Régen volt már híradás a Halálosztó projektről.
És ez sajnos nem azért van, mert irigy vagyok és nem akarom megosztani senkivel az örömömet, hanem mert én sem láttam két hónapig és olyan iszonyatos nagy fejlődésen sem ment át.

úgy mentem el Egyiptomba, hogy kifényeztem a motorteret az indulás előtti délután és ott hagytam az aranykezű lakatosomnak, hogy van két hónapja játszani vele. Mire megjövök addigra be kéne fejezni a bádogozást, legalább annyira, hogy már csak a Widebody conversion legyen hátra.
Ebből annyi lett, hogy a jobb A oszlop alja a sárvédő alatt újjáépült, az üléstartó környéke sem likas már és a hátsó szélvédőkeret is ki lett cserélve. Tehát úgy a C oszlopig kész van a gyógyítás. Azaz igazából B oszlopig, mivel középen nincsen neki olyanja. Onnan hátrafele viszont felettébb siralmas állapotokat mutat.
A hátfal és a csomagtartó alja le van furkálva és a donor hátfala elő van készítve felrakásra.

Szegényemet valamikor tinédzser korában hátulról megtolhatták, így a hátfal merevítése, ami tuljadonképpen a pótkeréktartó vége is, már inkább hasonlított kiflire, mint vonalzóra. Ezen kívül a hátfalat is úgy sikerült megkamurestaurálni azoknak akik megrontották hátulról, hogy vágtak egy csinos lukat belülről, hogy ki tudják kalapálni ott is ahol dupla.
Persze visszaragasztani már elflejtették, amit kivágtak. De most legalább szűz lesz újra a feneke huszonéves korára. Bár ha így halad akkor lehet hogy már harminc is lesz addigra.

Ennyit a lemezszobrászatról. Az számomra nem olyan érdekes. Én kulcsolni szeretek inkább.
Ezért, hát mikor hazaértem, tele reményekkel, hogy majd a több mint száz túlórámat jól lecsúszom és heteket itthon leszek és azt mindet vele töltöm, na meg presze a Katával, beiktattam először egy hosszúhétvégés vitorlázást, mert még nem tudtam, hogy egy hétnél tovább megint nem maradok itthon. Pazaroltam az időt...
Maradt, hát 1 majdnem teljes napom rá és egy fél. Előbb ugyanis a nagy Budapestre is el kellett mennem a megrendelt, meg neten összeszedett alkatrészekért és a keddi klubbtalálkozót is be kellett iktatnom.

Mellékszál, de oda a MiamiWeissal mentem, amire még előtte este fél tizenegykor, mikor megjöttem a Balatonról még fölraktam a vödör Rialokat a nyárigumival, mégsem jelenhettem meg télikerékkel júniusban.
Aztán a frissen hengerfejtömítéscserézett M110-et is le kellett próbálni és átmozgatni kicsit. Nem is volt vele gond, ameddig hazafele a pályán (németország fele kerültem :) ) meg nem küldtem és nagy szomorúságomra igen nehezen vitte a kétkilót, majd mikor lelassítottam nem ment egy henger.
Később visszavittem Cuccolósnak, mert nekem nem volt rá időm megnézni és ő mondta, hogy a gyertya elektródái közé került valami fém darab és elolvasztotta azt. Most megkamuzta reszelő és kalapács segítségével, de kell bele új gyertya és most megint hat hengeres. Cserébe az olaj megint folyik belőle mint állat.
Már kezd a thököm tele lenni vele. Amennyit én foglalkoztam vele, meg költöttem rá, igazán meghálálhatná a kurvája. Kicsit kezd a viszonyunk megváltozni. Téli és játszós autó lesz belőle digitális gázpedállal. Majd a kupé lesz a parádés. Bár lehet hogy ezt érzi és csak féltékenységből szopat. Mentségére szóljon, hogy cserben nem hagyott még sosem.

Szóval alkatrészek beszerezve. Terv, hogy mielőtt lelépek megint, az elejét összelapátoljuk. Herr Lákátosom, ugyanis nehezményezi, hogy arrébb se tudja tolni és így hogy a motor, váltó minden darabban van, lassan be se fér a műhelyébe. Jó lenne egy darab mozgatható vaskupacot csinálni ebből a sok szarból.
A 1.5 nap kicsit szűkösnek ígérkezett, de végül teljes lett a siker.

Pszihótól hozott kitámasztó gömbfej bucakokban kicseréltük a gömbfejeket, le lett homokszórva, és persze a kötelező festés se maradhatott el :)

A futómű alkatrészek, kormánymű, stabilizátor, már Egyiptom előtt megfeketedett, úgyhogy lehetett összehányni a szíp sárgára kadmiumozott csavarokkal, új felső lengőkarokkal, gömbfejekkel, stabilizároszilentekkel.

Gurulok Wazzeee!

Kapott új féktárcsákat is, de féket még nem csináltam rá, mert ahhoz az ABS-t, főfékhengert, ilyesmit is be kéne tenni, de az majd csak, ha motor is bent van.
Ez volt ugyanis a második nap programja.
Előttem persze elő kellett készíteni a berakásra. Pár csavart kicserélni a váltó és a motor közt, réztömítéseket cserélni az olajcsöveken és a legfontosabb, felrakni az 560as kipuffogó csonkokat. Ezeket is persze gyorsan le kellett homokolni, és festeni mert ezeket is most hoztam haza BP.-ről.
Áldom az eszemet, hogy így döntöttem, na meg hogy rátaláltam erre a ritkaságra. Ha nem így történik, nagyon megszívtam volna, ugyanis a régi öntvény ami meg lett hegesztve, az már állóhelyzetben újra kettérepedt megint. Persze alulról és belülről, hogy véletlenül se lehessen látni, csak ha az ember leszedi.
Ezt meg ugye nem terveztem volna, ha nincs a másik, lévén most tettem föl őket gyári új sortömítésekkel. Majd csak az első indításnál lestem volna, mitől van ilyen hangja és miért égeti le a friss fényezést a frissen cserélt tornyokról.

Hálisten, ez 4 leömlős cucc átgondoltabb konstrukció, esküszöm, még felrakni is könnyebb volt. És ahogy kinéz, az sem kutjaphasza.



Természetesen rendeltem hozzá még egy garnitúra gyári sortömítést. Most már tényleg nem akarom megbontani húsz évig. Főleg nem a helyén. Az egy rémálom.

Gondolkodtam rajta, hogy a kipufogógáz visszavezetést és az EGR szelepet kihajítom a getzibe, de egyrészt lusta voltam, másrészt azt is olyan szépen leföstöttem. Legyen hát gyárias a kinézete. Kieszeltem inkább egy trükköt.
Csőről lesz szó, tehát Cuccolós újból képbe kerül. Kivettem a közcsavart és rábíztam, hogy dugózza le és kadmiumoztassa le szípsárgára. Gyárias is lesz, de a szmogba sem fog belefulladni az a szegény M117.

Mivel németek tervezték még harminc éve, pontosan stimmelt az új csövekre is a hővédő lemez. Ettől tartottam, ugyanis az nem volt része a bizniszelt rendszernek, na meg már az is szípsárga.
Végezetül földobtam a felújított öncsit is, meg az ő kis hővédőjét is, hogy jól érezze magát.

Száz szónak is egy a vége, összeált az erőforrás mint a gecisbugyi és a fél nap elegendőnek bizonyult a belógatásra. Még a szép fekete szervoolajhűtőre is jutott egy kis idő, meg a tyúkbeleket is hozzávetőlegesen kifésültem és elvezettem mindegyiket a végleges irányába.
Mindent bekötni már nem tudtam, de már így is teljesnek érzem a sikert.

Most így vár haza engem, ezzel a pajzán félrehúzott vigyorral a pofáján. Tisztára mint Stallone, csak nőben.

Még hat hét Lengyelország és addigra elvileg vasból lesz mindehol és lekerül a hátsó futómű is, hogy alatta is rendbe legyen téve minden, meg lesz egy gyors felujítósdi azon is. Előkerül újra a homokfúvó, a szórópisztoly meg Viannoéknak meglesz az aktuális havi tervezett bevétele is.
Aztán már csak a szélesítés, locsolás és akkor már tényleg csak két hét szabadság kell, mikor beköltözök a garázsba és addig elő nem jövök ameddig gyalog kell kijönnöm a kapun.