A dolog úgy kezdődött, ahogy mindig szokott: ártatlan, hétköznapi események láncolata vezetett egy hosszabb kalandtúrához. Történt, hogy a fórumon még szeptemberben szervezkedés indult a Veterama meglátogatására. A Veterama egy nagy oldtimeres vásár, amit évente kétszer tartanak meg Németországban: ősszel Mannheimben, és tavasszal Ludwigshafenben.

Ez a két helyszín szinte ugyanott van, csak a Rajna választja el őket egymástól. Mannheim még Baden-Württemberghez tartozik, Ludwigshafen viszont már Rheinland-Pfalz tartomány része.

Mivel én általában csak pár napra előre tudok dönteni ilyen kérdésekben, nem iratkoztam fel. Akkor még nem sejtettem, hogy ennek ellenére ott leszek. Ezzel egyidejűleg már néhány hónapja fent volt a hasznaltauton.hu-n szegény eladó Inferno. Ha korábban nem lettem volna lusta blogposztot írni, már minden olvasó képben lenne azzal, hogyan vettem meg, hogyan épült, és milyen kalandjai voltak. Így azonban csak röviden mutatom be.

Inferno:

W116 450SE, gyártási év: 1977, szín: 525 Brillantrot-metallic, belső: MB-Tex Pergamen, motor: 4498ccm 218LE V8 benzin, automata váltó, klíma, 4x elektromos ablak, tempomat, fényszórómosó, stb.

Túl nagy lelkesedés nem volt a hazai piacon, de mivel csereajánlatokat sem zártam ki a hirdetésben, megismertem pár olyan gyűjtőt, Mercedesekkel foglalkozó embert, akiről korábban csak hallottam. Bár megfelelő csereajánlat nem akadt.

Napi tipp: Ha nincs időd kiállításokra, találkozókra járni, de fontosak számodra a Mercis kapcsolatok, adj fel egy hirdetést.

Az egyiküktől jött az ötlet, hogy esetleg külföldön próbálkozzak az értékesítéssel. Ekkor körvonalazódott bennem, hogy az őszi kiállításokon akár így is részt vehetek, hogy nem a napi használatos autóval megyek, hanem az Infernoval, ezért szeptember legutolsó napján elküldtem jelentkezésemet a Classic Expora, ami Salzburgban van, és a Veteramara. A két rendezvény között egy hét különbség van, de tegye fel a kezét, aki októberben nem töltene el szívesen egy hetet Salzkammergutban vagy Baden-Württenbergben a Mercedes gyár, múzeum, Porsche múzeum, Meilenwerk környékén... Na ugye.

Elsején, hétfőn megírtam mindkét rendezvény szervezőinek, hogy küldjék el PDF-ben a kiállítói tudnivalókat, mert amit postán küldenek, az aligha jön meg csütörtök reggelig, amikor én indulni szándékozom. Csütörtök reggel bepakoltam, túl sok cuccot nem vittem, jó idő volt, pár nyári cipő és ruha kell csak -gondoltam- pláne, hogy csarnokban van a kiállítás. (Messezentrum Salzburg). Szerszámokat, alkatrészeket se vittem, bíztam a technikában. Foglaltam szállást Salzburgban, a Google Maps szerint 3600m-re az Expotól (Ennek még később jelentősége lesz). Csütörtökön 4-ig be kellett viszont állni a lemosott csillogó-villogó autóval, és tudtam, hogy a kocka forma az autópályán bogarakat fog gyűjteni, tehát a mosás megúszhatatlan.

Reggel elindultam, a Lágymányosi híd felújítása miatt viszont laza 1 óra telt el, amíg kijutottam Budapestről. Be kellett ugranom Bécsbe is, ahol egy szolídabb méretű torlódással kűzdöttem egy fél órát. Majd ebédeltem valahol egy benzinkúton, és a jó időben eseménytelenül haladtam tovább az A1-esen. Az Inferno szépen tette a dolgát, érezte, hogy neki való feladat az autópályán konstans 130km/h-val haladni. A vákuumos tempomat is jól működött, bár a reakcióideje kicsit lassabb, mint a W124-esben lévő motorosé. Ha az ember fel akarja venni a korábban tárolt sebességet, és meghúzza a kart, pár másodpercbe beletelik a gyorsítás. A leírás szerint ez a 2 másodperc késés csak a V8-asoknál van, ehhez még azért jön a vákuumdob reakcióideje. Viszont a gázt lehet közben nyomni, és csak akkor elvenni, ha már a tempomat is húzza. (Ha valaki tudja, miért van ez a késés beépítve, írja meg kommentben).

Nem sokkal Salzburg előtt utolértem egy magyar rendszámú Tranzitot, pontosabban először csak egy magyar rendszámos utánfutót láttam, rajta egy angol rendszámú kis MG-vel. Ekkor már sejtettem, hogy jó irányba haladok. Később egy régi, oszták próbarendszámos Kadettet is utolértem, akit később szintén viszontláttam a kiállításon.

Fél négy körül megérkeztem a Messezentrum Salzburghoz, behajtani nem akartam, mert a kapunál sorompó volt kártyával, személyzet sehol, és előbb tisztázni akartam, ki és mi vagyok. Bár a PDF-ben elküldött leírás és térkép elmagyarázta, hol kell behajtanom, az autómosást akartam letudni előbb. Egy taxidrosztot láttam az út túloldalán, valamint egy lehúzott ablakkal álló taxit, benne a sofőrrel. Megfordultam, és melléállva megérdeklődtem, mik a lehetőségek a városban kézi mosásra. Mint kiderült, csak automata mosóutca van a benzinkútakon, illetve önkiszolgáló pisztolyos-kefés mosó. A taxis át akart küldeni a város túloldalán lévő mosóba, hátha ott van más is (Nem mentem el időhiány miatt, de másnap láttam, hogy nem volt). A legközelebb eső Agip benzinkúton még próbálkoztam kinyomozni, van-e valami autókozmetika, vagy kézimosó, de ők is nemleges választ adtak, így pénzbedobálással sajátkezűleg hoztam ki a helyzetből, amit lehetett. Hát, ha ezt tudom, viszek vödröt meg szivacsot, meg szárazra törléshez Viledát. De sok szükség ezekre nem volt, az Inferno fényezése a nemrég kapott polírral volt olyan jó, hogy elég volt egy ronggyal letörölni a vizet, hogy ne száradjon meg foltosan, és máris mehettem be a Messezentrumba.

A főbejáratnál felvettem a kiállítói belépőmet, adtak egy korlátlanul használható kártyát a ki-be hajtáshoz, amit nem használtam, mivel az autó bent maradt éjszakára, csak utolsó nap este volt szabad kiállni vele.

A piactér az ötös csarnokban volt, ami egy téglalap alakú hosszúkás épület, négy sorban fértek el az autók. A korábban érkezett helyiek (de voltak németek is a határ túloldaláról), már jórészt beálltak, és fényesítgették autóikat. A konkurencia azonnal megtalált: az enyémen kívül még egy eladó W116 volt, teljesen ellenkezője az Infernonak: 280S, minden extra nélkül, 110.000 eredeti kilométerrel, és megbontásmentes állapotban. Még a fényezése is sima akrilfesték volt, nem metál. Pár helyen azért már rügyezett finoman, a műszerfal repedt volt (zöld ráadásul), szóval a 10.900 EUR kicsit soknak tűnt érte, de azt hiszem ebben a műfajban az a kevés ember, aki ilyet keres, meg tud egyezni az eladóval. Ezenkíül egy fehér W108-as állt még a csarnoknak ezen az oldalán, ez a két tulaj jött némi aggodalommal, az ár iránt érdeklődni. (Volt egy harmadik W108 is, de annak a gazdáját nem látta senki a 3 nap alatt, csak kitette és elvitte az autót.)

A bécsi nyugdíjas, korábbi benzinkút-tulajdonos bizonyára nem örült az alacsonyabb áru, jobban felszerelt versenytársnak. A W108 gazdája pedig 25 éve őrizgette és ápolgatta a fehéret, nagyon szép volt, csak neki is túl sok autója lett már (nagyon régi Opeljei voltak még otthon). Kértem tőle egy 13-as kulcsot a kötelező áramtalanításhoz, a benzinmentességet megoldotta az Inferno maga (100km már volt benne teletank óta, amikor elindultam, 640 km-rel már tényleg nem sok lehetett benne). Ez a két előírás van a kiállításokon a tűzveszély elkerülésére, ez az OT-Expon is így volt. Az áramtalanítás más szempontból is praktikus, mert a három napi nyitogatás-csukogatás, elektromos ablakozás vezethet oda, hogy nem indul az autó végül.

Még mindenki nagy fényesítésben volt, amikor én már kissé fáradtan a szállás felé vettem az irányt, a korábban megismert taxis segítségével. A kiállítás bejárását péntekre terveztem, csütörtökön körbe se néztem rendesen.

-Folyt.  köv.-