Itt van az ősz, itt van újra, és lassan a reggeli sötétben indulás és este sötétben hazaérkezés is itt van. Én meg nem látok, mert szegény CLK fényszórói halmozottan hátrányos helyzetűek. A korábbi tulajdonos különös kegyetlenséggel, parasztba’ bexenonozta, ha már vak volt a foncsor. Az ívkisüléses pilács pedig ugye nagyobb hőt fejleszt az izzószálasnál, ezért az utóbbira méretezett foncsor állapota tovább romlott, lehetetlenné téve, hogy visszatérjek a belevaló H7-es izzóhoz. A hab a tortán már csak az volt, hogy a fényszóró kapott egy most divatos, kókány polírt is, ahol csak elcsiszolják mattra a polikarbonát búrát, és színtelen lakkot fújnak rá, amitől az újra ragyog. Már ameddig. Na, ez pár év múlva minden esetben csodálatosan besárgul, és a lakk is szépen kezd leperegni. Ilyen volt az upgrade előtt:

Ezt sem lehetett ennyiben hagyni, a következő tervet eszeltem ki.

Retrofit Bi-Xenon projektor, amit némi kézügyességgel a H7-es izzó helyére be lehet építeni. A lakk maradékát lecsiszolni, és a búrát felpolírozni.

Meg is vásároltam a 3 colos projektort és a rá való takaró, díszkeretet.

A 209-esen, hogy ki lehessen venni a fényszórót, le kell venni a lökhárítót, mert a fényszóró oldalsó rögzítője, egyben a lökhárító egyik tartója is. Nem egy nagy ügy, ha az ember már látott ilyet.

Ha már kint volt a fényszóró, le kellett venni a búráját. Ez ragasztva van, de már kidolgoztam rá a megoldást tavasszal, amikor a stuttgarti off-om fényszóróján cseréltem ki a repedt búrát.

Meg kell melegíteni, ettől meglágyul a ragasztó, és szét lehet szedni. Az a fényszóró akkora, hogy nem fért be a sütőbe, így más megoldás után kellett nézni, ez meg is lett, egy nagy kartondoboz személyében, amit egy rá vágott nyíláson keresztül hőlégfúvóval megtámogatva príma sütőt kaptam. Akkor fél óra és 300 fok volt a működő beállítás, ezzel kezdtem itt is, de ettől a gagyi lakk kicsit megpörkölődött, így a második lámpa már csak negyed órát kapott. Ezután szépen le lehet venni a búrát, kivesszük az izzó előtti takarót, amire már nem szükségünk, ellentétben a rögzítésére használt furatára, amin keresztül fogjuk kivezetni a fényváltást intéző elektromágnes vezetékeit, amiket a reflektorral párhuzamosan kötünk. Projektor a megadott alkatrészekkel beépít, rögzít, a takaró méretre farag, hogy illeszkedjen (ez azért kicsit tovább tart, mint leírni :)), azt ragasztóval rögzít, friss ragasztóval búra visszaszerel és egy máris kész.

Aztán ennek analógiáján kész a másik is.

Lehet nekiállni a polírozásnak. 600-as vizes papírral a lakkmaradványokat lecsiszoltam, majd vizes 1000-es, 1500-as és 2000-es papírral folytattam. Ezután a következő szerepet a polírozó gép kapta, amivel kifényeztük a búrákat. Talán látszik a különbség, itt még csak az egyik ragyog:

Aztán a másik is megkapta a fent említett kezelést. Nem kapnak lakk bevonatot, az auto éves polírozásainál majd áthúzom mindig egy kis pasztával.

Az autó orra összeszerelve, azt hiszem látható a különbség.

A garázsban ellenőriztem, hogy jó-e a vetítési kép, jónak tűnt, és amint beesteledett, a próbaúton is az elvártaknak megfelelően teljesített a tompított. Mivel meghagytam az eredeti reflektorokat is, úgy világít, mint az egykori Jeep-em a 3 Hella Rally reflektorral!

Bónuszként a rádióm sem recseg, mert a régi xenon szettel döccenőknél valami kontakthiba miatt be-be zavarta azt, ezt kiküszöbölendő, új trafókat is vásároltam, amik meghozták a várt eredményt.