Pár éve már, hogy felötlött bennem egy utazás ötlete a híres-hírhedt Nürburgring Nordschleife-re.

Nagy hatással volt rám egy 24 órás verseny 2005-ben, melyet innen közvetített

a DSF-csatorna. A BMW M3 GTR-ek taroltak, eme fantasztikus autóval vitte körbe

a rajongókat Hans-Joachim Stuck emlékezetes videója segítségével. Megbabonázott

a hajtás visító hangja, kanyarok, lejtők, emelkedők végtelennek tűnő kombinációi. 

A „Beigli” igen jó tempóban teljesítette körét:

 

Hans-Joachim Stuck 1:23-tól:

 

Fent van kommentárral is, de annak le van tiltva a beágyazása. Akit érdekel megnézheti direktben a Tecsövön. (Highly recommended)

 

A régi, „mechanikus” szép időkben még veszélyesebb volt a pálya, kevesebb bukótér, sok sövénnyel a pálya szélén. A hőskorban 375.000 néző volt a pálya körül.

 

 

 

Utazásunk idejét egy hosszútávú verseny időpontjához igazítottuk. A VLN sorozat egy 10 versenyből álló széria, helyszíne a hírhedt Nordschleife. Átlagosan 180 induló vesz részt a futamokon, 28 márkát képviselve Alfától Volvoig. Az elmúlt 28 év legsikeresebb márkája a Porsche 159 győzelemmel. Mögötte a Mercedes-Benz áll 37-tel.

Vasárnap, a verseny másnapján egy „turistakör” megtétele lett volna a pont az i-re a Feketével (190D 2.5 Turbo sportline).

Bátyámmal és egy barátommal terveztem az utat, de neki betett egy vizsga, így szűk családi körben vágtunk neki a kilométereknek. Fél ötkor indultunk Pestről, úgy szeltük át a várost, mint kés a vajat a gyér forgalomban. Az első nap úti célja Herr Tschik-ék rezidenciája volt Möckmühlben, Heilbronn közelében.

Önzetlenül felajánlották lakásukat egy éjszakára, így a pálya mellett csak a szombat estét töltöttük. Az első 700 km különösebb esemény nélkül telt el. Deggendorf után láttunk egy-két álcázott bajor prototípust.

Idősebb autókat már keveset látni az autobahn-on. Az egész út során 1-2 szép W123-ast W115-öst láttunk. Képet sajnos nem tudtunk mindenről készíteni.

München után elkezdett sűrűsödni a forgalom. Eredetileg a böblingeni MeilenWerk-et is meglátogattuk volna, de ez a nagy forgalom miatt meghiúsult. Csak egyszer dugultunk be, de sokáig 80-100-al „araszoltunk”. Úgy döntöttünk, hogy Ulmnál Észak felé fordulunk a 7-esen, majd Aalennél keresztülvágunk a Sváb-Frank Erdőn. Itt átadtam a volánt bátyámnak, ennyi km után rám fért egy kis pihenés. Az utak gyönyörűek voltak, igazi felüdülés volt a zsúfolt pálya után. Meseszép erdőkön, mezőkön, folyóvölgyben kanyarogva gurultunk a tükörsima aszfalton. Más autót elvétve láttunk. Möckmühl előtt közvetlenül is volt egy-két „rázóköves”, kanyargós szakasz.

 

 

Möckmühl egy igazi kis ékszerdoboz, várfallal körbevett középkori kisváros. Fenn a dombon egy magánkastély tornyosul a XIV. századi favázas házak fölé.

 

 Reggel még nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen helyen fogunk megpihenni. Lefekvés előtt még tettünk egy sétát a városkában, betértünk az antikváriumba („nagyon jó az antik” – Balogh Tibi) 

Szombaton a verseny délben rajtolt. Délelőtt megejtettünk egy felni bizniszt Attilának, utunk egy borvidéken át vezetett a francia határ közelébe. Erre felé láttunk egy szép sötétkék W123-at, de még egy Trabant 601-est is :) . Észak felé haladva feltűnt a sok kis-rendszámú autó. Attilától megtudtuk, hogy amerikai katonai bázis van a környéken a II. világháború óta, és a katonáknak sok mindent áthoznak a tengeren túlról. A kaszárnyák közelében pedig van egy olyan utca, mintha az USA-ban lennénk. Amerikai autó szalonokkal, éttermekkel.

Nem sokkal 12 óra után érkeztünk meg a Nürburgringhez. Az idő felhős volt, esőre állt. A Döttingen Höhe-hez (2,5 km-es egyenes, mellette a főút) érve a mezőny épp velünk szembe jőve melegítette a gumikat. Tudatosult bennem: Itt vagyunk!

Kis kavarodás után megálltunk egy út menti ingyenes parkolóban, szemerkélő esőben. Az út túloldalán volt a több mint 20 km hosszú pálya egyik szakasza, a Pflanzgarten.

Közel 200 induló rajtolt, számos kategóriában (nem egyszerre). A csúcskategóriában két vadiúj SLS AMG GT3 képviselte a csillagos márkát. Legfőbb ellenfeleik közel 600 lóerős Porsche 911-esk, Audi R8 GT3-ak, BMW Z4 GT3-ak voltak. A vizes, trükkös aszfaltra soknak tűnt a temérdek erő. A kisebb autók féktávon és a kanyarokban felvették velük a versenyt, de a gyorsabb részeken nem tudták tartani a tempót. Az élmezőny 4-5 autója több körön át méterekre, néha centikre voltak egymástól. Hörögve, durrogva, nyikorgó fékekkel űzték egymást, a linkelt videó megpróbál átadni valamit ebből. A legrégibb autók egy E28-as 5-ös BMW és lófarkas Opel Manta voltak.

Néhány kör megtekintése után tovább sétáltunk a híres Brünnchen szakaszhoz. Ennek a végén egy kifelé dőlő, emelkedő jobbos adja meg igazi nehézségét.

 

Videó első része:

 

Ezután autóba ülve mentünk tovább a pálya közelében, következő megállónk a Bergwerk kanyar volt. Ez egy erős jobbos, amit egy hosszú padlógázos emelkedő követ. 1976-ban Niki Lauda eme kanyar előtt csúszott ki és égett benn kis híján autójában.

 

Ez a rész közel van Adenau városához, ami a következő és egyben utolsó nézői pontunk volt. Itt volt az egyetlen probléma az autóval, pontosabban a tapadással. Egy lejtős úton érkeztünk meg Adenauba, 50-es tempóval egy T-elágazóhoz. Fékezésnél a pedál vissza-vissza rúgott, az ABS kattogott. Meg tudtam állni, és Attiék sem szálltak belénk. Mi történt? Kifordultunk balra, de mintha jégen mennék kidobta a seggét. Ellenkormánnyal megfogtam, de hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy mi a gond. Parkolás után megsimogattam a hátsó gumikat, nem olajosak-e, de nem éreztem semmit. Ez lehetett a gond, később láttam „Vigyázz, olajfoltok” táblát!

Itt az Ex-Mühle pályarészt néztük meg: Egy nagy lejtőről érkeznek, majd egy kanyar, és egy főút felett átívelő híd utáni igen meredek jobbos emelkedővel tűnnek el az erdőben a versenygépek. 

Itt néhány percre kisütött a nap, majd ismét szemerkélni kezdett. Az itteni Szupermarketban vásárlás emlékezetes volt. A födém felől brummogó, fújtató versenyautókat hallottunk, mintha csak a rádióban szólt volna a muzsika :) 

 

Videó második része:

 

A verseny után megkerestük a szállásunkat Nürburgban. A ház a vár alatt fogadott minket. A szobák szépek, kényelmesek voltak,a reggeli bőséges. Este még beültünk vacsorázni a Paddock-ba, ez egy hangulatos kis étterem Nürburgban. A falakon motorsport relikviák, a vendégek egy része csapattag. Az étel finom volt, az ár sem volt vészes.

 

Másnap reggel az ablakon kitekintve szörnyű látvány fogadott! Hatalmas köd ereszkedett le. 

Veszélybe került a vezetés a Nordschleife-n. Gondoltuk, előbb megnézzük a látogatói központot, hullámvasutat, hátha felszáll addig a köd. A Ring Racer hullámvasút zárva volt, de a szuvenír boltokban kárpótoltuk magunkat, én egy jó nagy térképpel:

 

Aston Martin, Ferrari és egyéb exkluzív üzletek mellett egy Radical is ki volt állítva, ami most a körrekordot tartja az „utcai” autók között 6:48-cal (az abszolút rekordot 6:11-el - 202 km/h-ás átlagsebesség - Stefan Bellof tartja egy Porsche 956 C csoportos autóval ’83-ból!)

A múzeumot most kihagytuk, elszaladt az idő, és bíztunk benne, hogy tudunk menni egy kört a pályán. Nem messze volt a bejárat a turisták számára. 

Már a parkoló is megért egy misét. Porsche 911 GT3-ak csoportja, Lotus Esprit, EVO FQ420 brit színekben, de a csúcs egy korábbi rekord-tartó, egy matt szürke Gumpert Apollo volt. A pálya viszont zárva volt a köd miatt, csak a Ring Taxi M5-ösei körözhettek.

A sofőrjeik valószínűleg becsukott szemmel is végig mentek volna…

 

Délnél tovább nem vártunk, elindultunk haza! 1200 km várt ránk. Az út problémamentes volt, 150-160 között jöttünk végig.

Vártuk a gyorsabb figurákat. Volt egy 240-es W210-es papi, 200 felett ment az ajtón könyökölve :) . A legtutibb figura viszont egy 70 körüli tiszta ősz Leslie Nielsen forma volt egy piros 911 Carrera 4-el.  Feljött a pályára, pont mellettünk, majd semmi, nem jött. Úgy 5-10 perc múlva utolért minket. Szabad utat kapott és kegyetlenül ellépett! 230-240-re tüstént felgyorsult. Porschét ritkán látni így menni, nekem legalábbis ez volt az első :) Passau előtt ismét helycsere, innentől Győrig esett az eső. 

Ezt a kis kellemetlenséget leszámítva az egész út nagyon jó volt, kinn valahogy más a légkör. Ennek ellenére mindig öröm átlépni a határt, hazatérni. A próbakör miatt pedig egyszer még visszatérünk!