Elgondolkodom, hogy miért nem tölti le pl. netről a lemezborítót mint pl. a Winamp? Vagy a track infóval nem rendelkező lemezekhez a számok címeit a netről. Hiába no, ez még nem a realitás, gondolom, hanem a jövő...aztán olvasom itt ezt. Pfff, az oroszok már a spájzban.
Lassan szériában kapható lesz ez is, gondolom - wifi hotspot az autóban, anyám! Aztán már semmi sem szab utat az egyéb digitális kütyüknek, lsd. wireless brake, félautomata robotpilóta (már most képes sebességet, sávot, távolságot tartani, parkolni), villanymotor, mágneses légpárna, tudomisén.Ha az emberfia beleül egy középkategóriánál nagyobb új autóba, azt érzi, bármit megtehet az úton. Csend van, a külvilágból szinte semmi nem szűrődik be, se szél-, se futóműzaj, a rakat elektronika a háttérben csendben teszi a dolgát - menetstabilizál, fékez helyettünk, lehet száthatvannal beszállni a százas táblánál a kanyarba is, juhéj. Inkább úrsikló feelingje kezd lenni a dolognak, úgy érzem.
Én meg azon gondolkozom, hogy ha jót akarok autózni tizenöt év múlva a fiammal, akkor azt hogyan és mivel tehetem meg. Tán be kéne spájzoljam valamelyik mostani autómat, ha még szeretnénk később is valami vezetési élményt kapni? Mi marad így az autózásból azoknak, akik számára az autó nem csak egy eszköz, ami eljuttat minket gyorsan/ biztonságosan/ kényelmesen (megfelelő rész aáhúzandó) A-ból B-be? Mi van azokkal, akiknek nem lesz elég a fedélzeti számítógép, a wifi meg a villanymotorok hangtalan működése?
Én például az a fajta vagyok, aki maga az autózás miatt (is) szeret autózni. Vezetés közben visszajelzéseket kapni a kormánytól, futóműtől, hallani a motor, a kipuffogó hangját. Érezni szeretem vezetés közben, - Karotta írta találóan így egyszer - ahogyan "acélon és kőolajon uralkodunk." Az autót én a gépségéért szeretem, a mai mérnöki munka csúcsát jelentő precíziós műszereket és a space shuttle-eket meghagynám másnak.
Pár éve még azon röhögtünk a társaságban, hogy majd mindenki elkezdi gyűjteni a régi 200 lityós olajos hordókat, amit elás a kert végébe, és abba rakja félre a havi X liter benzint, hogy legyen majd később mivel örömautózni. Most már nemigen röhögünk ezen.
Én a magam részéről a villanyautózás örömeivel csak akkor kívánok élni, amikor már nem lesz más válastási lehetőség. Addig is a világ megmaradt kőolajkészleteinek elpusztításából minél aktívabban igyekszem kivenni a részem, úgyhpgy fogom a marmonkannát, és irány a benzinkút. Lehetőleg még idén, mert januártól (ez is) sokkal drágább lesz...
Utolsó kommentek