Időrendben a második bontószökevény akinek megmentettem az életét, egy 123as kombi.
Ultraprimitív, nagyon hálás típus. Viszonylag aprópénzből megvolt és most faternak van egy olyan autója ami élete végéig kiszolgálja és minden benzinkúton, igazoltatásnál mesélhet róla. Igényli a közönség, na...

Volt faternak anno egy kocka Seat Ibiza 1.7D-je. Na az aztán csapás volt a javából, ő mégis szerette, tényleg mindig szép és ápolt volt hajlott kora ellenére. Mégiscsak az első nyugati autója volt apámnak. De hát szerelem ide vagy oda, feladtuk a küzdelmet a spanyol technikával. Azaz ő még csak nem is adta volna fel, ha én nem jövök elő az nagy ötlettel. Szokásomhoz híven összehívtam a családot, hogy mit találtam a használtautón. Nem volt egyszerű anyámat kirángatni a konyhából, apámat meg a Híradó elöl. Én ugráltam örömömben, mert egy csodaszép piros kombi volt az alany, a 124es 5hengeres 2.5D motorjával hivatalosan átépítve és ráadásul helyben is volt. Szülők persze unottan kérdezték: Megint Mercedes? Hányezer köbcentis? Stb... Jóvan fiam, hagyjál már hadnézzem a Híradót.

Mikor megnézték a hirdetés, ők még akkor sem jöttek lázba, pedig lehet egy ilyennek ellenállni? Nekem nem ment.



Én persze másnap elmentem megnézni. Egy kereskedésben volt. Kiderült, hogy egy kisebb összegű tartozás fejében hagyták ott. A kereskedő meg úgy volt vele, hogy az ő pénze meglegyen, a többi nem érdekli. Kiderült még az is, hogy sokáig a MediCar-é volt az autó, ami anno a hivatalos Mercedes kereskedés volt és ők tették bele a motort az ötögangos váltóval együtt. Ezzel jártak németországba alkatrészért. A bal első ajtó volt csak elrohadva, de az annyira, hogy a kerete kívül belül lukas volt és kiláttam az üveg mellet, valamint, mikor becsuktam az ajtót, akkor az ölembe hullott mindig egy marék vasoxid. Állítólag beletolattak targoncával és ezt találták az udvaron helyette és ráakasztották. A difije búgott még egy kicsit, de csak 90 környékén. És hasonló megnyugtató sztorik jöttek minden egyes "apróság" kiderülésekor. Ez nekem jól jött, mert anymék bevették. Én persze láttam, hogy egy kipolírozott szarkupac, de egyenlőre jól palástolja. De ennyi nekem elég volt a cél elérésére. Nekem ugyanis nem kellett éppen autó mert ott volt a MiamiWeiss, így kitaláltam, hogy jó lesz ez a Seat helyett Faternak. 2 nap puhítás után végül anyámat sikerült rávenni hogy megnézze. Láttam rajta hogy tetszik neki, de valahogy mindíg megpróbálnak keresztbetenni. Szóval kiötlötte anyám azt a hadicselt, hogy Jól van, ha a Seatot beszámítják akkor rendben. Ez nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen. Épeszű ember azért pénzt nem ad. Csak azzal nem számolt, hogy a kereskedőt csak a saját kis pénze érdekli, valamint hogy ő tudja, hogy ez a Piroskombájn egy rom, a Seatról viszont nem tudta, mert az nem rohadt és a bele is szép volt, vavalmint melegen még be is indult, tehát messziről nem látszott rajta.
Szóval a nepper belement a buliba. Valami 150 ezer forint nagyságrendű Kp + az Ibiza. Meg se nézte az Ibizát. Mutattam a kerítésen kívül, hogy az az. Kérdezte: indul? Mondom, hogyaviharbane? Ezzel a bót megköttetett. Na erre a fordulatra nem szémítottak az ősök. Még annyi időm volt hogy a CD-s rádiót kimentsem. Fater nemrég kapta ajándékba és a nepper is beleegyezett. Az ajándék az ajándék...

Így lett Piroskából is ajándék. Mivel épp karácsony előtt történt mindez.
A fa alá ugyan nem fért be de a garázsban titokban becsomagoltuk és szenteste odaálltunk az ablak alá vele.
Faternak ezt tojta 2005-ben a Jézuska.



Ezután ameddig volt rajta műszaki csak hajtottuk. Igaz jellemzően én, mert a Miami Weiss épp valamelyik soronkövetkező 1-2 éves felújításán volt szétszedve.
Épp akkor dolgoztam másik városban, így ingáznom kellett. Csóró is voltam, jártam a Fehérhez is minden nap összerakni, meg Balatonra, keddi találkozókra Budapestre, úgyhogy egy bal első ajtó csere, oljcsere, meg pár filléres aprójavítás mellett 45ezer kilométert bele is vertem egy év alatt. Igen hálás jószág volt. Nulla pénzből kivitt a világból.
Igaz már fater is rájött, hogy a gázpedál nem azért hiányzik, mert elfeljtették visszatenni, hanem mert kirohadt a padlón a környéke is. Ugyanez igaz volt az ülésrögzítő bakok környékére is. Apám mondjuk szocializmuson edződött autószerelő lévén nemes egyszerűséggel áthidalta a problémákat. Az ülésbak alá berakott egy darab lemezt, így az
nem esett ki a földre. Igaz hegesztője nem volt, tehát csak lemezcsavarral rögzítette a rozsdára. A maradék hézagot precízen eldolgozta egy darab piros műbőrrel és purhabbal, mert zavarta, hogy a kerék felveri a sarat a hátsó ülésre. Az autó egyre hangosabb lett, mivel mindenhol tízcentis likak tátongtak, de cserébe egyre jobban is ment, nem lévén benne anyag. Vitte a kilóhatvanat mint a szart. Még alternatív üzemanyagokkal is. Ofkorsz a német autobahnon. :)

A felújítás előtti hetekben még megkapta amit lehetett. Kavicsot hordtam vele, úgy hogy lehajtott hátsó üléssel ablakszintig volt teerakva. Aztán Pár tábla 4es, 6os és 8as rozsdamentes táblalemezt kellett szállítani vele. Becsúszott egy költöztetés is. De bírta mint a vídia. Mikor beindítottam, a szintszabályzó felemelte a földről és a féktáv ugyan duplájára nőtt és az úthibákból se lehetett érezni semmit a súly miatt és amiatt hogy a rugózásban részt vett az egész kasztni, de Ő csak ment.
Ezek után senki nem mondhatja, hogy nem érdemelte meg a felújítást.

Még a felújítás előt, de már annak erős esedékessé válásakor Cuccolós Zsóti leadta a drótot, hogy az ipari út mellett egy Méhtelepen látott egy 23as kombit. Lábon hozták németországból, egyenlőre csak az alufelni hiányzik róla és polippal rakták a kupac tetejére, de messziről pöpec állapotú a gép. Nosza rajta elmentünk hullarabolni.
Reggel kilenctől délig volt időnk. Amit addig ki tudunk szedni azt vihetjük kilóra vasárban. Piroskába beraktuk a szerszámokat és elhajtottunk a helyszíre. Ott befele menet lemázsáltak, hogy tudják hány kilót viszünk. Kerek 2 tonna lettünk 4 emberrel.
Az áldozat egy 280TE volt. De olyan állapotban volt a bódéja, amit 123asból keveset láttam még. Minden gyári és makulátlan. Eltekintve attól az apróságtól, hogy a polip összeroppantotta. A motorján még ott fityegett az 1-2 hónappal azelőtti német Bosch szervíz mérési eredményeit igazoló kis nyomtatott papír. Körben Lorinser lökhárítók,
küszöbök plusz egy garnitúra bent az autóban. Komplett szintszabályzós Lorinser futómű rugókkal, gátlókkal tejesen jó állapotban. Maga volt a főnyeremény. Fizetéskor féletem előre mi lesz a vége, mert tulajdonképpen semmit nem hagytunk az autóból csak a vázat. Azt meg nem vihettük el, mert abban szám volt és ők hivatalos bontási papírt adtak róla. A motort végül kiénekeltem, hogy ne kelljen szétszedni. Megigértem, hogy a blokkot nem rakom be másik autóba. A végén a motor és váltó miatt elkértek egy 10est , értsd 10 000 Frointot és mondták, hogy hozzaz majd valamikor helyette valam hulladékvasat. Nálunk házfelújítás is volt, így volt pár kidobott radiátor, ismerősnek pár kacatja, öntévnyei amik csak a helyet foglalták és ezzel le is tudtuk a tartozást.

Innen lett Piroskának komplett futóműve, difije, összes ajtaja, díszléce és egymillió aprósága amiből tulajdonképpen újáépült.

A műszaki lejártakor szétkaptam a gépet és elmentem a Bárdi művekhez bevásárolni. Megvettem minden létező pléhdarabot amit árultak az autóhoz. Mindét oldali teljes padlólemez, küszöbök, sárvédők, doblemezek, stb.. Mikor otthon kiraktam a cuccokat, konkrétan kiadták egy 123as formáját.

Szóval megvolt az össze lemez zsír újonan ami szegényem elporladt, majd átadtam szíves kezelésbevételre aranykezű lakatosomnak. 9 hónap után lett kész és lefényezve. Az összerakás része rám várt. Csodaszép munka volt.

Persze mindenből a fellelhető legjobb állapotút igyekeztem beletenni az időközben jelentőssé nőtt alkatrészkészletemből. A teljes belsejét újraszőnyegeztem. A Diegoban találtam majdnem színazonos szőnyeget. Ezt méretreszabás után már csak körbe kellett szegetni és ráragasztani a hordozófelületekre. Igaz, néhányat azok közül is pótolni kellet.

Az elrongyolódott első üléseket Ürömről pótoltam. Teljesen színazonos jó állapotú 124es ülésekkel. Így még kényelmesebb is lett. Azaz lett oldaltartása is. Íbéjről lőttem bele doppelrolót, ami a legfontosabb kombiextra. Tulajdonképpen a kalaptartó funkcióját tölti be. De annyira király, hogy ledöntött hátsó ülések esetén is végigéri a teljes rakteret, valamint van rajta egy csomagháló, hogy ne hulljon a zőccséges nyakába a káposzta. Ez szintén felhúzható ledöntött ülés esetén is. Ahhoz képest, hogy a Mercedesnek ez az első széria gyártású kombija, zseniális.

Volt egy garnitúra alufelnim is ami kapott egy polír meg lefényeztem. Ez egy másik bontásomból maradt meg. A Lorinser lökösökbe sikerült találnom méretben passzoló zsírúj szúrófényeket is.
A végeredmény fenomenális lett. Magam is elcsodálkoztam mennyire szép lett. És még jó is!
A lakatosmunka és fényezés árát nem is merem leírni, mert szegény Lakatosomat megszállnátok mint legyek a lószart és neki most küldetése van. A Halálosztót kell feltámasztania. egyen elég annyi, hogy én szégyelltem magam az összeg hallatán és rádobtam még egy huszast, hogy ne legyen annyira megalázó. Eddig a legkisebb költségvetésből legjobban sikerült felújításom.

Azóta Fater vigyorog benne mint jóllakott napközis.
Én néha találkozókra elmegyek vele, vagy ha pl Ikeába kell nagybevásárolni, estleg ha az összes többi autó kiesik a sorból. Ezen kívül a fűtött garázsban pihen.
Igazán szép nyugdíjas évei vannak a sok keményen ledolgozott év és kilométer után.

A következő projekt a turbósítás lesz. Ugyanis mikor kitaláltam hogy találkozó előtt két nappal hengerfejtömítést cserélek rajta, a motorszám alapján kiderült, hogy ez gyárilag egy 250 turbodiesel motor, csak leszedték róla a csigát. Azóta mercike topictárs megajándékozott egyel, csak leömlőt, szívósort és egy adagolót kell kukázni és visszakapja az eredeti 125 lovát. Na akkor már egész használható is lesz.