Folytatódik a bajor vizsgatörténet.

Az ugye még megvan, hogy nemrég elperecelt a kombim a vizsgán. Többek között a csilivili Lorinzer felgenek miatt, amihez azért megjött a mübizonylat, hurrá. Csak éppen az "Auflagen" rovatban annyi szöveg volt, amiböl egy Tesco gazdaságos Biblia is kijött volna.

Ez az Auflagen rész arról szól, hogy mi mindent kellene még csinálni, hogy teljesen kóser legyen az autó. Mivel nem volt kedvem (muhaha) seccperc alatt átalakítani a futómüvet, meg új gumikat venni, stb., visszakerült a Falconra a garnitúra csatifedél, hurrá hasítsunk ismét Landshutba utóvizsgázni. Kész szerencse, hogy Pünkösd is közeleg, jöjjön a család is, Pfingsten in Bayern, ahogy illik.

Szeretek mindenféle hivatalokban elsö lenni, így péntek reggel fél nyolckor már ott toporogtam a TÜV-nél, nyolckor nyitott a vizsgaállomás, tehát volt idöm kiváltani a Feinstaubplakette-t (ejtsd: környezetvédelmi matrica) az irodában. Elkérték a forgalmit meg öt ojrót, rányomtatták a rendszámot a matricára, most már hivatalosan is ronthatom azoknak a városoknak a levegöjét, ahol kikiáltották az Umweltzone-t. Merthogy zöld matricát kapott.

Átbattyogtam a vizsgaállomásra, ahol Franzl rögtön megállapította, hogy gyári felnik vannak az autón. Naná vaze, majd valami szar Lorinzer, nem? A nyugalmam akkor szállt el, amikor megemelte az autót és megállapította, hogy a fékcsövek még mindig rozsdásak. Egyszerre bevillant a saját hülyeségem. Igen, szerepelt a vizsgalapon, hogy " Bremsleitungen angerostet, ggf. austauschen", ami nagyjából annyit tesz, hogy rozsdásak a fékcsövek és adott esetben cserélni kell öket. Ezt Franzl lefordította, miszerint nem engedi át az autót, mert ki tudja, hogy a felületi rozsda alatt hogy néznek ki a csövek, különben is a súlyos hibáknál szerepelt a bejegyzés. Én fallosz meg csak a felniken voltam kiakadva, a fékcsöveket csendben benéztem, vagyis azt hittem, hogy jó, jó, majd cseréljük. Pafff. Franzlból ekkor jött elö a jóindulat, és a következö tájékoztatást nyújtotta. Az ö rendszerük 16:30-kor tölti fel az adatokat a müncheni szerverre, vagyis addig van idöm gatyába rázatni az autót, anélkül, hogy újra kellen UV-ra utalnia azt a szar csotrogányt. Ezt már csak én gondoltam a Falconról, mert egy perc alatt elegem lett az egészböl, föleg azért, mert már az ókori bölcsek is megmondták, hogy aki tud olvasni, az verhetetlen elönnyel indul a hülyékkel szemben. Nekem meg ott volt feketén fehéren. No mindegy, Franzl azt ajánlotta, hogy essek be egy szervízbe, csiszolópapírral mozduljunk rá a fékcsövekre, aztán hátha semmi bajuk az oxid alatt. Elhordtam az irhámat, és már lassan megjött a kedvem, hogy röhögjek magamon.

No, innentöl rövidre is foghatnám a sztorit, miszerint van az a pénz, amiböl aznap szakszerüen megcsinálják az autót. Ehun meg a hosszú verzió: 

Párszáz méterre a TÜV-töl van egy fájn MB díler, a Schreiner und Wöllenstein (figyeljétek a szervíz weboldaláról milyen linket választottam, Classic Öl), ahol úgy rémlett, hogy civilizáltan bánnak az emberrel. Betértem, elmeséltem a kínomat, amire az ügyeletes szöke azt mondta, hogy tele vannak munkával. Naná, ünnep elött pénteken beesni, azonnali munkát elvárni... Vágtam egy csalódott pofát, erre a szöke adott még egy esélyt: várjuk meg a Weber Paulit, mert majd ö megmondja és addig kapok kávét. Ugye tudjuk, milyen a német kávé? Forró vizen átlönek egy kávébabot, hogy legyen színe, meg íze, Prost. Nem is baj, hogy nem tudtam meginni, mert jött Weber Pauli és meghallgatta a sirámaimat. Igazi morgós, nyugdíj elötti bajor medve, aki olyan ocsmányul beszél germánul, hogy alig lehet érteni, de tulajdonképpen egy jóindulatú szakember. Úgyhogy azonnal felemelte az autót, nézegette, morgott, hogy nem sok értelme van ezt smirglizni, mert egyrészt hülyén lehet hozzáférni, le kell szedni az egész hóbelebancot, másrészt meg ilyen öreg autókhoz nem is nagyon szokott lenni alkatrész raktáron. No, itt majdnem beszóltam, hogy lesz az, de inkább befogtam a pereclesömet, mert Pauli még nem döntötte el, hogy felveszi-e az ambulanciára a Falcont.

Konzíliumot tartott, amin rajta kívül a raktáros, meg egy szaki vett részt. Fékcsövek voltak raktáron, a szaki közölte, hogy nem kell ehhez felrobbantani az autó hátulját, tehát vállalható a meló. Pauli közölte, hogy kettöre kész az autó, óhajtom-e a soförszolgálatot igénybe venni, viszontlátásra.

Innentöl kezdve tudtam, hogy le fog vizsgázni aznap az autó, inkább abba nem mertem belegondolni, hogy mibe fog ez kerülni. Jöhet a kitérö. Felfegyverkeztünk pár bajor pereccel, indulhatott a séta. A perec olyan a bajoroknál, mint a sör. Alapvetö élelmiszer, amit mindig és mindenhol lehet kapni. Reggelire vajjal lehet tolni, úton pedig csak úgy, sörrel, vagy magában, jól tölti a bendöt és nem kerül semmibe. Egy sarokkal odébb lakik Benno, aki egy jobbágy dolgos gazda, kb. 60 tehenet tart, automatából jön a friss tej és faszányos gépparkja van. Csepp fiam az élö és az élettelen dolgokat csodálja: 

A gyermek apja inkább az autókat csodálta, mert egész türhetö volt az idöjárás, ami kicsalja a kábrió tulajokat, amit ha megfejelünk az utakon látható youngtimerek számával, akkor folyamatosan pörög a fejünk a nyakunkon. A rongytetö meg a youngtimer kombinációja adja ki ezt:

Hálás vitatéma lehet, hogy bé van-é b@szva a nepper, amikor 19.480 eurót rak ki az árcédulára, vagy épp tisztában van vele, hogy mit árul, de ebbe most nem megyek bele, inkább csak egy gyors pro/kontra.

Pro:

- 53.000 km, szervízkönyvvel

- almadinrot

- ülésfütés

- Sportline

Kontra: 

- 200-as

- nincs klíma

- kézi váltó

- elrugaszkodott ár

Na még egy kép:

 Ugorgyunk. Mert hogy a kertek alatt ilyeneket is öriznek a bajorok: nyamm, nyamm.

A következö gép tulajdonképpen a jujj, ne má´ kategória, de talán segíthet Sternnek, amikor már nem tudja, hogy milyen görgöket rakjon az Infernóra.

 Ugye milyen ... ... izé ... ... ???

Nem merek még egy képet berakni róla. De, muszáj. Merthogy úgy látszik, a tulaj messze nem elégedett még a müvével, valami készül a gépháztetöre is. Lángnyelvek, az ördög farka, vagy ki tudja mi. Nem tudom hova tenni a gépet, volt benne valami infernális.

A kitérönek vége, maradjunk annyiban, hogy nem normális népség a germán (bajor), mert ahol ennyi szép autó van, ott valami nincs rendjén.

Bónuszként nekiálltunk még autószönyeget pucolni, ami különösen hálás foglalatosság, ha krémbézs színröl van szó.

Fél kettökor hívtam a mörszédeszt, 350 euró + áfa volt a hátsó fékcsövek cseréje munkadíjjal, auf wiederschaun, a vizsgaállomáson már Franzlból is kibuktak a "sehr schön, sehr schön"-ök. Plaketta fel, papír kiállít: "ohne festgestellte Mängel", vagyis hiba nélkül átment, találkozunk 2013-ban. Örülünk, Vincent.