Gyűlt-gyűlt bennem és végre kiírom magamból, az egyik legkedvesebb 190-esem történetét, ami temérdek pénzem, beleértve rengeteg tanulópénzt elvitt, sok-sok fejfájást és bosszúságot okozott, cserébe rengeteg dolgot tanított nekem a típussal és igazából a járműtechnika alapjaival kapcsolatban. Szinte elmondhatom, hogy nem volt olyan csavarja, ami nem járt a kezemben. A legfontosabb, hogy általa ismertem meg rengeteg jó embert, barátot, és magát az MBYBK-t. Ezért minden percet és forintot megért. Bele is csapok.

Minden 2006-ban kezdődött...

akkorra már meg volt a W201-es vonal, mivel elfogyasztottam két legelső szériás 190E-t. Szerettem mindkettőt, de valahogy egyikkel se volt igazán szerencsém ilyen-olyan okok miatt. Nincs is sokminden, amit írhatnék róluk. Mindkettő signalrot volt. Gondolhatjátok, hogy hány embernek lépte át az ingerküszöbét. De nekem tetszett.

A második 1983-as signalrot 190E 

Innen jött, hogy a következő is 190E lesz, de olyan, amiben három feltétel teljesül. Olcsón, jót, és jól felszereltet vennék, ha lehet. Persze mindig csak kettő teljesül, mint általában szokott. Most is így volt. Olcsó volt és jól felszerelt. Viszont egyszer majd valahogy jó lesz. Gondoltam én szeleburdi főiskolásként…

Naszóval, a Hahu-n pillantottam meg. Fehér 86-os 190E automata. Automata!? Waaa! Az csak öregek és vezetni nem tudók váltója! De hát jól extrázott! Amúgy teljesség igénye nélkül klímával, 4 elektromos ablakkal, dattel bőrrel, elektromos tetővel, gyári 5db csatifedéllel volt szerelve. Így ezek tudatában szemet hunytam a hajtáslánc ezen eleme felett. És de jól tettem!

Ránézésre volt előélete az autónak. Tetőcsomagtartó nyoma, vonóhorog nyoma, gatya futómű, kopottas belső, külföldi tulaj. Motor váltó jónak tűnt. A fényezés nagyjából gyári volt, de szép viszont nem. A kasztni itt ott sérült volt és még rohadás is volt rajta a klasszikus helyeken. Küszöb, hátsó sárvédőív, csomagtérzsebek, fényszóró alatt, és még itt-ott a doblemezeken. Fontos, hogy leharcolt volt és nem pedig tákolt. Óriási a különbség.

A hirdetésben ezekkel a képekkel próbálták eladni. Végülis sikerült nekik.

Lelkes voltam és éreztem, hogy ez jön velem. Ki is lett fizetve a 190e Ft érte és menetre készen voltunk. Indult, a váltó 2. sebességbe rakta magát és szépen haza vettük az irányt, Hajdúszoboszlóra.

Ekkor még nem volt igazán közöm Budapesthez. Főiskolára is Debrecenbe jártam. De azóta ez is gyökeresen változott már, hisz pesti lettem - szigorúan a lakhelyem tekintetében - aminek lesz jelentősége, de ez még most még nem tartozik ide.

Szóval a vidéki srác izgatottan felvonatozott a kocsiért. Egy cimbora segítségével eljutott a kis lepattant kereskedésben, ami a Campona környékén volt, és úgy gondolta, hogy lábon szépen hazaviszi az új szerzeményét. Amivel nem is volt gond…többé-kevésbé.

Elindultam haza, közbe megy a barátkozás. Néztem, itt lóg, ott lóg, ezt ki kell cserélni, azt ki kell cserélni. Mindeközben összenyomott a dattel belső, hisz még a tetőkárpit is olyan volt. Huhh, valahogy nem éreztem magaménak ezt a színt ilyen töményen. Fekete szövethez voltam szokva. Nade hamar szokható volt és végül beleszerettem.

Aztán az úton nem is sokkal a kocsi belecsapott a lecsóba. Automataváltó. Jól indul, gondoltam. Megtettem az út kb. egyharmadát és a 4. fokozat kapitulált, de legalább ment. Mindegy, haladjunk tovább és behúztam 3. fokozatba az előválasztót. Nem is volt gond sokáig. Már a vége fele jártam, amikor a 3. is csatlakozott a negyedikhez. Üres lett az is. Így maradt két fokozat, amit be kellett osztanom kb. 20-30km-re. Akinek van ilyen az tudja, hogy nem nagy buli 2. fokozatban leautózni ekkora távot. Na de hazavitt. Örülés van!

Otthon jött a mustra, mit tett ez a szerencsétlen magával? Nívópálca ki, és ott volt az emulzió. Jó, hogy nem tudta mit csináljon csóri váltó. Nincs más hátra, mint előre, csere azonnal, hisz ez így nagyon nem jó.

Autós és műszaki életem kora hajnalán neki is fogtam a cserének. Nem feltétlen szarrágásból, hanem inkább kíváncsiság és mindig is szerettem saját magamnak megcsinálni a dolgokat. Ezen az autón a legtöbb mindent én csináltam meg. Így joggal mondhatom, hogy sokat, sőt a legtöbbet tőle tanultam.

Na kanyarodjunk vissza. Szóval majonéz leereszt, szűrőt lecserél, olajjal feltölt, kipróbál. Yeah, működött! Megnyugodtam. Kis naiv…Bár vicces, mert hűtő nem lett cserélve, és mégse történt meg újból a keveredés.

Ezt követően jött a megszokott parádé. Az átírás. Meg is kapta az új rendszámát, mivel a külföldi tulaj miatt cserés volt. Az előző "C-B" rendszám ugrott. 

Új otthon, új tulaj, új rendszám

Már nem tudom milyen apropóból, lényegtelen is, de elindultam valamikor utána a napokban Debrecenbe. Félúton látom a tükörben, hogy de szép szabályos csík van mögöttem. De előttem nem! Bakker! Sztoj! Tünés haza, a szerelőhöz. Közben imádkoztam, hogy ha már ilyen hülye vagyok, hogy így elindulok vele, akkor legalább addig bírja ki. Kibírta! De persze az utolsó kenetet felraktam rá, mint később megtudtam. Szegény Polacsek Laci. De szerette a kapuja előtt a sok piros olajat.

Na ő új olajjal, és új szűrőkészlettel indított. Nézem, jahogy kartertömítést is kell cserélni. Baaazz…1. lecke! Ügyes vagy Gergő! Ülj le, egyes!

De ezután a csere után már nem lett jó. Újra távozott belőle a 4. fokozat. Véglegesen. Részeredményként viszont többet nem folyt az olaj.

Csóró főiskolás voltam akkor – ma már főiskolás legalább nem vagyok – így nyári munka bevételét kellett tanulópénzé váltani, hogy vehessek egy váltót. Egy jó bontott 722.400-at. Így tanulva az előzőekből, jól is sikerült a beüzemelés. A régi ment a sufniba „jóleszmajdmégvalamire” alapon. Jó is lett! De majd erről is mesélek.

Majd nyugalmas, de mozgalmas 1 év következett…

Csak használtam, javítgattam, szépítgettem és belaktam. Mint általában azt szokták. Az előző autókból maradt alkatrész bőven és ezekkel indult a varia. Kicsi ültetés, kis zene és egyéb apróságok.

A 4 rugó cseréje látványos volt

A belsőre és a zenére is lett némi hangsúly fordítva

Következő év témája a motor volt. Az se volt éppen egyszerű. Miért ne kellett volna abba is belenyúlni. De arról majd legközelebb…