Úgy hozta az élet, hogy egy időre Berlinben állomásozom, és ha már így alakult és Herr Tschik is éppen szabad volt a hétvégén, akkor elugrott meglátogatni. Utoljára '87-ben járt Berlinben, vágyott egy kis nosztalgiára jó társaságban. Aztán Möckmühl is csak 500km-re van innen. Mi az neki? Reggel hatkor elindul, tízre itt van. Jah kérem, ez itt az Autobahn országa. Így megy. 

Nekem még szinte sietnem kellett, hogy mire megjön, addigra felkeljek és végezzek a reggelivel is a szállodában. 

Szombaton megejtettük a városnézést a kötelező állomásokkal, mint a fal, CheckPoint Charlie, Topographie des Terrors, a Gestapo főhadiszállás maradványaival, volt Luftwaffe központtal, Potsdamer Platz, Brandenburgi-kapu, Orosz-emlékmű, Reichstag, Zsidó -emlékmű, stb... Még vízumot is kaptunk, hogy átmehetünk Nyugat-Berlinbe!

Jó kis hideg esős időnk volt. Igazi turista idő. Haza is menekültünk délután a hotelba, majd a tervek szerint visszaindultunk volna az éjszakába, de mire felszívtuk az üveg Gin-t addigra hajnal 2 lett és csak a legközelebbi Döneresig jutottunk, ami Neuköllnben kb. 50 méterenként van egy. Ez a városrész inkább hasonlít Isztambulra, mint Berlinre.

A lényeget viszont másnapra hagytuk. Vasárnap reggel bevágódtunk a Vectrába ami hazahozta a Halálosztó új bélését is, és célba vettük a Meilenwerket. Mikor odaértük, már éreztük, hogy valamelyik csillagossal kellett volna jönni, mert így rangon aluli volt a megjelenésünk. Nem is mertünk beállni a parkolóba, inkább az utcán hagytuk, mikor a kapun benézve egymás mellett négy darab Maseratit meg néhány, számomra ismeretlen amerikai autót láttunk meg. Bár az utcán is két francia Jag és egy 2002-es verseny BMW állt. 

Először is tisztázzuk, mi is az a Meilenwerk?

Én autóbuziplázának titulálnám. Egy nagy gyárépületben vannak üzletek. Neves oldtimer és klasszikus-autó kereskedők, restaurátorcégek és szakosodott szervizek. Na, nem Škoda Niederlassung, hanem pl Maseratira, Ferrarira, Jaguarra, ilyesmire szakosodottak. Persze Mercedes-szerviz is volt. Aztán vannak üveg autótárolók is, ahova a féltve őrzött autókat elrakhatják a tulajok, nem száll rájuk a por, értő kezekben vannak, biztosított a megfelelő klíma a kis kedvencüknek és még a nagyközönség is csorgathatja rájuk a nyálát, de hozzájuk nem érhet az üvegfal miatt. Persze fotózni is nehezebb őket. Na itt aztán van minden. Nem csak oldtimer, hanem BMW Isettától kezdve a Lancia Stratoson keresztül a legújabb Ferrari Enzo-ig minden.

Nem mellesleg ez az a hely ahol az ember érintésnyi közelségbe kerül azokkal az autókkal, amiket csak a Turbo rágó papírjáról ismer. Tényleg megtalálható itt a nagyrészük és oda lehet hajolni és meg lehet nézni "mennyi van beleírva?" !!! :)

Tudtátok, hogy léteznek olyan elmeroggyantak, akik megalapították a Turbo rágó klubot? Minden tiszteletem az övék!

Ezen kívül van még egy étterem és egy rendezvény rész is. Éppen fúvós élőzene volt mikor ott jártunk és egész nagy tömeg hallgatta őket. Szóval az egész olyan, hogy akár családi programmá lehet varázsolni az autóbuzulást, csak jól kell tálalni a mamának a dolgot.

Mint már említettem, maga a parkoló is megér egy misét. Az elején mindjárt egy rakat régi és új Maserati, aztán Citroën fagyisautó, 500-as Fiat, 123as Merci kupé, Alfa Spider, Corvette Stingray.  Lehet, hogy Pamela Ewing is pont erre járt? :

 A fotó forrása az IMCDB Internet Movie Cars Database
Lehet mazsolázni erre felé is. Javallom keressetek rá a Miami Vice-ra!

Aztán 504-es PUG cabrio, Citroën CX pallas, Jaguar XJ12, Fecske Merci, VW T2 Westfalia, stb...

Volt egy érdekes Toyota is. Egy Crown V8 Majeta Salon Sedan Diplomatic egészen pontosan.  Légrugóval, hűtött minibárral, kis TV-vel, elöl, hátul villanysámlival, ilyenek. A Japánban lévő amerikai követség autója volt, onnan importálták Németországba.

Kint az udvaron ázott még jó pár figyelemreméltó darab, de az én szememet megragadta egy elsőszériás 500SE w126-os, aminek az eleje le volt vágva. Elég ramatyul nézett már ki szegény, nem valószínű, hogy restaurálni hozták ide. Valószínűleg donor volt a lelkem. Motor sem volt már benne, de nekem azért fel kellett nyitnom az elejét, hátha van benne valami érdekes. Találtam is két kis gumialkatrészt, ami az enyémből hiányzik. De elég béna tolvajok lennénk, mert azt nem figyeltük, hogy egy üvegfal tövében vagyunk, amin befele nem nagyon lehetett látni, cserébe a biztonsági őrök igen jót moziztak a műsorunkon, így majdnem nem kellett bemennünk körülnézni. Jellemző, rögtön az elején megvan a balhé a biztonságiakkal, mint a Mercedes múzeumban

Megúsztuk, egy ejnyebejnyével és bemehettünk. És még az alkatrész is meglett. Örülünk Vincent.

Ami ott volt, azt nem sorolnám fel, nézzétek meg a Flickr galériát! A képek sokkal többet elmondanak. Inkább csak szemezgetek a kínálatból.

Az elején Rolls-Royce-ok és pár Bentley Azure Convertible között W108/111 kabrió, 300SEL 6.3, W111 kupé nyálcsorgatós zöld-tabak színkombóval, mögöttük egy ős Unimog, olyanra restaurálva, amilyen gyárilag sose volt. Aztán a szürke tömegben feltűnik egy Jensen Interceptor, és hogy ne unja bele magát a milliomos a sok autóba, odadobtak még egy fa Riva-t. Potom kétszáz-negyvenezer euróért persze az is eladó, két V8-al a fenekében, mi mással? Csak az a nemi identitást erősen megkérdőjelező kékes-zöld kárpitozás ne lett volna benne. Igaz a pláza területén még találtunk számos Riva-t és mindegyikben ilyen volt. Nem is vettük meg egyiket se. :)

És akkor még mindig csak az elején járunk az egyik csarnoknak és még az akváriumban lévő darabokról szó se esett, mint pl a Thomas Magnum féle Ferkáról, de az Enzo is ott lakott ilyen Citroen DS-ekkel, Porsche 356-os roadsterekkel, Iso Griffokkal, de még a bogár is megfért közöttük.

Na de haladjunk tovább, mert egyrészt sosem végzünk, másrészt hú, de mik vannak még...

Hadd ugorjak gyorsan az egyik kedvencemhez, amitől minden rendes kombi hívőnek egybefolyik az összes létező testnedve: Aston Martin Lagonda V8 Shooting Break.

Valami szürreális, ahogyan az a 80as évek kocka kombija ott áll a Bentley R Type Continental Fastback Coupe mellett és a nagy kombi teteje kb. annak az övvonaláig ér. El kellett nézegetni egy darabig, amíg a szem feldolgozta az arányokat. Mert, hogy rövid az nem volt, de az Attinak kb. derék ért. Valami piszok mód eltalálták, mindamellett hogy perverz mint Madison Young      (Hivatalos honlap 18+)

Ha csak egyet vihetnék haza, szerintem őt választanám. Mármint a Lagonda kombit, nem Madisont (a feleségem is olvassa a blogot), holott tudom, hogy messze nem ez a legértékesebb darab. Lehet, hogy tudat alatt már a gyermekvállalás mozgatja minden idegszálamat?

A piros, vajbőr Rolls-Royce kabrió mellett szó nélkül elmegyünk, mintha csak egy F Astra lenne. Valahogy ezek a túlméretezett semmirevaló angol batárok soha nem mozgatták meg a fantáziám. Annál jobban vonzza a tekintetet a középmotoros V6 biturbo Jaguar XJ2200. A világ egyik leggyorsabb autója. Nem az, de a legjobbak közt van a 3.5 másodperces 0-100as sprintjével. Mögötte szerényen meghúzódik egy régi Aston Martin Vantage gyenge 275/50/R15 ös Pirelli P7-eseken.

Először azt hittem rial felnik vannak rajta de nem. BBS lesz az.

Valahogy ki kéne deríteni honnan szerzik ezeket az elvetemült gumiméreteket. Hogy nem a gumik.com-ról rendelik az is tuti, mint ahogy nem is madarasteszkóban dobják a bevásárlókosárba az akciós túrórudi mellé.

Nézzétek el nekünk, de két, közvetlen egymás mellett álló autó mellett el kellett időznünk egy kicsit, azzal együtt, hogy az árlista legalja körül találhatóak. Az egyik az én kitüntetett figyelmemre tart számot, a másik pedig Herr Tschik szívéhez áll oly közel. Lévén, már két és fél éve építem szerencsétlen AMG widebody kupémat, már a bejárattól az Antracitgrau durva 126os kupé vonzotta a tekintetemet. Ugyan nem szélesített, de körbe eredeti AMG ruha van rajta, ami egyébként nem meglepő módon felettébb kisiparian van hozzácsavarozva az eredeti elemekhez. Úgy, hogy egy vékony perem van végig furkálva és lemezcsavarral adj neki. Ahol a csavar van, ott odahúzza, a két csavar között meg eláll úgy, hogy be lehet köpni közötte.  Szóval figyelnem kell, hogy nehogy túl jól sikerüljön az enyém, mert a végén nem lesz korhű. :)

Botival nekünk pont ugyanez a spoiler szettünk van, amit nekem még a Widebodyhoz hozzá kell faragnom. A lökösökkel nem is lesz gond, de a küszöbök azok teljesen másképp vannak a Breite version-on. 

Minden króm színre volt fújva, ami ezzel a színnel egész sokat fiatalított az autón optikailag. Simán elhihetné róla az ember, hogy Modellpflege utáni a darab, ha nem nézné alaposabban meg az oldaldeszkát. El is gondolkodtam, hogy nekem is csupa Manganbraunra kéne fényezni mindent, de az viszont erősen 80as évek színvilága, ami kicsit öregíti az autót, tehát nem biztos, hogy ilyen hatást érnék el. Így inkább maradok szerintem a matt fekete krómoknál, ami abban a korban sokkal jellemzőbb volt az AMG-re és durvasági faktora ehhez képest az egekben van. Így olyan kis szende szűz, aki látszatra nagyon kulturáltan tud viselkedni, csak akkor néz az ember nagyokat, mikor már benne van. Az enyém már messziről egy büdös kurva lesz, aki felpolcolja a lógó csöcseit, hogy többnek mutassa magát mind aki. Azzal együtt, hogy 5liter és V8, azzal a béna futóművel, meg a 231 lóval messze nem lesz sportkocsi soha. Csak egy jófajta MILF.

Erről a modellpflege szóról jut eszembe, hogy nemrég jött meg a Mercedes Benz S-Klasse Baurehie W126 c. könyvecském és abban olvastam, hogy a főleg Mercedesekkel kapcsolatban emlegetett Mopf szó, az leginkább a dél német területeken elterjedt, már önálló kifejezés, nem csak simán rövidítés, amely egyébként Mercedes berkekből indult ki. Olyannyira kinőtte magát, hogy konkrétan igeként használják. Úgy is hogy "gempoft". A felvágni akaró új németet használók már inkább a globalizált világra jellemző facelift szóval dobálóznak, de a konzervatívabb népség nem nézi jó szemmel, hogy teljesen ellepi a nyelvüket a sok angol eredetű szó, mint pl meeting point, stb... és a hithű büszke mercisek csak azért is a mai naig nem hajlandóak mást használni, mint a "gemopft"-ot. Ez a egyébként a magyar nyelvet is fenyegeti, mármint, hogy az  angol szavak parazitaként lepik el. Legjobb példa erre, hogy a Word alá se húzta a meeting-et. 

Na de térjünk csak vissza a szürkére. Herr Larkamp '82-ben rendelte és rögtön Affalterbachba szállíttatta a külső optikai tuningot felkókányoltatni, majd mikor ez meg volt, rögtön beutalta a szép emlékű Uwe Gemballához, aki a belteret babrálta meg. Rakott bele Recaro C-t, behúzta az oda való bőrrel, mint ahogyan az átalakított műszerfalat is, amibe előtte belefaragta a korabeli parasztvakító hifit is.

Szépen megoldotta viszont a kazettatartó és a Standheizung beépítést és az akkori elrugaszkodott ízlésvilághoz képest a kalaptartóba is teljesen vállalható módon alakította ki a hangszóróhelyeket.

Én mondjuk Herr Larkamp helyében inkább 9 collos pentákra és motortuningra szántam volna Uwe bácsi gázsiját. Ezzel együtt az öreg bele is vert több mint 300ezer km-t a paripába. Biztos ő is olvasta a blogon, hogy „Utcára vele, ne a múzeumba”. Igaz a szíve már egy Tauschmotor ami csak 70ezret futott, de magán az autón nem sok nyomot hagyott az élet. Újabb megerősítésként a hazai használtautó állomány kilométeróra állásának nevetséges mivoltáról.

Most azonban jöjjön Atti lieblingje, egy Vollblau kabrió. Ilyen áll neki otthon a garázsban. Na jó a tesója. Még az állapota sem rosszabb ezénél, csak kb. 20 évvel fiatalabb, de így is majdnem 20 éves az is. Tulajdonképpen a közvetlen utódja, mivel a W111 után nem adtak ki 4-üléses kabriót egészen az A124 megjelenéséig. És ez a darab még színben is megegyezik az övével. Nem csak egy kicsit, hogy kék, hanem konkrétan ugyanaz a színkód, dunkelblau fény és kék bőr. Olyan, mint ha rátalált volna az elveszett apjára, mint Izaura. Vagy az megvakult? Mindegy is.

 Igaz ebben a 300SE-ben volt egy kis turpisság. Egy átépített szar volt :) Nem, nem dízelesítették, hanem a legendás M100-at lógatták bele. Ott is van a fenekén a sokatmondó 6.3 kiegészítés. Korhű, nincs vele probléma és tulajdonképpen a gyár is gondolhatott volna erre a kombinációra, de nem tette. Megtette hát más. A gyár csak a sima limuzin W108-at szerelte ezzel a géppel 1967től.

Kicsitt arrébb menve találunk még néhány traumauto-t. Ott van például a BMW 850CSI. Mellette meg egy W100. A 600-as. Talán ez az az autó, amit senkinek nem kell bemutatni. A mindent hidraulikusan mozgató überlimuzin. Ha valaki mégsem ismerné, akkor ITT
olvashat róla.  Eredetileg ő belé tervezték azt a motort, amit a Vollblau kabrió megkapott.

Aztán egy valamilyen  veterán, amit nézzétek el nekem műveletlenségem, de fogalmam nincs, hogy ki fia borja, viszont a hátsó ülés megoldáson majdnem összecsináltam magam a röhögéstől. 

Szerintem innen vehették a kombikban felhajtható harmadik üléssor ötletét, amivel hétszemélyessé tehető a verda. Ez ugyan kicsit szellemesebb megoldás, hogy felhajtom a csomagtartót és abból lesz konkrétan a háttámla, aztán paraszt meg kapaszkodjon a bőröndtartó rácsban. 

Még a hátsó kisablak is úgy van kiképezve rajta, hogy a potyautas azon keresztül kilásson előre. Igaz neki tető nem jutott, de örüljön, hogy nem kell futnia. Szerintem ez az igazi anyósülés. A mama csak kapaszkodjon a fülkén kívül, aztán akár kiabálhat is, bent úgysem hallja az ember. Legközelebb meg kétszer is meggondolja, hogy tényleg el akar-e jönni ő is. :)

Útban a szervizek felé, még a lépcső alá besuvasztottak pár motorbiciklit. Nem olyan nagyon öregeket, de olyanokat, amiknek már van gyűjtői értéke és/vagy némi műszaki okosság benne, mint mondjuk a szélén álló Hondában. Sor 6 keresztben. A láb szélvédelme és a fűtés biztos átlagon felüli rajta.

Bal szélen egy Mercedes szerviz, rögtön szemben egy olasz autós barkács műhely. Igaz Fiat Ritmo-t nem láttunk bent, csak mindenféle Alfát és Ferrarit. Előtte is parkolt egy Tésztarózsa. Olyasmi, mint a Miami Vice 3.szériájában fut Sonny Crocket keze alatt, csak az ugye fehér  és tükör csak bal oldalt volt rajta és az is az A oszlop közepén. Talán későbbi amerikai változat lehetett, de majd a Ferrari értők megmondják. Minden esetre megbízható forrásunkon a Turbo rágón is ilyen.

Annyit tudok, hogy Sonny autója eredetileg fekete volt és át lett fényezve fehérre (jó forrásaim vannak), és hogy mikor megjelent '84-ben a Testarossa akkor még csak ez a tükör variáció volt, mint amit láthattunk a sorozatban. Annyit még megjegyeznék hogy a Miami Vice harmadik szériájába is csúszott egy kis bug. A második széria úgy ért véget, hogy felrobbant a fekete replika Daytona és annak a helyére kapta Sonny a fehér Testarossát. Viszont kb. a 3.részben újra a Daytonaval jár, majd a többi részben már nem bukkan fel többet.

Lehet, hogy ez csak a Tesco gazdaságos kiadásban van így? Karácsony előtt ugyanis a Tesco kiadta az összes szériát DVD-n valami 1500 Forint/évad áron.

Még egy érdekesség: a Testarossán hátul pont olyan a gyári hátsó gumiméret, mint nekem a kupén. 255/50R16 Most már tudom, hogyan keressek rá a német ebayen. Bár hülye lennék Ferrarihoz venni gumit Ferrarihoz való áron, mikor USA-ban van 100 dollár/darabért is.

A csillagos szereldében is elég töményen állt a húbazzeg. Feltehetően a hétvégére nem akarták kint hagyni az értékeket az "utcán" és betoltak mindent, amit tudtak.

Apropó betoltak. Itt az autókat nem mozgatják ám lábon. Sajnos. Pedig a hang és szag élmény még dobna kicsit a fílingen. A kék Rolls melletti astralsilber W108-at is nem rég tették be a helyére és még ott figyelt az első kerekeken a célszerszám. Gyakorlatilag egy spéci elektromos béka. Hiába a német igen precíz náció.

Ezen az oldalon ahol a szervizek vannak, tanyázik még néhány kisebb neppertelep, csak nem lakókocsiból nyomják az ipart, hanem üvegirodákból. A murva helyett padlószőnyeg van, cserébe az árat itt is kettőbés ácsceruzával írják. Igaz a portéka sem azon a szinten van mint a CsontiCArnál.

Itt volt az az autó, ami még a Lagonda kombin kívül esélyes lenne nálam. A Siennametallic 930as turbo. Arra a hátsó sárvédőívre zoomoljatok rá!

A mellette levő BMK Motorsport 190-ese sem volt gyenge az egycsavaros, kétrészes Ronal felnin és a benne található számítógépekkel. Ha erről van valakinek valami infója, azt is ossza meg legyen kedves, mert nekem erről sincs fogalmam, hogy mi lehet. Talán egy verseny EFI ECU-ja így nézhetett ki 25 éve?

Ilyen kristálylámpát sem láttam még 190-eshez ami ezen volt. Most nem arra gondolok, hogy a ködlámpa rész le van festve, hanem, hogy sík műanyag búrája volt, a bele mégsem az a bazári gagyi, hanem a gyárihoz kísértetiesen hasonló. Lehet, hogy csak a versenyautó mivolta miatt raktak rá könnyebb búrát ami kevésbé törik? 

De akkor hol szerezték? Mert igencsak pontosan illeszkedett és nem egy kisipari cucc volt és mivel az egész autón az összes megoldás az eredeti '88-as volt, gyanítom nem múlt héten lőtték hozzá az ebayen vagy a Homasitában.

A gép azóta már nincs is fent a Lundtauto honlapján. Mondjuk az E-Thiesennél
se látom már az AMG 126os kupét. Ez nekem gyanús. Vissza kéne menni, hogy tényleg ennyire pörög a különleges használtautók biznisze, vagy csak én vagyok balfék.

A szervizek során érkeztünk el az Atelier Automobile garázsához, előtte pedig ott feszített, azaz inkább lapított, mert a hidrós felfüggesztés le volt eresztve (reméljük direkt), egy Citroen DS 19 Décapotable. Az igazi francia autóipari perverzió tökéletes megtestesítője. Persze, eladó ez is. Potom 163ezer birodalmi ojróért.

Ezt az összeget akár más megvilágításba is helyezhetjük. A 2009-es Retro Classic-on 338ezret adtak a tesójáért. Ahhoz képest ez sonderangebot. Meg ahhoz is, hogy egy hátsó lámpa 2000 euro hozzá. 

Hiába, ez a világ nagyon nem mérhető a mienkhez. 

Tovább haladva, Tienak is sikerült valamit lőni. Egy V8-as Range alváz pihent restaurálásra várva az üvegajtó mögött. Majd kikeresi a galériából :) Körülötte pár szutyok új golffal, meg mindenféle Volkswagennel. Ezek kb. annyira illettek ide mint Bud Spencer az asszonykórusba. 

Ennyi tömény élmény után ezek a mai műanyag gagyik valahogy hihetetlen ellenszenvet váltottak ki, látván, hogy hová tart a mai világ. 

Az összehasonlításom nem túl sportszerű, mert a régi időkből se a legolcsóbb szutykok voltak kiállítva, mindenesetre mellbevágó volt a kontraszt. Egyel arrébb is már új autókkal találkoztunk. Ezek  azonban kicsit megnyugtatták a lelkünket, hogy talán mégis maradt még néhány bástyája a szívvel lélekkel és csúcstechnikával való autókészítésnek, ahol nem kizárólag a költséghatékonyság a szempont.

Ja, errefelé az Aston Martin és a Ferrari kereskedők tanyáztak.

Most lehet kommentelni, ki melyikkel mit csinálna! Ígérem nem fogom kimoderálni, ha valaki politikailag inkorrekt szövegkörnyezetbe helyezi eme dicső neveket! 

Na jó, azért politika ne legyen benne.