldotta meg, cserébe viszont ramatyabb, mint csere előtt. És ott van még az idegesítő kipufogóhang, amit a nem odavaló csőátmérők, és a hátsódob hiánya okoz, valami iszonyatos hörgős-öblögetős hang alapjáraton, (amikor van nekünk olyan) és repedtfazék üvöltés magas fordulaton. Ahogy elnézegettük alulról, valószínű ezt sem oldom meg egy szimpla (szimpla, hehe) hátsódob cserével, de ha már nekiálltam, rendesen akarom megcsináltatni. Arnold, a szerelőm kicsit szarkasztikusan meg is jegyezte tegnap, hogy még a végén autó lesz belőle. Igaz, azt is megjegyezte, hogy lassan válthatok hozzá heti bérletet...

Hogy jó hírekkel is nyugtassam magam, arra gondolok, hogy műszakilag – a motort kivéve – lassan tényleg a vége felé járunk a gép rendbetételének. A vas most a villanyásznál pihen, kikerülnek belőle a nem gyári buherált kábelek, az összevissza gányolt riasztó, megcsinálják a központi zárat és bekötik az extra fényszórót a helyére, ahova való. Befigyel még a jövő hét elején egy injektor diagnosztika és beállítás, remélhetően sok mindent megold az alapjárati problémák háza táján. Kugyinak köszönhetően lett bele korhű sportkormány, nemsokára megy a bőröshöz az időközben beszerzett könyöklővel együtt. A felnik leadva a fényezőhöz, várják a festéket és a polírozást. Ja! és 3000 felett úgy harap, hogy rámjön tőle a visonghatnék. Szóval kicsit több időbe és pénzbe kerül, mint gondoltam, de egy bitang jó autó lesz ebből a gépből. Bezonyám :-)