by Warren

   Szerencsés embernek érzem magam, mivel gyakorlatilag beleszülettem a Mercedes-Benz autóiba, melyek segítségével az egész család bejárta Európát. Szüleim imádnak utazni,
azelőtt még Trabival járták a Keleti blokkot. Utazási mániájuk később rám is átragadt.
Íme egy térkép, az eddig bejárt helyekről:

 

Édesapám 1985-ben vásárolta első "Autóját" egy diamantblau 190D-t.
Ezzel játunk többek között Ausztriában és Svájcban, igaz,
mivel csak egy évvel volt fiatalabb nálam nem sokra emlékszem. Sajnos nem találtam túl jó képeket, akkor még nem volt fényképezőnk, nagynéném lőtte ezeket.
"Csak volt egyszer a kék..."

Lassan, de biztosan nőttünk bátyámmal, így Édesapám cserére szánta el magát.
Akkoriban itthon könnyen túl lehetett adni az újszerű Merciken,
viszonylag nagy volt a kereslet, szűk a kínálat /forgalmazó sem volt még/.
1986-ban vásárolt egy új bordó 250D-t a W124-es családból.
A napfénytetőre emlékszem belőle, gyakran fölálltam benne és onnan nézelődtem :)
Bátyámmal pedig lassan megkezdődtek az első (párna)csatározások, kokiharcok.
A hosszú, néha hetekig tartó utak alatt elég sok időnk volt ilyesmire.
Ezzel voltunk az egykori Jugoszláviában, Görögországban, Isztambulban.

Ezt '89-ig tartottuk meg, gyönyörű állapotban volt, csak nyáron használtuk.
Az utóda egy rauchsilber metál 250D Turbo lett, automata váltóval, klímával, tempomattal, ASD-vel.
Kőkemény 70.000 DM-et kellett letenni érte. Ez a mai napig megvan, hűen szolgál.

Spanyolország 1990. Három autóval mentünk, nagybátyámék egy fehér 190D-vel, keresztanyámék pedig egy bordó CX-szel :) Befogtuk a Petőfi rádiót Gibraltárnál!.

1996 körül Erdélyben érte el a 100.000 km-et.

Most 310.000 van benne. Ennek a 80%-át velem együtt tette meg az autó.
  
Gyerekkoromban még nem volt meg a rajongásom a márka iránt.
Természetes volt, hogy nyaralni, vagy vidéki ismerősökhoz,rokonokhoz a Mercivel mentünk. Problémamentesen, biztonságosan, méltóságteljesen :)
Ezzel az Autóval eljutottunk a kontinetális Európa legészakibb, legdélibb és legnyugatibb pontjára is.
   A leghosszabb utazás a 2001-es norvég túra volt.
Az Északi-fok eléréséhez 4870km-t tettünk meg, Észak felé.
Sajnos igen rossz időnk volt végig, sokat esett az eső, szinte vízkövesedett a szélvédő egy hét után.
Az egyik kedvenc táblám a következő volt, Trondheim után: "Narvik 900km".
Onnan még 700 km-t tettünk meg felfelé...
Mindig sátrazni szoktunk, errefelé viszont gyakran faházat béreltünk.

Bejártunk vele számos szigetet is. Kréta, Korzika, Korfu, Szardínia, Szantorini , Elba, Cres, Krk,
Mljet stb.
Szicília:


Nem az évek számítanak, hanem a kilométerek :)


   Teltek múltak az évek, és eljutottunk oda, hogy a napi használatú OFF autónkat lecseréljük.
Én is szerettem volna egy autót, így két legyet (vagy többet:) ütöttünk egy csapásra,
és egy újabb csillagos állt a házhoz, de ez már a Fekete története…