Azt ígértem, folytatom eszmélésem és a szaharakörnyéki autók összefüggéseinek feltárását. De szerintem most a sivatagot hagyjuk, mert egy év rövid idő, meg hát jó régen is volt, így többre nem nagyon emlékszem, mint amit múltkor elmeséltem. Azért maradjunk a 1975-85 közötti korszaknál, és azoknál a hétköznapi autóknál, amikből egy-egy darabot szívesen tudnék magaménak.

 

Audi 80 B2

    Az 1978 és 1986 között gyártott sorozat már nem az első ezen a néven. De talán ez a legkevésbé jellegzetes és épp ezért ennek a legkisebb az esélye arra, hogy valaha is igazi oldtimer váljék belőle. Króm alig, csak a nagy műanyag lökösök. Az oszlopok viszont még jellemzően vékonyak, az egésznek van valami békebeli balatoni hangulata. Vagy talán csak nekem égett bele az agyamba az a ’80-as évek végi pillanat ott valahol Ederics mellett egy bordó négyajtós CC kivitelű példánnyal? A kárpit emlékszem aprókockás, a barna különböző árnyalataiban játszó volt. A műszerfal is mint az étcsoki, és a kétküllős kormányhoz majd odaégett a kezem. Persze csak ültünk benne és brümmögtünk, mert a pedálokat még nem érte el a lábunk. Jó kis háromdobozos forma ez is, mint a Jetta I.
    A modellnek ezen változatából nőtt ki sokak álma a kupé és az S1-es Quattro, amivel Michele Mouton a Pikes Peak-en versenyt nyert. Igen, ez az autó egy korszak királyának árnyékában hordta a német kisgyerekeket iskolába, és a szüleiknek valószínűleg még nem volt akkora arca, mint a mai magyar Audi tulajoknak, mert akkor Ingolstadt épp a VW konszern egy aprócska mellékhajtása volt, igaz saját fejlesztési kapacitással, de a szelepfedélen akkoris ott virított mindkét logo. Ahogy a kilincstől a visszapillantóig sok alkatrész egyezik és egyezett az I és II Golfokkal. A Giorgetto Giugiaro által tervezett kasztniból egyébként majdnem 1,7 millió darabot gyártottak.

 

Lancia Beta coupé

    Valószínűleg minden idők legrosszabb hírű autója, melynek bukását a gyár azóta sem heverte ki. A szóbeszéd szerint a Fiat 124-es gyártási licenszének az oroszok részére történő eladása vezetett oda, hogy a ’70-es években gyártott olasz autók mind elporladtak mára. De az orosz adósság rossz minőségű acélalapanyagban való törlesztése nyilván nem az egyetlen ok: talán a költségek és a fogyasztás csökkentése érdekében az írógéppapír vékonyságú lemezek alkalmazása és a korrózióvédelem teljes mellőzése sem megkerülhető. Mindenesetre a Lancia Beta 1980 áprilisában modellvisszavásárlási akciót indított és csak Angliában ezer számra vásárolta vissza, illetve cserélte be autóit. A hiba oka az első tornyok könyékén jelentkező rozsdásodás, (láttunk ilyesmit Mercedesnél is, igaz W210?) mely a motortartó segédkeret leszakadását okozta, bár ahogy a forgalmazó képviselője mondja, az autó még ilyenkor is manőverezhető maradt. Azaz, ha menet közben szakadt le, még jó eséllyel meg tudtál állni. Jeremy Clarckson is poénkodott ezzel, márminthogy nem sikerült neki az egész országban egy tesztelhető pédányra szert tenni. Az az igazság, hogy ez a probléma elsősorban a 4-ajtós (Berlina) kivitelt súlytotta, de a rossz hír gyorsan terjedt, ennek következében gyakorlatilag kivégezte a típust. Voltak persze próbálkozások, mint a 6 éves átrozsdásodási garancia, de a vásárlókat már nem lehetett meggyőzni.

    A Beta-t amúgy 1972-1984 között sok változatban gyártották: szedán (Berlina), kupé, targa (spyder), és kombi (HPE) változat is. Motor elől, hajtás elől, kezesbárány, nem úgy mint a Delta HF integrale. A 2+2 üléses kupéból 111 ezernél kicsit több darab készült 1,3-as 82 LE és 2,0l  turbós, 135 LE-s közötti motorválasztékkal.
    A kortárs Fiat motorokkal a Lanciák motorjai nem kompatibilisek, mert a hengerfej felfogatása, az égéstér alakja (itt hemiszférikus), a szelepvezérlés, a légszűrőcsatlakozás, a leömlők, sőt még a karburátor is más. Igaz, ezen változtatások a teljesítmény szempontjából mind pozitív eredményt hoztak. A motortartó pontok elhelyezését a hátsókerekes Fiatokhoz hasonlóan áthelyezték. Ezen motorok késői leszármazottjai kerültek a Delta Integrale-be. A mobile.de-n a Beta coupé-k jelenleg 1300-7000 euró közötti árakon futnak, és nem összekeverendők a Lancia Montecarlo-val, amihez Pininfarina tervezett kasztnit és egy hátsókerekes középmotoros, alig 8000 példányban gyártott autó: az ára is ennek megfelelően alakul: 8000-17500 euró.

Fiat 131

    Na, ez a kocsi egy igazi nagyágyú. Egy példátlanul jó darab, amit sajnos nagyon elfeledtünk. Pedig olyan nevek hajtották, mint Walter Röhl, a pedálok karmestere, Markku Alén (ő tolta pl. a Datsun Violettel is) vagy -nézd már, megint- Michele Mouton.

Szerepelt olyan filmekben, mint a Profi Belmondoval, vagy a Polip sorozat.
    Motor elöl, hajtás hátul. 1974-84 között 3 szériában gyártották. Soros, hosszában elhelyezett, 4 hengeres motorokkal 65 és 140 LE közötti teljesítménnyel. Négyajtós, kétajtós és kombi kivitelben készült, de nem is ez, hanem az Abarth tuning és a rallys múltja tette igazán feledhetetlenné a típust. No meg azok a belsők, ha eltekintünk a borzalmas műanyagoktól. Tessék csak nézni a kesztyűtartót! De a plüssök is: mintha csak egy jobb felszereltségű W123-at látnánk.

    Választék nincs (vagy alig) a hirdetések között, sem itthon sem a németeknél, vagy az angoloknál. Feltételezhetően a jobban felszerelt és ritkább darabokat a gyűjtők bespájzolták. Van rendes rajongótábora és nemzetközi találkozói. Egy-két szebb fotót, valamint igen részletes ismertetést, igaz angolul, itt találni.

MG Midget 1500

    Az az igazság, az angolokkal nagy bajban vagyok. A kutyacsont Escort ekkor már a múlté, a Sierra, minden kitcarok donorja, inkább még csak a tervezőasztalon. A Jaguar XJ sorozata nem elég hétköznapi, a Rover SD1-e ritka mint a fehér holló. A Mini meg egy másik történet. De ki más lenne annyira hülye, hogy egy olyan országban rongytetős kocsikat gyártson, ahol átlagosan havi 70 mm csapadéknál több esik. És igen, az angolok jó, sőt nagyon jó roadstereket gyártanak ekkor. Kerestem is egy viszonylag kommerszebb darabot, de sokkal többet nem tudnék elmondani, mint amit ezen a honlapon összegyűjtöttem. Olvasgassátok szeretettel.

Nézzétek milyen jó kis  sorozatban szerepelt!
    Mellesleg az 1500 a lehető legcsúfabb minden Midget közül és nem is a legjobb a motorja (kevésbé tartós és jelentősen nagyobb fogyasztású, mint az előző 1275 ccm-es motorral), de nekem ez a kevésbé szofisztikált darab is tetszik.
    Ezekkel a kocsikkal az a szerencse, hogy még itthon is viszonylag nagy példányszámban fellelhető, évek óta folyamatosan árulnak egy-két darabot, és az alkatrészutánpótlásuk is frenetikusan jónak mondható.

Wartburg 353 tourist

    Ugye-ugye?! Azt hiszitek nem tudom mit csinálok, pedig... csak az van, hogy nekem nem volt horgászós nagybátyám, aki összecsukás helyett bevágta a botot, a csomagatartóba és pöff-röröröff-pöff elhajtott. Végre, 35-höz közeledve ki kéne próbálni a mindentvivő kormányváltót, főleg, hogy állítólag nem is kell annyira erőltetni a kuplungot. Tudom, hogy van olyan aki a háta közepére sem kívánná, de nekem ez az autó egyszerűen kimaradt. A zweitakt meg lassan már csak egy „ködös” emléke lesz annak a két-három generációnak, aki megélte, és odavész az életforma jellege.

    A 1965-88-ig 4 generációban gyártott modell, a legtovább készített Wartburg. A puposok után kb. olyan lehetett, mint a W123-W124 váltás a maga korában; legalábbis a formaváltozás tekintetében, mert a technika nem volt éppen friss.  Rendőrautónak, kormányzati kocsinak és postásautónak is használták a keletnémetek. Készült belőle jobbkormányos változat is, ezt 'Knight' néven exportálták Máltára, Ciprusra, Dél Afrikába és az Egyesült Királyságba, ahol meglehetős sikere volt az olcsó ára, rugalmassága és hatalmas beltere miatt, no meg azért mert egyszerűen karbantartható, de ritkán kellett belenyúlni; és hát ugye azt is meg lehetett otthon a panel előtti parkolóban csinálni a szomszédok segítségével. Legeslegfontosabb szempontként pedig, ez volt az éra egyetlen keleti gyártású darabja, amiben gyári vészkijárat, gyk.: 'sibeda' volt. De a másik gyengémet is figyelembe vették: pickup is készült belőle!
    Itt egy igazán minden igényt kielégítően alapos honlap, de sajnos nekem kínai, mert németül van. Itt meg egy tartalmas veterános cikk, riasztóan tökéletes autóval. Íme nektek egy papírmodell is, csak hogy a következő posztomat is reklámozzam.
    Most, hogy megint divat lesz a három, meg a kéthengeres motor, ki kell egy ilyet próbálnom. Valakinek otthon?