Nem értem.

De nem baj, majd jön valaki és elmagyarázza, addig meg monitorra vetem, hogy mi (én és a családom) hogy látjuk. Volt a helyszínben egy kis magyar narancs: kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk volt. Megpróbálom elmondani, klikkeljünk.

Ex-vidékiként csak hallottam róla, hogy van egy olyan, hogy Vasúttörténeti Park. Amikor a szervezök elöször biztosították számunkra a kiállítás lehetöségét és megpillantottam a helyszínt, kb. az volt az elsö reakcióm, hogy ez bizony gáz.

Szük volt a hely, zsúfoltnak tünt az egész, a szönyegek alatt alattomos buktatók voltak, a megvilágítás sem volt az igazi. Legalábbis a fotósok nem tapsoltak. A belépö sem volt túl olcsó, ha családdal jött az ember, akkor meg pláne. Olyan magyarosch volt az egész elsöre. Igen, fanyalogtam, és akkor sem tudtam, meg most sem tudom, hogy pontosan kik harcolnak kik ellen, miért jó, hogy itt rendezték meg, és miért nem. Mutyizás van-e vagy nem, kicsi pocsolyában rugdossuk egymásra a sarat, vagy csak nagyon igyekszünk nagyok lenni.

Amikor másodszorra is meghívtak bennünket - köszönjük az elsö, a második, és a harmadik meghívást is -, már más szemmel néztem az egészet. Igen, még mindig kevés a hely, még mindig nagyokat lehet botlani, a belépö továbbra sem olcsó, de a Vasúttörténeti Park egy klassz hely. Nem csak azért, mert OT-Expot rendeznek benne.

Már totyogott a gyermekem és mivel az elsö szava autó volt, ezért egyértelmü volt, hogy ez a program nem maradhat ki. Kezdettöl fogva rajongott mindenért, aminek kereke van, ni, itt egy Countacht szed szét-szana. Na szóval, amikor családi program lett az OT-Expoból, elkezdte a feleségem is élvezni a hétvégét, söt, jött a sógorság is két másik kölökkel, és a pöttömök nagyjából egyformán reagáltak a felhozatalra.

Vagy lefagyott bennük az oprendszer, mert élöben mégiscsak más egy csühögö gözmozdonyt látni, mint Thomast a képernyön, vagy sikongatva raliztak a kisvasút, játszótér, fordítókorong között, mert piszok jól érezték magukat. Volt ott nekik minden, dodzsemtöl a vattacukorig.

Mentek a kézihajtánnyal, megnézték a Nohabot, a sínautót, meg úgy mindent, az autók kivételével. Az asszonyok közölték velünk, hogy na, ez jó volt, pedig eddig nem rajongtak a benzingözös programokért.

Nemrég tudtam meg, hogy idén a Hungexpora lett meghirdetve. Rühellem. A megközelítést, a parkolást, a stílust, valahogy nekem az egész Hungexpo a régi rendszer ügyesen átmentett ereklyéje maradt. Oké, utoljára 7 vagy 8 nyolc éve állítottunk ott ki a céggel, de szóljatok, ha jelentösen változtak a körülmények.

Ha azért költözik az OT-Expo, mert kinötte a Vasúttörténeti Parkot, akkor az egyrészt örvendetes dolog. Mert válság ide, meg oda, de ha egyre több autónak és motornak kell a hely, az sirály. Lesz több látogató is??? 

Nem tudom. Az biztos, hogy én a családomnak nem tudom már öszintén javasolni a látogatást, és itt elsösorban a pöttömökre gondolok. Nem, nem lesz indóház, nem lesz fordítókorong. Nem lesz gözmozdony, egy sem, nem lesz Nohab. Nem lesz kertivasút, nem lesz kézihajtány, nem lehet majd hídról nézni az egész placcot, meg úgy kb. semmi sem lesz, ami füstös, hangos, koszos és nagy, de csillog töle a kisgyermek szeme. Ja, meg azt sem hiszem, hogy kedvezöbb belépökkel tudják majd odacsalni a családokat és megkedveltetni velük a gépeket, nemtöl, korosztálytól függetlenül.

Ej, de kár. Milyen jó volt a magyar narancs.