A CLK-val természetesen nem állt meg az élet a korábbi posztok óta sem, szóval megint van pár megosztani való tanulságom.

Kiválóan bevált napi autónak, még száraz téli napokon is az egyes számú autónk, csak hóesésben veszi át a szerepét a Jeep, mert a ponyva azért nem szereti, ha hó van rajta, főleg, ha a garázsban olvad le róla. Fogyasztása is rendben van :).

Az elmúlt időszakban a tető okozta a legtöbb galibát, kezdve azzal, hogy egyszer csak nem nyílott ki. Annyira volt csak hajlandó, hogy a szélvédő kereten oldja a reteszelést, de a tetőrekesz fedél meg sem mozdult. Érzékelők voltak az első tippek, ki is lettek cserélve, de nem ez volt a gond. Kézzel sem lehetett kinyitni, szóval valami mechanikus akadásra terelődött a gyanú. Ami be is igazolódott, a tetőrekesz fedelén található retesz rugós takarófülei törtek el, és akadtak össze végérvényesen a hátsó szélvédő alján lévő “kampóval”.

Ehhez persze barlangásszá kellett válni, és a csomagtartó felől szétszerelni mindent, hogy hozzá lehessen férni a hibás alkatrészhez. Ki lett cserélve, újra működött a tető, de az öröm nem tartott sokáig, mivel apadt a hidraulika olaj szintje a tartályban. Valószínűleg a leküzdhetetlen ellenállás (összeakadt szerkezet) ellenében működni próbáló 15 éves munkahengereknek már sok volt ez. A bal oldali fő, tető mozgató munkahenger szivárgott a legjobban (a jobb oldali még az előző tulajok egyikénél cserélve volt, megtaláltam a számlát az autóban), ennek kicseréléséhez kellett némi lelkierőt gyűjteni, mert ahhoz, hogy hozzáférjek, ki kellett szerelnem a hátsó üléseket, valamint az oldalburkolatokat.

Amint ez megvolt, már nem volt egy vészes történet, azonban sikerült megszívatnom magamat, és a csere során becsíptem az egyik O gyűrűt, így a próba alatt kinyomta ott az összes hidraulika olajat, összeolajozva a hátsó ülés alatt mindent.

A legnagyobb gond az volt ezzel, hogy amíg a tető nincs kinyitva vagy bezárva teljesen, a csomagtérfedél nem nyitható, még a kis fémkulccsal sem. És ugye ott lakik a feltöltendő tartály. Kicseréltem az O gyűrűt, majd gumikarokat növesztve, a tetőrekeszen keresztül a csomagtartóba jutva feltöltöttem a tartályt. A második próba már sikerrel járt, de most, hogy jobban megnéztem a munkahengereket, láttam, hogy a hátsó szélvédőt mozgató munkahengerek is szivárognak kissé. Beszereztem ezeket is, kicserélésük gyerekjáték volt, azóta konstans az olajszint a kiegyenlítőben, és hibátlanul működik a tető. Szóval a működés pipa, a funkció annál kevésbé. A csodálatosan megváltozott éghajlatunknak köszönhető felhőszakadások megtették a hatásukat, a 2017 februárjában impregnált tető beázott. Nem kicsit. A vezetőoldali bőrülés perforációi között már voltak töredezések, amik, miután jól megázott a kárpit, majd kiszáradt a napon, szépen szét is repedtek.

Szóval egy új ülőlap is kellett. Ebay-ről lett a megoldás, már csak ki kellett cserélni. A neten fellelt infók alapján a helyén, az ülés kiszerelése nélkül is meg lehet oldani, de én biztosra mentem, kikaptam a széket. Ez jó ötlet volt, mert ugyan a helyén szét lehetett volna szedni, de az összerakás már körülményesebb lett volna, még kint is kellett némi ügyeskedés hozzá. Szóval csatlakozók széthúz, stoki ki (így ki tudtam alatta is porszívózni), majd a csatlakozó tartó konzol le.

Okosan van megvalósítva az ülőlap rögzítése, hátul két rugón nyugszik, amiken két gumistift halad át, ezek vannak egy horonyba fixálva. Elől 2 transzparens műanyag kengyel tartja a vázon, amiket 2-2 dübel rözít.

Pik-pakk szétjött, mehetett is össze az új ülőlappal, fordított sorrendben. A kengyelek visszarakása kicsit macerás volt, mert bele kell pattanniuk az ülőlap aluminum fenekébe, de némi noszogatásra siker koronázta a megmozdulást. Ez is megvan, ülés vissza.

A beázásra kellett már csak megoldást találnom. Nem akartam megint telibe maszkolni az autót, a gyári MB impregnáló spray használatához, ezért más irányba kezdtem nézelődni. A Cabriodoc kínál komplett készletet, tisztító is impregnáló koncentrátummal, kefével, szivaccsal, ami vízbázisú, így nem kell a fényezést félteni tőle. Videót is adtak a felhasználáshoz, a lényeg az, hogy a benedvesített tetőt a koncentrátummal és a kefével kisikáljuk, hagyjuk a szert 20 percig dolgozni, majd jól kiöblítjük. Utána várunk 20 percet, hogy kicsit száradjon, ne tocsogjon a tető, majd jöhet az impregnáló, cseppenként adagolva, szivaccsal, sávonként bedolgozva. Ennyi volna, már csak meg kell száradnia. Eközben a bőröket is leápoltam. Másnap a száradás után kapott egy gépi polírt is, hogy minden porcikája szép legyen �Persze ez utánra is maradt némi bosszúság, éjjel, szakadó esőben jöttünk haza a Balatonról, amikor egyszer csak lecsökkent a látótávolságom 10m-re, a fényszórómagasság állítás megszűnt működni. Egyből vákuum problémára gondoltam, mert 2003-ban MB még a csövekre esküdött, ahol nem kellett aktív szintszabályozás a törvényi előírások miatt. Az elöregedett, kitágult gumicsőnél csúszott szét, összedugtam, minden rendben.

Pár km erejéig, amikor ezt meg kellett ismételnem. Még kétszer � Másnap vágtam kicsit a gumicsövekből, kapott két kábelkötegelőt a visszacsapó szelep két oldalára, azóta béke van.