Mikor megvettem a MiamiWeiss-ot, még fogalmam nem volt arról, hogy sperr van alatta és arról sem, hogy mennyit fogok szívni vele, mire újra jó lesz.
Sőt volt idő, mikor azt sem hittem hogy lesz még valaha is jó újra.
Minden esetre vétel után olyan boldog voltam a bontószökevényemmel, mint még azelőtt soha és amennyi pénzem volt az belelapátoltam. Bár ez még mindig így van.
Gondos gaza lévén kicseréltem többek között a differenciálműben is az olajat, az előírt API GL5 Hypoid getriebeölre. Igen ám, csak ez nem a sperrbe előírt, hanem a sima teljesen nyitottba. De mivel nem volt rajta olyan tábla mint a halálosztó difijén
és mint később kiderítettem, 280asba nem is volt rendelhető az önzáró fajta, az enyémbe mégis beleokosította az előző gazdája, aki állítólag egy osztrák orvos volt. Tényleg ez volt a szöveg, mikor Szombathelyen anno megvettem. Na most a vasi neppereknek azt se szabad elhinni amit kérdeznek.
A lényeg, hogy én teljes lelki nyugalommal ültem be az autómba, miután az összes létező testnedvét és egyéb kopó elemeket kicseréltem és szintén teljes lelki nyugalommal rugdostam a kickdown kapcsolót naphosszat. Csak az tűnt fel, hogy mikor élesen kanyarodok, akkor valami nagyon nyikorog hátul. Azt hittem hogy a futómű lóg annyira, hogy valami összeér valamivel, de mivel ott minden rendben tűnt, még pár hónapig nyekeregve kanyarodtam, ami igencsak idegesített. És persze nem is akart úgy kilinccsel előre menni, mint azelőtt, mert mert egykerék hajtású volt szegényem és a kanyar belső kerék pörgött, a külső meg tapadt, tehát nem engedte kitörni a seggét, viszont nyomatékot nem vitt át mert az a másik oldalon már füstté vált. Mindez persze az én zöldfülü elmémben 6 éve még nem kristályosodott ki ennyire, de azért éreztem hogy valami nem kóser.
Azt hogy addig hogyan jutottam el, hogy a difit is megbontsam, már nem is igen emlékszem. De ha minden igaz, akkor valami féltengely csere lehetett a dologban, mikor is az istenért nem sikerült kipajszerolni a bolygóművet tányérkerekestül a helyéről. Telefonos segítséghez folyamodtam, hát és Csabais mondta, hogy annak így és így ki kell fordulnia a helyéről. Ő az mondta hogy ez 100%. Márpedig ha ő mondja akkor az úgy van. Csak ő nem látott az én szememmel, ezért nem tudta, hogy ez nem egy mezei darab. Én meg akkor láttam először ilyet szétszedve, tehát nekem sem tűnt fel. Azt viszont nem hittem el, hogy én vagyok a tök hülye és azért nem jön ki, márpedig mindkét állítás nem lehet igaz egyszerre. Neki estem hát és minden létező csavarját szétkaptam és apró darabokban ugyan de kijött a bele.

Ez a nagy kolonc volt benne, nem csoda, hogy nem jött egyben:

Akkor látom ám, hogy ebben mindeféle tányérrugó, lamellák, meg ilyesmi van. Rémlett, hogy a könyvekben ennél egyszerűbb szerkezetet rajzoltak a Differenciálmű címszó alatt.
Gyorsan megmutattam az értőknek, akik rávágták, hogy ez egy sperr wazzeee! Azt tudtad, hogy ebbe spéci olaj kell?
Tudta a rosseb, minden esetre megörültem, mert egyrész a sors ekkora ajándékot utoljára akkor adott, mikor az én Katámmal összehozott, másrészt mert megcsillant a remény, hogy egy olajcserével minden jó lesz újra. Azért biztos ami fix, elvittem a sperrdifik helyi szakértőjéhez az Amrein fivérekhez a cuccot TESCO-s zacsikban, hogy vessenek rá egy pillantást, nem-e kapott túl sokat a pofájára mikor sima olajjal használtam?

Azt mondták, hogy semmi baja. Így hát fülig érő mosollyal a fejemen összepakoltam, még menetrögzítő loctite-ot is vettem, a tányérkerék csavarjaihoz, mert a Katának pont akkor vettük egy héttel azelőtt a Samurai-t és abból kipotyogtak a csavarok és a második napon szétnyomta a difiházat. Én nem akartam így járni.
Persze végül így jártam. sőt még ígyebbül. Mert annyi eszem nem volt hogy zsírtalanítsam a likat is meg a csavart is, csak megtöröltem, locitite-ot neki azt hadszójjon...
Jó is volt, ment is keresztbe a gép, úgyhogy indulás Horvátország. Hurrá nyaralunk.
Ha valaki nem tudná, nekem szokásom hosszú utak előtti éjjel nekiállni egy hengerfejtömítés cserének, difi szétborításnak, főtengelyszimmering cserének, csak hogy ne legyek adrenalin nélkül.
Akkor is így tettem, bár adrenalin az volt bennem egyébként is, ugyanis nem az autó benzinnel, csak gázzal, hiába cseréltem én már minden porcikáját. De azért elindultunk vele a tengerpartra, majd csak lesz gázkút. Néha volt is, néha működött is, de mikor már nem jutottunk volna el a következő kútig, olyan kevés volt a tartályban, akkor persze nem működött a kút. De ez egy másik story.
Otthon még leteszteltem a difit és jó volt. Csak az tünt fel egy idő után, hogy melegszik. Sebaj, adunk neki olajat, aztán mehetünk.
Le is ment 600 kilométert hibátlanul. Én vigyáztam, hogy hogy ha lehet akkor 100 alá ne menjen a kilométer óra, hogy jó legyen hűtése a hinterachmittelstücknek, de hazaindulás után az autópályára érve egy nagy durranást hallottam. Meg is álltam, mondom most vagy a gáz robbant föl. vagy durrdefekt. De mivel még éltünk és egyik kerék sem volt lapos, valamint minden működött ugyanúgy mint azelőtt, folytattuk az útunkat.  Egy kicsit morgott hátul valami 140 alatt és motorféknél. Így egyetlen megoldás volt, hogy nem vettem el a gázt. Így haza is értünk egészen Tortyogóig. Pécsiek tudják, hogy ez nincs 10 km-re a várostól, mikoris mégegy durranás hallatszott, de minden egyes ezután már minden egyes kerékfordulatra egy egy kalapácsütés szerű koppanás jutott.
Mint később kiderült, a melegedés ami már indulás előtt jelentkezett, annak az oka az volt, hogy kilazultak és kipotyogtak azok a csavarok, amik az egyik féltengely felé menő nyomatékot átviszik, így hát a sperrnek köszönhetően legalább egykerék hajtással mentem oda vissza Horvátországba és ha mondjuk Szigetvári lakos lennék, akkor a történet úgy folytatódna, hogy visszaraktam a csavarokat zsírtalanítva, loctite-al és nyomatékra húztam és azóta mint a Schaffhausen...
De nem. Pécsett lakom. Így vissza van még pár év és néhány feláldozott szimpla difi, meg vagy 20 hátsóhíd fel-le szerelés, mivel az utolsó durranás az volt, hogy a tányérkerék felkapott egy ilyen csavart és megpróbálta megenni a kúpkerékkel karöltve. Csak a csavar az 10.9 es volt, a meccs tehát döntetlen lett. Mindegyik összetört.
Azért még hazavitt. Csillag van az elején, úgyhogy tudja a dolgát.
Cooltól vettem egy bontott mezei difit, hogy mozgásképes maradjon a gép, de arról, hogy újra életre keltsem az ausgleichgetriebe-t mit begrentztem schlupf, nem tettem le soha. Viszont közbe jött másfél év kényszerpihenő egy emlékezetes gyulai Mercitalálkozó után.

Akkor éppen így nézett ki:

Ebben az időben kerítettem még egy állítólag jó mezei difit donornak és Peti haverom Bajáról megígérte nekem, hogy neki van egy embere, aki keni vágja ezeket a szerkezeteket, gyári leírás alapján összerakja. Ez így is lett, aztán eltellett pár hónap míg addig jutottunk, hogy kipróbálhassam. Menni ment de búgott mint a troli.

Ő volt az:

A baj ott volt, hogy amit kerítettem az nem volt ABS-es, az enyém meg igen, szóval variálni kellett a kúpkerék tengelyével is. Rárakni a jeladótárcsát, ilyesmi. Na meg akkor már a sperrnek a házába is költöztettük az egészet vissza egyrészt mert azon volt hely az ABS jeladónak, a másik igenfontos szempont pedig az volt, hogy azt én már nagyon szép feketére lefestettem. :)

Az elgondolás az volt, hogy a kúp és tányérkerék megegyezik a simában és az önzáróban, a különbség csak a bolygóműház, tehát össze lehet házasítani a kettőt. Gondolom így is született bele az enyémbe a gyárilag soha nem létezett extra.
Persze új csapágyak bele, amik harmadik rendelésre jók is lettek, új gyári szimmeringek. Nem mintha ezeket is nem cseréltem volna már vagy kétszer. Minden variálás alkalmával. Szép lett, jó lett zárt, de búgott. Mégpedig azért, mert ugyan párban lettek cserélve a fogaskerekek, de nem az eredeti házukba költöztek vissza és variálva lett a kúpkerék tengelye is, ezért ez mégegy ismeretlent hozott a kihézagolás egyenletébe. Így nem elég a tányérkerék olaldirányú pozícióját belőni, de a kúpkerék tengelyirányú helyzetének is meg kellett volna egyeznie avval ahogyan azt a másik difiben gyárilag összetették. Ez nem sikerült. Sperr újra le, sima vissza, majd vadászat egy harmadik mezeire. Ekkor már biztosra akartam menni. Nem volt egyszerű 3.46os ABS-est szerezni ami nem is búg, de sikerült egy idő után. Az elvem az volt, hogy minden marad az eredeti és kúpkereket sem bántjuk, csak az önzáró bolygóművet tesszük bele a másik jól működőbe.

Ezt is inkább Amreinékra bíztam akik 5ezer forintért össze is rakták. Azóta is jó.
A legviccesebb az hogy ilyen aprópénz volt az hogy jó legyen, azután, hogy már százezreket költöttem a próbálkozásokra azelőt.
De legalább ennyi vér és veríték, pénz és idő nem veszett kárba. Tulajdonképpen kb 5 év nem is tudom hány difi feláldozása kellett hozzá.

Persze az egész az én tudatlanságomból indult ki és ha az elején LS adalékolású olajat teszek bele, akkor most nincs miről írnom. Meg nem is tudom hogyan működik egy ilyen, arról nem is beszélve, hogy akkor nyitott szemmel kéne difit cserélnem minden alkalommal. Így meg már megy csukott szemmel is.
Sőt ezeket a szavakat sem égetem az agyamba, hogy hinterachmittelstück, meg ausgleichgetriebemitgerentzemschlupf. Hogy a limited slip differentialról ne is beszéljünk.

A végleges darab ő lett:

A festése nem a legszebb, de már addigra elfogyott a bizodalmam ezekkel a vasdarabokkal szemben és nem álltam neki próba nélkül festegetni. Viszont a próba sikerült, csak én voltam lusta mégegyszer leszedni csak azért hogy lefessem. Remélem ennyit elnéztek nekem.