Jó, nem leszünk érzelgösek, szentimentálisak, nem hisztizünk.

A blauschwarz coupé máshol szolgál tovább. Majdnem napra pontosan 11 év után más örül neki, más veszödik vele. Miért is? Túl sok lett a jármü itthon, egy fenékkel egy autót lehet vezetni, három youngtimert az igényeknek megfelelö szinten tartani sok törödést, idöt, energiát, utánajárást és nem utolsósorban pénzt kíván. Részletezzem? Nem hiszem, hogy mélyen bele kellene menni, de ott van a biztosítás, a fékek, a gumik, a normál szerviz, évente vizsga és ezek csak mind azok, amik egy új vagy fiatal autónál is esedékesek. Egy korosabb autónál - a coupé 1994-es - aztán hozzáadódik mindaz, ami .... tudjuk, ismerjük a bajait.

Így hát meghirdettem valamikor tavasszal és kb. fél év után meg is jött a vevöje. Négyhengeres coupét amúgy sem túl hálás dolog hirdetni. A sportos, elegáns karosszériaformához az ember elvárná a teljesítményt is, hat henger való hozzá meg automata váltó. Az én 220-asom ugyan tiptop állapotú volt (nem kevés pénzért cserébe), de legyünk öszinték, a 150 lóerö meg a kézi váltó nem hozza a fölényes menetteljesítményeket. Viszont lehetett érvelni a fogyasztással, vagyis a teljesítmény/fogyasztás kompromisszummal, abban tényleg jó.

Amikor 2006-ban gyakorlatilag az ölembe esett, oda-vissza voltam töle (kétszer is), valljuk meg tényleg szép forma.

Kétajtós taxi - mondaná Kugyi.

Most már taxiként is kikopott, árak a mélyponton, a jól felszerelt, érdekes színkombinációjú hathengeresekkel lehet villanatni a használtpiacon - jó állapot alap -, de ha ezek közül bármi hiányzik, már eleve kevesebb vevö ugrik.

No, ott tartottunk, hogy 2006-ban megvettem és ezen tanultam Mercedesezni. Megtanultam pl., hogy gyakorlatilag minden csavar külön rendelhetö, egy nap alatt megérkezik és gyakran igen korrekt a gyári új alkatrészek ára. A gép megfelelö állapotba hozása során ismerkedtem meg ezzel a csapattal, akinek a blogjára írom a bejegyzést, no meg jó szerelökkel, akik nélkül jóval körülményesebb és unalmasabb lett volna youngtimer-bohóckodni.

Fél év után a napi használósból második autó lett, így tök hivatalosan hobbiautónak lehetett hívni és az sem volt gond, ha le kellett támasztani valahol szerelés meg kamuzás miatt.

Szóval, volt youngtimer-bohóckodás. Saját szervezésü összejövetelek, OT-Expo, yetro versenyek, stb.

(most már mindkét 124-es máshol szolgál)

A tihanyi révnél, rég elmúlt éjfél

2008-ban megszületett a fiam, nyilván csak Mercedessel jöhetett haza a kórházból. (A youngtimeres érdeklödés viszont arra is megtanított, hogy nem csak a Mercedes létezik, a csóró álmodozó listán jó pár más autónak is van helye és ezek nem feltétlenül Untertürkheimben készültek.)

Ekkor persze már megvolt a Falcon is, úgyhogy fokozódtak a youngtimeres élvezetek.

Erre a képre jó lenne még valahogy az úszószövetséget felfotosoppolni (az is Gyárfás exe, mint a jobb oldali coupé)

Szóval ment, mendegélt, gurult, siklott, kanyarodott, dudált, megállt. Tizenegy év alatt 70 ezer kilométert ment, 201 ezerrel adtam el. Az érzelmi mérleg a négy henger és a kicsit vékony teljesítmény ellenére is egyértelmüen pozitív, ismét bebizonyosodott, hogy egy jó állapotú alap sokkal többet ér, mint egy lefingott olcsó darabb, amiböl aztán a világ minden pénzéért próbálunk várat építeni.

Persze nem volt hiba- és karbantartásmentes a 11 év, csak úgy hirtelen ezek jutnak eszembe: 

- kupplung
- harditárcsa
- lakatolás, telifény
- légtömegmérö
- fojtószelep
- kábelköteg
- szélvédö
- klíma utólag
- AC pumpa
- differenciál csere
- hengerfejtömítés
- féltengely
- fékek kompletten (fél évet állt, berohadt minden), gumik, folyadékok, szürök, ez-az amaz

Különösebb dráma tehát nem volt, a fenti dolgok vagy 124-es, vagy M111-specifikus dolgok, a maradék meg a kor és a használat. Az autó keddig baleset- és sérülésmentes volt.

Fél év alatt hárman jöttek el megnézni, az utolsó érdeklövel gyakorlatilag húsz percen belül megalkudtunk, de azért nyeltem két nagyot, amikor elvitte. Itt lesz 35 km-re, bármikor láthatom majd.

Összességében piszok jó autó volt, jó volt kupézni, danke!