by Tommo

Gyerekkorom nagy álma alapvetően a Mercedesen belül is egy w124 es,de hogy ne legyen egyszerű dolgom természetesen a csúcsmodell tetszett a legjobban.

Az 500E/E500!Nem próbáltam szuperlatívuszokban élni,és Ferrarikról meg Lamborghinikről álmodozni (bár egy Countach-al kiegyeznék),de hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekeltek.Ez az autó volt nekem a kimondhatatlan erő, a maga 326 lóerejével,és 135.000 „makis” alapárával.Sosem  láthattam élőben és soha nem érinthettem a brutálisan dagadó sárvédőit,viszont egy szakadt poszterem volt amit imádhattam,és lefekvés elött mormolhattam neki ,hogy egyszer úgyis megszerezlek…

Második Mercedesem nyüstöltem éppen egy 240D Aut. a maga 72le-vel,így némileg irigykedve huppantam barátaim Gsi,Gti,S,vagy akár M es jelölésű méregzsákjaiba.Csorgó nyállal és gyerekes kapkodással repültem az újságoshoz minden héten a Képes autóért, bár csak elméleti síkon szerettem volna lecserélni az én kis „bulimobilom” amit a fiatalság nevében,”diszkósfelnivel” és sötétített üvegekkel leptem meg.

Ekkor már a neten keresgélve sikeresen rátaláltam,Mercedes barátokra akiktől kaptam hideget meleget egyaránt a tervem megvalósításához,de eltökélt voltam,ekkorra már nagyon.Talán ők adták meg az utolsó lökést a dologhoz,talán a véletlen,de a szokásos heti ujságadag feltépésénél ott volt ő…

Még a fekete-fehér képen is sugallta az erőt,és a felkapcsolt ködlámpája csak olaj volt a tűzre :) Nem hagyott nyugodni,egész nap azon agyaltam miként lehetne kb azonnal eladni a 23 ast,hozzátenni a kis megspórolt pénzem és a hiányzó összeget betömni… Fater felé vettem az irányt de nem kölcsönért,hanem az ilyenkor ajánlatos „hidegzuhanyért” amit ekkor szokott.De csodával határos módon miután felvetettem a témát,az ilyenkor szokásos mondatokkal egyetemben pl 5000ccm nem vagy te normális fiam,után egy olyat is kaptam hogy miért nem hívod fel hogy megvan-e egyáltalán,menj nézd meg, az még pénzedbe nem kerül!!??

Felpörögtek az események találkozót szerveztem,hogy megnézhessem,erősítésnek két reális gondolkodású (értsd nem Mercis) barátomat rángattam el,hátha megrendíthetnek tervem megvalósításában.A helyszínre érkezve remegő lábakkal vártam,mikor egyre erősödő morajlással és duruzsóló v8 al befordult elém…

Ott volt az álmom teljes életnagyságban,pattogó katalizátorral leszilikonozott gumiperemmel,lemosva kitakarítva,dagadó sárvédőkkel…Minden gondolatom és tervem egy pillanatra szertefoszlott hogy mit és miért kell rajta megtekintenem.Pedig minden porcikáját kívülről betéve ismertem,a fellelhető extráktól a színválasztékon át a kerékméretig,mindent tudtam az 500as-ról. Legszivesebben abban a pillanatban a hátsó ablakához ugrottam volna,hogy letéphessem az eladó cetlit,mert az enyééém kell hogy legyen.Barátaim is felocsúdtak,és kérdésemre hogy milyen a gép csak annyit tudtak kipréselni hogy kurvajó.A jobb oldali ajtón lévő garázsajtótól származó pörsenésen és némi „olajizzadáson” kívül nem tudtam belekötni semmibe az ég világon.

Nem bírtam aludni aznap,egész álló nap és éjszaka ez járt a fejemben.Másnap megkértem Apám nézze meg velem,miközben én lefoglalózom,mert a 23 ast el kell adnom azonnal… De ezt elviszik ha otthagyom. Már pénzel a zsebemben és rendkívüli a NASA által már-már irigyelhető fejszámolásokkal, plussz Faterral a jobb 1 en repültem legféltettebb álmom megvalósítása felé,bár még a meglévő autóm összege hiányzott, de eltökélten haladtam a cél felé…

Ekkor már bátrabban léptem fel, és a kezdeti sokk is némelyest lanyhult,ezáltal reálisabban is áttekintettem még 1x,plussz egy mesekörre is elvihettem.

Mire visszatértem az autóval már csak az adásvételi papírt kellett leszignóznom,ugyanis fater megelőlegezte nekem a kölcsönt,mivel bankok nem igazán vállalnak 91 es évjáratú gépjárműfinanszírozást,akkoriban meg pláne nem vállalták (ő is csak nagyduzzogva :) ) …eufórikus állapotba kerülve ültem az eladó háza elött,ekkor már a saját „álmomban” mert előzetesen nem tudtam hogy akkor már vihetem is,meglepetés volt.Leírhatatlan érzés volt.Irány a kút,tele tank…emlékszem hazafelé dörgött és villámlott,és fülig érő mosolyal,ismerkedtünk egymással,apró gázpöcögtetésekkel kerülgettem az ítéletidőben leszakadt gallyakat hazáig.Ahol a családi megtekintés után reggelig, vagy ha úgy jobban tetszik, a „zsebmetsző” megvillanásáig ki sem szálltam belőle 1percre sem…Szerelem volt „első” látásra kéremszépen és 3 éven át hű gazdája voltam…Kb a vételárát még 1x ráköltöttem,de ha újraélhetném az életem se tennék másképpen annyira szerettem azt az autót,hisz ő volt az álmom…