Úgy jártam, mint az egyszeri parasztbácsi.Tudják, aki életében először járt állatkertben, és meglátta a zsiráfot. Épp lefelé gurultunk Kóspallagról egy kis kiruccanás után, amikor az út szélén olyat láttam, hogy meg kellett állni.
Dögös forma, nem tudtam megmondani, hogy mi ez - olyan első ránézésre ismerős, de a végén mégse. Rövid szájtátás, majd gyors fényképsorozat után előkerület a tulaj is, aki addig a kerítés szélén ülve derülve nézte, ahogy hüledezek. Megérte megvárni, mert így beszéldbe elegyedve jött aztán csak a java - a sztori a kocsiról.
Az autó lánykorában egy 64-es AMC Rambler volt, amit az enyészet széléről állt neki visszahozni az életbe az új gazda. Ha viszont már felújítás, akkor ne a kis fába vágjuk a fejszét alapon az lett az elgondolás, hogy csináljunk valami egyedit, ami nem jön csak úgy szembe az utcán. Hát nem jön, ezt garantálom.

Szóval megpróbálom dióhéjban, de nehéz lesz. Az autó 18-20 különböző donor elemeit viseli, mindenhonnan a tulajnak tetsző dolgok jöttek, ezeket kellett összeilleszteni kerek egésszé. Agylövésnek hősünk sincs híján, úgyhogy a "kiveszem a másikból és beszerelem ebbe" módszer nem mindig működött, egy rakat alkatrészt, megoldást egyedileg kellett legyártani, vagy akár kitalálni.
A kasztnin is rengeteg a módosítás, így kerülhettek fel a Charger sárvédők, vagy a 68-as Pontiac GTO hátsó tetőoszlopok (átalakítva, persze) meg a hátsó szélvédő. Futómű ültetve, keményítve, ahogy illik, az eredeti sorhatos motor helyett pedig egy 73-as TransAm v8 blokkja figyel bent, mintegy 6600 köbcenti hengerűrtartalommal. Persze a fényezés is egyedi, a tulaj ízlését tükrözi a zöld-fekete kockás dizájn, ami majd visszaköszön a 19-es felnikről is, ha elkészülnek azok is. Nekem a kegyelemdöfést a kipufogó adta meg, pedig még nem is láttam a gépsárkány belét. Duplacsöves rendszer, ahogy v8-hoz illik is, eddig semmi extra, nade. Hátulról nézve olyan, mintha régi tengeralattjárók nyílásából épp kibúvó torpedócső lenne, oldalról-alulról kis kopoltyúkkal. Visszhangdob, mondja büszkén a tulaj - a zárt csővég visszafordítja a kipufogógázt, és a spéci lamellázás miatt lefelé esik ki a hanggal együtt az aszfaltra, hogy onnan megint visszaverődjön. Hmmm.

A belső is egyedi, természetesen. Egy 2005-ös Pontiac GTO ülései kerültek beépítésre, egyedi a kormány, lehegesztették a kesztyűtartót és a rádió nyilását a műszerfalon. Utóbbiba átalakítás után besüllyesztve kerültek azok a műszerek, amelyek az eredetinél korszerűbb technika miatt kellettek, és a tulaj nem akarta elbarmolni velük a régimódi műszerfal képét. A legnagyobb flash a váltókulissza: a műszerfal alól a két hátsó ülés közé érkezik meg, mint egy kardánalagút, viszont nem sok köze van bármilyen alagúthoz. Két darab egyedileg gyártott, ívelt, krómozott csőről beszélünk ugyanis, amelyek közé elől beépítették a váltókulisszát a 71-es Chevy Chevelle-ből származó, repülőgép gázkart mintázó überbrutál váltókarral. A váltókulissza előtti részre egy méretre szabott fémlap került, az autó színére fényezve.

A váltóról még annyit, hogy egy régi TH400-as négy sebességes automata szerkezet van a kocsi alatt, kb. akkora olajhűtővel, mint a motor vízhűtője. Érdekes technikai megoldások akadnak még jócskán az autón, mint pl. a megpiszkált (Oszi szerint finoman reszelt) 6,6-os motor, vagy az előre beépített Lancer Evo fékek.
Az egész autó, és a története is megérne egy hosszabb misét, ha minden jól megy, nemsokára jön az is. Több, nagyob fotók pedig addig is ITT