Mercedes Youngtimers Baráti Kör

Az egészről a Tóni tehet. Tóni apám haverja volt, és autószerelő, egy gyönyörű barna (kétajtós!) Ford Taunussal súlyosbítva, ami azért nem volt semmi a 70-es évek végén kis hazánkban. Szóval a Tóninál jött mindig össze a társaság, ment mindig az autóbuzulás, nála voltak a meetingek, meg ott szerelték az összes haver autóját - együtt persze. Szóval a Tónihoz egyszer odakeveredett egy pacák egy Mercivel, és nem tudom, lett-e belőle ügyfél, viszont a híre futótűzként terjedt a haveri körben, így mentünk azonnal apámmal Merci-nézőbe. Az autó egy állólámpa volt, és (nem metál) zöld, és gyönyörű. 7 évesen az ember értékítélete még nincs a helyén, de arra az érzésre emlékszem, hogy az addigi Moszkvics 412-höz és a vadiúj 1200-as Zsigulihoz képest is valami megdöbbentően más az autó. Más minőség, más filozófia, más dimenzió, mindentől eltér, amit addig láttam. Megfogott a fél panelszobányi beltér, a rengeteg króm, a motorháztetővel együtt felnyíló hatalmas hűtőmaszk. Sokkot kaptam, mint amikor az ember először találkozik élőben a Mikulással. Csak ebből nem ábrándulunk ki... Engem megfogott a feeling, és azóta sem ereszt, szóval ebből már nehéz lesz kigyógyulni. Hát így történt ez kérem szépen, tisztelt doktor úr!