Avagy a Schnee Klasse kalandjai...

Az utóbbi időben megmutatta nekünk a tél a keményebbik pofáját. Iszonyat nagyokat lehetett autózni. Igaz ez már elmúlt, de jól esik visszagondolni.

Történt azonban két sajnálatos eset. Illetve több is de kettőt emelnék ki. A hófúvásoknak lett két 126-os áldozata Magyarországon. Ha jól tudom a gazdák nem sérültek meg, de az autóknak végük. De még mindig szebb a csatatéren elvérezni, mint az udvar végében elrohadni úgy, hogy a váltót és a motort átrakták valami terepjárószörnybe. (neadjisten átdízelesítve) Na meg ezek az autók emberéleteket védtek meg és talán az alkatrészeik még tovább élhetnek másik autókban. 
Minden esetre ez azt mutatja, hogy egyrészt nem vesztek még ki ezek a kitűnő autók az ország útjairól, másrészt, hogy van más olyan ember is, aki előveszi őket akkor is ha cigánygyerekek potyognak az égből. Ez engem mély megnyugvással tölt el. Én is elővettem.

 Mikor leesett a nagy hó a Mecsekben, már hívtam is Miki haveromat, hogy elő a játszós Audi quattroval és irány Remeterét-Lapis-Árpdtető.

Amit ott mentünk még most is feláll tőle a ….  hátamon a szőr is. Alapvetően én ilyenkor a Samurai-t használom a városban mindennapi közlekedésre.

A Csillagosok meg fedél alatt lemosva, letakarva pihennek, de ha hosszabb útra megyünk, akkor eljön az ő idejük. Azaz csak a Miamiweiss-é, egyrészt a Halálosztó még épül, másrészt a Fehér a téliverda. Állófűtés, ülésfűtés sperrdifi. Mi kell még? Téli gumi. Idén akadt is alkalma bizonyítani. Voltunk Ausztriában síelni és beneveztünk a Historic Racing Adventure-re is, ami a legnagyobb hófúvásokban került megrendezésre és letekertünk 700km-t egy nap alatt úttalan utakon, mivel mi még hajnalban mentünk Pécsről Érdre, a hatos út meg le volt zárva, így fordulhattunk vissza és mehettünk Cece felé.

Persze a verseny sem úgy volt kitalálva, hogy autópályán a legrövidebb útvonalon menjen. Így kijutott a letakarítatlan mellékutakból is bőven. Plusz ehhez még hozzá jött  amikor eltévedtünk és bementünk egy zsákutcába, ahol egy nyom volt előttünk és megfordulni sem lehetett.

Na itt akadt le a hátsó kipufogó dob. Hálisten nem tört, csak kiakadt a gumi tartókból és szétcsúszott a bilincsnél. Bedobtuk a csomagtartóba aztán még nagyobb vigyorral a pofánkon verettünk tovább.
Persze ahol csak lehet ott keresztben. És sok helyen lehetett. Sőt volt ahol máshogy nem is sikerült. Egyszer el is akadtunk egy olyan helyen ahol azért lett vége az útnak, mert a traktor ami addig csinált némi utat, elsüllyedt a hóban. Persze hülyék voltunk, nem kellett volna oda bemenni, mert megint jöhetett a kilométeres tolatás a hófalak közt, melyek távolsága kisebb volt az S-klassenál. Egy idő után elunva a tolatást gondoltam megfordulok egy parkoló Samurai mellett, csak nem tudtam, hogy a placc nem egyenes a hó alatt és ahogy megálltam és dugtam a rükvercet, éreztem hogy megsüllyed az eleje és felül az alja. Lapátolhattunk meg tolhattuk nem ment az sehova. Végül a Samurai húzott ki lefele. 
 

Más nagyobb kalandunk nem volt, csak az a 700 hófúvásban előzős kilométer. Mert ugye a 90 darab kitűzött pontból bevallottan kb 60 teljesíthető maximum a megadott határidőig, jó útviszonyok esetén. Na ez nem volt. Így aztán sokszor egy Vitoval, Tuareggel, meg egy Pickuppal konvojba verődve toltuk neki keresztül az országon. Azt nem írom le hogy hol és mennyivel mert lecsuknak. Minden esetre volt néhány érdekes arc és szempár ami ránk nézett a többi autóból mikor ők 60-al szarakodtak a hóban, mi meg előztük őket úgy hogy bele kellett menni a mély hóba amit 2 méter magasra felvertünk és a szél azonnal vitte keresztbe rajtunk. Ehhez jött még az, hogy kb az a 60km/h amit a többi közlekedő ment, az volt a biztonságos mi viszont a hátsókerekessel gyorsítottunk. Az meg olyankor egyenesen nem akar menni. Így a szerencsétlen áldozatok csak azt látták, hogy ide-oda csapkodva húz el mellettük pár centire egy hófelhő. Aztán még három.
Eleinte legalább a falukban próbáltam közel a Kresz szerint menni, de aztán mikor összeverődtünk akkor tartani kellett a tempót, meg hát rá kellett jönni, hogy másképpen esélyünk nincs. Ez így hajnal öttől este fél tízig elég tömény élmény volt a tél autózás örömeiből.
Sajnos az igazán szép részekről nem készült se kép, se videó, mert akkor éppen a fizika megszelídítésével voltunk elfoglalva, de kedvcsinálónak egy talált videó a tecsőről:

Ha már egy kis közveszélyt okoztunk, legalább vittünk egy kis színt meg vidámságot a zsákfaluk fiatalkorú lakosságának életébe. Mivel az ilyen pontok nagy része a zsák végén a buszfordulóban, Posta, kocsma, templom előtt vagy benne volt, ameddig a navigátorom intézte a pecsétet vagy feladatot, én pörögtem egyet kipufogó nélkül a hóban. Volt sikerünk, na.

Alább egy pici videjó csak a hang szemléltetése vagy füleltetése céljából. Esküszöm, legközelebb rákészülünk a videózásra is, mert így a legjobb pillanatok mind kimaradtak és még a minőség is szar. Bocsi, a feladatokra meg az időre koncentráltunk.

Volt egy nagy értékű pont is aminek a megközelítése még terepjáróknak sem sikerült mindegyiknek. A Misina. Már az odavezető út takarítatlan mélyhavas volt, ami még nem is lett volna gond, csak a pár tökölődő, akiktől nem lehetett lendülettel menni. Véletlenül épp egy régi Swift volt az egyik, de lehetett volna más is minden estre 30-nál jobban nem ment, ahol meg lendületet kellett volna venni ott meg befékezett. Ezt még csak leküzdöttük, de az utolsó jobbos kereszteződéshez mikor odaértünk, masszív dugó alakult ki. Egyrészt a hétvége és a szép havas táj odavonzotta a kirándulókat, másrészt mivel elég magas pontszámmal szerepelt az itineren a Misna, ezért az összes versenyző meglátogatta, csakhogy pár autó elakadt felfele menet, így a többinek is meg kellett állni, ergo azoknak a nagy része se nagyon tudott elindulni újra, másrészt nem is tudott, mert előtte, mögötte beállt az út. A szokásos téli buli, amikor hiába van akármilyen autód és esetleg tudásod, hóláncod, akármid, kenheted a hajadra.  Szerencsére mi már a kereszteződés előtt kaptuk el a beállt kocsisort és tudtuk hogy oda nem szabad bemenni. Volt vissza 4-500 méter a célig, úgyhogy megfuttattam a navigátort, akinek utána 3 napig izomláza volt, lévén ne ez volt az egyetlen fizikai meló aznap. Mire visszaért, addigra megfordultam és úgy helyezkedtem, hogy tudjunk menni ahogy visszaér.


Sittyinek ezúton köszönet a navigátorkodásért!

Befutó után a Fehérke megérdemelt pihenőjét tölti a Bock Panzió udvarában, mi meg a megérdemelt pezsgőnket fogyasztjuk:

A síeléses osztrák karika ehhez képest kb egy szimpla teszkóbamenéssel ért fel. Simán elautópályáztunk a határtól majdnem Hinterstoderig, ahol laktunk. Egyedül a házhoz vezető hegyi kisút volt trükkös a meredek visszafordítós kanyarjaival amik miatt lendületet nem lehetett venni, cserébe letaposott havas, jeges volt az út. Végül nem volt gond, a sperr felsegített minket a dombtetőre.

Meg talán az is hozzájárult, hogy a sógorék hozták a 3 hónapos gyereket a másik autóban, viszont az összes cuccot mi vittük, így a hátsó ülések, meg a két üléssor közt is tele volt pakolva, tehát súly az volt a hátsó tengelyen. Majd elfelejtettem van szintszabályzó is, tehát ez sem jelentett akadályt.
Akár hogyan nézzük azért az öreg 26 éves, hátsókerék hajtású rom több ezer kilométeren keresztül különösebb gond nélkül elboldogult a (normál utcai) autózás legnagyobb nehézségeivel, úgy hogy közben egyszer sem kellett rettegni, hogy úristen, nehogy baja legyen. Na jó, azért síeléskor nem voltam biztos benne midig, hogy felmegy a házig, mint ahogy két helyen nem is ment föl a dombra a HR Adventure-ön sem, de azok még esős időben sem egészen személyautónak való utak voltak, nem ám tökigérő hóban. 
 

Ezek után újfent megfogalmazódott bennem, hogy addig azért nem fogok megdögleni ameddig nem veszek egy G-t. Mert akármilyen jó is a kis MiamiWeiss, mégiscsak személyautó aminek vannak határai. Na meg cuccolni se illik egy S-classeval, aztán Finnországi téli túrának is inkább a nagy dobozt választanám utitársnak. Ami nem jelenti azt hogy a Schnee classe-t eladnám, vagy ne szeretném...

Természetesen mindkét túrából hazaérve azonnal lemostam alu felül és ment vissza a tető és a ponyva alá. Legközelebb már napsütésben fog újra krúzolni. Első körben az aknára, hogy az auspuffot visszaakasszam.