Mercedes Youngtimers Baráti Kör

by Sgabó

 

Sokszor mondták, hogy ha elmentek nálam otthonról, akkor üljek le egy picit, gondolkodjak, aztán később térjek vissza a dologra, hátha addig körvonalazódik valami ésszerűbb megoldás. Szóval a mamához betörő és pénzt elvivő emberkéhez most nem kell 20 emberrel beköszönnöm és egybeépítenem a kályhával, illetve a közeli hippitábort sem kell beszántanom, miután éjszaka valaki végigszántotta egy kulccsal az autóm oldalát. Azonban volt egy pillanat, amikor senki nem állt mellettem és nem figyelmeztetett ilyenekre. Amikor megvettem az első Mercedest…

Kiskoromban rengeteg kisautóm volt. Az egyik kedvencem egy Corvette volt, mert olyan szép versenyautós formája volt. A másik nagy kedvenc egy Ford Cortina, bár ott inkább a piros szín és a foszforeszkáló ablak nyomott sokat a latba. A két fő-fő kedvenc viszont egy aranyszínű Mercedes terepjáró volt, cabrio kivitelben, valamint az egyetlen vontatásra alkalmas jármű, egy zöld autó, hozzávaló zöld Tabbert lakókocsival. Ez utóbbi kettő csapágyasra kopott, de tartották magukat még akkor is, mikor katepoxszal lealvázvédőztem őket, mikor megtömtem gyurmával a lakókocsi orrát, hogy a vonóhorgon stabilabban álljon és a kis terepjáróra húgom barbiruháinak egyikéből vászontetőt fabrikáltam az esős időkre.

 

Hamarosan... ;)

 

Avagy a Schnee Klasse kalandjai...

Az utóbbi időben megmutatta nekünk a tél a keményebbik pofáját. Iszonyat nagyokat lehetett autózni. Igaz ez már elmúlt, de jól esik visszagondolni.

Történt azonban két sajnálatos eset. Illetve több is de kettőt emelnék ki. A hófúvásoknak lett két 126-os áldozata Magyarországon. Ha jól tudom a gazdák nem sérültek meg, de az autóknak végük. De még mindig szebb a csatatéren elvérezni, mint az udvar végében elrohadni úgy, hogy a váltót és a motort átrakták valami terepjárószörnybe. (neadjisten átdízelesítve) Na meg ezek az autók emberéleteket védtek meg és talán az alkatrészeik még tovább élhetnek másik autókban. 
Minden esetre ez azt mutatja, hogy egyrészt nem vesztek még ki ezek a kitűnő autók az ország útjairól, másrészt, hogy van más olyan ember is, aki előveszi őket akkor is ha cigánygyerekek potyognak az égből. Ez engem mély megnyugvással tölt el. Én is elővettem.

 

 Jobbkormány? Balsávos közlekedes,dupla benzinárak,esőő?? Felecsdeee'

 

 So Low barátom Lononban járt,íme egy kis beszámoló:

 

 Február második hetét Londonban töltöttem barátnőmmel, egy kis városnézéssel. Az egy hetes kirándulás alatt megnéztük „angolország” fővárosának látványosságait, a Tower Bridge-t, a London Eye-t, a Buckingham palotát, etettünk mókusokat a St James’s parkban, tehát minden olyan dolgot, mint az átlagos turisták szoktak! Mivel repülővel mentük, kicsit tartottam a ténytől, hogy egy hétig autózás nélkül leszek, de szerencsére Anglia bővelkedik az utcán is látnivalóban! Egymást érik a Bentley-k, M6 kabriók, S mercik, Range Roverek, Aston Martin-ok, és mind,egytől-egyig 20”, 22”, 24” felniken. Aztán egyik este mindenféle szórólapot forgatva,a barátnőm nyomta a kezembe az egyiket, amiben a London Motor Museum reklámja szerepelt. Elsőre nem is izgatott, mert hát a motorvilág történelmét képzeltem el egy ilyen „múzeumban”, de mivel a UK Pimp my ride reklámjában szereplő fleetwood lowrider-rel reklámozták, gondoltam megnézzük a neten mi is ez.

Segítségre lenne szükségünk!

Január 17 és február 19 között Budapesten ellopták Kéjnsz barátunk 300SE Mercijét. Külföldön járt és mire hazaért, már nem volt meg. Igaz az utcán hagyta, de ki gondolta hogy egy ilyen "ezeréves" luxusadó súlytotta gépet még elvisznek. Még V8-as sem volt, vagy agyonextrázott sem, hogy igazán érdemes legyen ellopni. Simán csak jó állapotú.

 

Málenykij kolléga posztján belelkesedve nagypályás csóróálmodozásba kezdtem, de most kedvenc kiegészítőim, a felnik kerültek célkeresztbe. Egy valamire való stricikli elképzelhetetlen a megfelelő felnik nélkül, amikből a nagy kedvenceim szerepelnek ebben a felsorolásban.

Persze ahhoz, hogy ebbe a listába tudjanak kerülni, teljesülnie kell pár feltételnek:

- perem, hogy lehessen polírozni, minél szélesebb, annál jobb!

- pókháló minta, amit lehetőleg a kaszni színére, aranyra vagy feketére van fényezve

- max 5 küllő, kaszniszínben, aranyban vagy feketében, polírozott peremmel

- sima, nagy felületű középrész, hogy lehessen polírozni

- egyszerűen csak egy állat, jellegzetes forma, hogy lehessen polírozni:)

Kezdjük talán az örök kedvenccel, ami mindenen jól mutat, legyen az wolfsburgi vas, propelleres masina vagy a stuttgarti tesó. Boti, Szabi, Szpinya is erre esküszik, ez a BBS RS:

Itt egy álomszép 3.0 CSi-t tesz még vadabbá

Nem egyszerü a dolga annak a delikvensnek, aki el akarja kezdeni a csillagos jangtájmerezést. Már akkor is gebasz van, ha szigorúan a youngtimer kategória korlátain belül akarunk maradni, állólánykákról meg W/R107-röl nem is szólva. Az AMG verziókat pedig meg kell venni oszt kész, de ez a poszt nem erröl szól.

Jelen szösszenetben igyekszem alternatívákat felmutatni, hogy aztán a poszt végén még nagyobb legyen a dilemma, és a közelgö vásárlásnál vérvörösen lebegjen a szemetek elött az egyetlen fontos dolog: ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.

Azért két dolgot le lehet hiltizni: 

 

Kedden, összekötve a kellemeset a még kellemesebbel, felugrottam Székes Fővárosunkba az elkészült vödör felnikért és a szokásos keddi klubtalálkozóra az Aréna Plázába.
Nem mellékesen így autókáztam egy jót a MiamiWeissal is, bár éjjel hazafelé már nem voltam egészen magamnál.
Aztán a héten számolgattam gumiméreteket, kotorásztam a padláson és tartottam egy gumiméret próbát.

 

  Szóval elég sokan szekáltak azzal,(mondjuk jogosan bár szerintem meg nem) hogy városi közlekedésre minek ekkora autó mind méretileg, mind motorilag. Azért legyünk őszinték, nem egy logikus dolog ez. De ugye a logikus dolgok meg általában semmi élvezetet nem nyújtanak.

  Meghát nálam ez valószínűleg valami születési deffekt, amit kb. középkorúvá érett arccal sikerült révbe juttatnom. Legalább ez sikerült a sok álom közül. De tulajdonképpen a női nemen kívül erre áll fel igazán. :-)

 

 

Meg tudom én ám ezt magyarázni,de még hogy.

by ÁcsDonát

A stuttgarti gyár mindíg is híres volt az innovációról. A számunkra legkedvesebb korszak (a youngtimerek és friss oldtimerek) kétség kívül leginnovatívabb és legtöbb kísérleti megoldást alkalmazó autója a C111-es típus volt.

A '60-as években Felix Wankel találmánya, a forgótárcsás motor volt a figyelem középpontjában. Akkoriban rengeteg gyártó vette meg a licencet, és kezdett kísérletezni. Ma az egyetlen, aki foglalkozik még a gyártással, a Mazda. A többiek (NSU, Mercedes, MZ, VAZ, Norton, GM) azóta felhagytak a fejlesztéssel.

Bár a gyár már 1962 óta kísérletezett a motorokkal, csak 1968 elején kezdődött a hozzávaló autó tervezése, és már az év végére már minden tervrajz készen állt, jöhetett a prototípus. A kivitelezés vezetője a legendás Rudolf Uhlenhaut volt. A következő év elejére elkészült az üvegszálas karosszéria és a háromtárcsás motor, és a sufniban készült ős-prototípus lerótta az első köröket a tesztpályán. Az autó a képen jobb oldalt látható.

Lássuk utolsó riportunk óta hová jutott a Kupé 2010 januárjáig.

1. Elkészült az AMG widebody szélesítés a bal első sárvédőn.

Azt ígértem, folytatom eszmélésem és a szaharakörnyéki autók összefüggéseinek feltárását. De szerintem most a sivatagot hagyjuk, mert egy év rövid idő, meg hát jó régen is volt, így többre nem nagyon emlékszem, mint amit múltkor elmeséltem. Azért maradjunk a 1975-85 közötti korszaknál, és azoknál a hétköznapi autóknál, amikből egy-egy darabot szívesen tudnék magaménak.

Még sosem esett szó hőn szeretett márkánk gyári tunningcégéről, ami hogy-hogy nem, „nemrégiben” még közel sem volt annyira gyári, mint manapság. De ne szaladjunk ennyire előre az időben, minden ki fog derülni szépen sorjában. Huppanjunk be virtuális Delorean-ünkbe, kapcsoljuk be a „fluxuskondenzátort” és repüljünk vissza 1967-be…

 

Mercedes-Benz W124 500E - E500
Meghatározás: 500E - E500
Pontos megnevezés: W124 E500/500E ("facelift" elött)
Gyártási időintervallum: 1990-től
Legyártott példányok száma: 1995-ben 5 évi előallítás után 10479 db

Tudnak valamit az olaszok. Sorozatban ontanak olyan dolgokat, ami máshol is van ezerszám, de elég ránézni és sejti az ember, hogy, na, ez tuti olasz. Beszéljünk dizájnról egy kicsit és valljuk be önmagunknak, hogy a világ legszebb autóit olasz kezek rajzolták.

 

Offtopic csóró álmodozás

    Az úgy volt, hogy a társaság egy része mindenféle kiküldetések okán elkezdett Afrikába járkálni, és ámulva csorgatta a nyálát az ott bizony még mindig gyakori, mostanság 20-30 éves autókra, amik még hétköznapi használatban vannak. Természetesen a koruknak megfelelő futásteljesítménnyel és esztétikai állapottal, jobban mondva a sokadik felújítás után, kicsit úgy, mint a Hindustan Ambassador a Peugeot 206-os reklámjában.
    Erről persze nekem meg eszembe jutottak azok az idők, amit én töltöttem arrafelé. Mivel a fotóalbumokban többnyire római építészeti- és szobrászati emlékek maradtak fenn,  rólunk és méginkább a helyi autóparkról szóló képek csak alig, így kénytelen voltam a családi legendáriumhoz, a saját hétéveskori emlékeimhez fordulni, valamint az internetre hagyatkozni. (A fránya Betamax, ugye, akkor jó ötletnek tűnt, de most már nem tudjuk megnézni sehol!)

 

Egy éve indult a blog. Örülünk, Vincent.

Mindenkinek boldog, balesetmentes kilométerekben gazdag új évet kívánunk!

Jelenlegi teszteszköz nyomogatása közben jutott eszembe. Színes, nagy LCD érintőképernyő az autóban, frankó. Látom a kijelzőn a rádiók listáját, nézhetem a DVD-t (természetesen nem nenet közben), ráköthetem a navigációt, lesz majd róla cikk is. Rádiózás közben, CD-hallgatásnál kiírja a számokat, hűde klassz.

Elgondolkodom, hogy miért nem tölti le pl. netről a lemezborítót mint pl. a Winamp? Vagy a track infóval nem rendelkező lemezekhez a számok címeit a netről. Hiába no, ez még nem a realitás, gondolom, hanem a jövő...aztán olvasom itt ezt. Pfff, az oroszok már a spájzban.

Szerencsére még a hó érkezése előtt bekerült a kézis is a tesója mellé, téli álomra :) Viszlát tavasszal!

Üdv Youngtimer-Fanok!


 

Bár már egy jó ideje adós vagyok a Dög helyzetjelentsévél, most mégsem azt fogom elregélni, mi történt vele eddig; majd ráérősen kifejtem, amikor időm engedi.
Egyrészt azért, mert szeretném nem összecsapva, hanem részletesen beszámolva, fotókkal illusztrálva bemutatni a projekt állását, másrészt csak bővebb leírás során tudok kitértni a részletekre, amikre esetleg véleményt, tanácsot, megoldást is várok a kommentekben.
Szóval a nagylevegős status report elnapolva, de nem elfelejtve.

Most egyszerűen csak a tegnapi élményemet szeretném megosztani Veletek.

A lejjebb taglalt jármű szerencsés tulajdonosa 2 méteres, kopasz, 140 kilós, szállítmányozással és autók adásvételével foglalkozó válllalkozó. Leírt tulajdonsága mellett rettentően jámbor és jóindulatú fiatalember, innen a beceneve is a haveri körben: Jézus. A rossznyelvek szerint azért, mert bármiből autót képes csinálni, én pl. saját szememmel láttam a két rommá törött w210-ből egyberakott E50 AMG-jét, amit valószínűleg sérülésmentesként akart elpasszolni, de aztán megszerette, és azóta sem száll ki belőle.

Történt egy szép márciusi napon, hogy Arnold (szomszédunk és privát autószerelőm, civilben Mercibuzi és rally-rajongó) udvarán belebotlottam a mellékelt zöld vasba. Kiderült, hogy átnézésre, valamint pár apró karosszéria javításra érkezett Arnoldékhoz, (Arnold öccse Csöves, aki szakmáját tekintve lakatos) mivel egyik közös ismerősünk nemrég vásárolta meg a fóti mezőőrtől.

Gumpert Apollo, Ascari A10, Koenigsegg CCX, Ariel Atom, Pagani Zonda F, Lamborghini LP640. Mi a közös ezekben az autókban?

Akit érdekel a megfejtés, és hogy mi az isten haragja látható a képen, az lapozzon.

avagy: izzócsere a W202 középkonzoljában

By Zaba

Bízom benne, mindenki emlékszik a Monty Python Gyaloggaloppjában a vonatkozó jelenetre, melyben Arthur király végül visszaér Aaargh várába  és ismét a francia helyőrséggel találja magát szemben. Ott hangzik el a címben foglalt feledhetetlen mondat, melynek jelen esetben igenis van alapja. (Itt van szó az enyveskezű használtautónepperekről is, de most nem ők a poszt tárgya.)

Machine type: 500SEC

Machine No.: WDB1260441axxxxx

Assignment status:

The machine is already in running condition.

 

Mocskos mód belejöttem ezeknek a szemét jelentéseknek az irogatásába. Nézzétek ezt el nekem. De nagy hírem van! Él! Lélegzik! És gumit füstöl!

 Újabb másfél hetet tölthettem otthon mielőtt csigaevőékhez deportáltak volna és jelentem a kiváló organizálásnak köszönhetően igen eredményesnek bizonyult ez a kevés idő.
Megjöttek a polír szelepfedelek és a légszűrőház és az új viszkó a ventillátorhoz. Ezeket minusz perc alatt felpattintottam, pár maradék tikbelet bekötöttem.

A kivixú't gép. Bár a géptér már elég poros

 

Úgy hozta a sors, hogy Franciaország kellős közepén kötöttem ki pár hétre. Nevezetesen Riomban ami leginkább Clermont Ferrandhoz van közel.
Azon kívül hogy igen érdekes eledelekkel lepnek meg nap mint nap az étteremben, igazából nem sok említésre méltó dolog van erre felé. Vagy legalábbis nekem nem sikerült rátalálnom.
Hétköznap megy a meló ezerrel de a hétvége szabad. Elkezdetem éreklődni, prospektusokat nézni, netet bújni, de főleg adventure parkok meg templomok jöttek szembe. Az adventure parkhoz nem hoztam megfelelő öltözetet, meg egyedül elég hülyén is veszi ki magát a dolog, a templomok meg nem igazán hoznak lázba.
Kövezzetek meg, de én már csak ilyen bunkó vagyok. Szóval minden valamire való város, Loire völgy, Párizs, Cote D'azure stb, minimum 300km-re van. Ennyit meg nincs kedvem autózni.
Viszont volt egy prospektus ami felkeltette az érdeklődésemet. Az volt rá írva, hogy:  L'aventure Michelin

Úgy voltam vele, hogy nem hangzik rosszul, közel is van, kb 15km miért ne...

by: Baloo

Az én sztorim még 2004 decemberéig nyúlik vissza, amikor is megvettük életünk első autóját, egy vadonat új, Suzuki Ignist. Szerettük, jó volt, de egy idő után azért előjöttek a problémák, miszerint a kislányom születése után egyszeriben kicsi lett, nyáron klíma hiányában marha meleg, no és a fogyasztása sem méltó egy kis autóhoz...

Aztán meg jött a gazdasági válság, no nem a világ, csak a családi. Először szülői segítséggel még tudtuk törleszteni a jószágot, de eljött az idő, amikor az elkerülhetetlen döntés megszületett: A suzinak mennie kell, míg nem lesz teljesen ráfizetéses. Meghirdettük, el is ment egy hónap után.

Minden politikai felhangtól mentesen, de tényleg. Hosszas turkálás után kiderült, hogy mégis az lehet a gyári kormány a szürkében, amivel megvettem, de valahogy nem tudok megbarátkozni vele. Szóval most ilyen:


Lenne legalább a másodszériásé, az kisebb átmérőjű, és nem állnak benne ilyen idétlenül a küllők, de nem. Másfél éve nézem az ebay-t olyan után, amilyennel elvileg szerelhették volna, de persze egy darab se jött szembe velem.

Avagy fél karotokat egy könyöklőért

by Zaba

Miért kell könyöklő egy Mercedes-be? Talán ezt a kérdést felesleges is feltenni. Automatánál rögtön érthető, ha viszont manuális, váltáskor néha zavarhat.
De a W202-ben a gyári 'Mittelarmlehne' nem csak könyökölni jó ám! Ott van a hátul ülőknek szánt hamutartó, ami gyerekes autókban rágógumikkal, hajgumikkal, csokipapírokkal és használt zsepikkel szokott tele lenni. Aztán a könyöklő-felület alatt egy akkora fakk, amiben két 6-os CD-tár, vagy egy hatos sörmátrix, esetleg 3 kg-s mosópor elfér: a kocsiban felejtett és eladásig eltűnő kedvenc cd-k, iratok, tollak és egyéb dolgok tuti süllyesztője. Elől pedig még egy kisebb rekesz pénztárcának, telefonnak, esetleg egy pohár üdítőnek, ráadásul kivehető, tisztítható betéttel. Ha ide teszed a löttyöt, biztos nem kell majd a hátsó lábtérből magasnyomású mosóval kiszedni az ice tea-t! Szóval hasznos, még a kézi váltós darabokba is. A 'Bicskába' nem tettek ilyet, úgyhogy Tschik kolléga a vásárlás napjától rá volt állítva egynek a beszerzésére, de az e-bayen mind 100 Euro feletti áron cserélt gazdát.
Jó-jó, gondoltam, kimegyek Ürömre, aztán meglátjuk. Ott az derült ki, hogy van, de csak facelift előtti darab, viszont csak ötezer HUF. Megkérdeztem Benyást, tud-e valami különbséget a kettő között; azt mondta, a fedélen kívül ő nem lát -és itt van az eb elhantolva, uraim- semmit, vegyem meg, legfeljebb majd jön az ív, hogy 4 évvel öregebb a könyöklő, mint a kocsi. Úgy éreztem ez megér ez nekem közel másfél tank benzint, úgyhogy megvettem egyet. Ugyan 2 kocsiból vadásztuk össze, de megszereztem hozzá az összes csavart is egyúttal, és nem hiányoztak a fém pöckök és alátétek sem. Meg kell jegyezzem, hogy ezen apróságok közül egyik sem kellett, de ez a képekkel illusztrált részhez tartozik. Vigyázat kamurestaurálás következik!
 

Épp írom a posztot, amikor látom, hogy Malenykij kolléga ugyanebben a témában nyavalyog. Márminthogy a "bezzegrégenmennyiveljobbakvoltak az autók" témában. Ez most a sláger, úgy látszik. Nekem konkrétan most az újautó vásárlás kapcsán jutott eszembe, merthogy itt van a céges flottánál a váltás ideje.

Adott a limit, az ember ugye képzeletben bekonfigurálja magának a vágyálmok és a car policy közé eső igen keskeny mezsgyére a gépjárművet, aztán a végén meghökken. Tényleg csak ennyi férne bele 6 millió jó magyar forintba? Vagy a felszereltségből kell lehúzni, vagy a teljesítményből kell lejjebb adni, nem hiszem el, basszus. Ilyenkor az emberfia óhatatlanul elkezd morfondírozni azon, hogy úristen, mit lehetne kihozni ennyi pénzből használtban.

Aztán az ember agya - a magunkfajtáé - akkor durran el, amikor véletlenül rátéved erre az oldalra. Liebhaber-objekte, aha. Benézünk a Fahrzeuge menübe, kaufen, verkaufen, mieten. Waaaas? Ezeknél mindent lehet?!

Aki nem szereti az úri hisztit, olvassa azonnal Szabi korábbi posztját a Halálosztóról, százszor érdekesebb, mint az én nyavalygásom.

Aki meg olyan gyagya mint én, annak szösszenek egyet arról, hogy bezzeg régen meg volt anyag az autókban.

Johannesburgba vettet a sors 5 napra. Az elsö Mercis élmény a leszállás után volt, amikor a futószalagnál Prof. Jürgen Schrempp állt mellettem és a sameszával arról beszéltek, hogy a GM talán lefújja az Opel eladását. Schremppröl nem csak azt kell tudni, hogy ugyanolyan cipöben állt a reptéren, mint én, hanem azt is, hogy a Daimler Chrysler teljhatalmú ura volt és neki köszönhetö a Chryslerrel való fúzió, ami nem kevés pénzébe került a konszernnek, söt, még a 2009-es mérleget is terheli a globális cég Schrempp-féle víziója. Mindegy, érezze jól magát a South African Airways felügyelö bizottságában és az itteni farmján, nem irigylem töle. 

Mivel az autóbérlésembe hiba csúszott, spontán másik céget kellet választanom. Az árak Európához és a cégünk pénztárcájához képest barátiak, így egy csillagos mellett döntöttem, naná, majd Toyota.

Háááát, most kezdödik a bezzeg, régen,... rinyálás, na. C-Klasse, 200-as kompresszoros. Tekintsük el attól, hogy rossz oldalon van benne a kormány és furcsa a tétlen láb (merthogy automata) helyzete a középkonzol környékén. Biztos van az autóban anyag, de más. Régen minden jobb volt. Az anyagok optikája, hát hogy is mondjam, olyan izé. Nem tetszik. Müanyagnak látszik a müanyag, a kormánynak hülye a tapintása és az üléshuzatról nem bírom eldönteni, hogy bör vagy mübör (Ledernachbildung Artico, wazze, ezt a müvésznevet). Ha bör, akkor legyen illata, mint a 15 éves coupémban. Ha nem bör, ne akarjon annak tetszeni. Persze kényelmes (a maga kategóriájában), jó az üléspozíció, tud keresztbe is menni, de valahol nem érzem benne azt, hogy ez még akkor is autó lesz, amikor ledobják az atomot. Na ez az, amit az uszkve 1995. elötti Mercedesek még Náncsi nénivel is elhitettek Mocsolyáson.

A motornak meg fahangja van. De nagyon. Hangolás kérdése lenne? Vagy csak simán tré? Az automata váltó egész egyszerüen nem kifinomult. Buta, rángatós. Kezitcsókolóm Stuttgart, én nem ilyen lovat akartam. Nyilván benne vannak a szükséges kényelmi extrák, de csalodás a gép. Azért, mert C-Klasse? Anno a W201 is ennyivel olcsóbbnak tünt a nagyobb testvérekhez képest? Vagy a nagyobb testvérek is ilyenek manapság? Ideje lenne vezetni egy új E-Klasse-t, hogy pontot tegyek erre a rinyálásra. A C-Klasse mindenestre siralmas a hagyományokhoz képest.

Hosszú idő után végre friss hírek a Halálosztó feltámadásáról.

 
Végre sikerült elmenekülnöm Lengyelországból és két teljes hetet otthon tölthettem a szeretteimmel (MiamiWeiss, Halálosztó, Kata...) aztán mára újfent meg vagyok menve.
A változatosság kedvéért az olasz csizma sarkára, így most csak a tengerparti szállodai erkélyemen napozva nézhetem a képeket a laptopon a vasakról és álmodozhatok az akna otthonos olajszagáról.
Ha sokáig megy ez még így, bizisten felvágom az ereim. :)

Olvasom a cikket az indexen még vagy egy hónapja. Elsiklottam felette, mintha valamelyik április 1-jei tréfa lenne a sorban, aztán nézem a naptárt, szeptember van, bakker.
Pedig milyen szép is volna, ugye. Megtörténhetne velünk az, ami Európa boldogabbik felében, vagyishogy az autó és/vagy fődarab vásárlást és az utólagos beépítéseket nem valamiféle újkori kínzásként kéne megélnie az állampolgárnak, ahol a bürokrácia a karó, amibe feltolják, az meg a saját segge. Ha az autós társadalomra nem próbálnák évek óta kitartó szakmai munkával ráadni a szopóálarcot, hej, de jó is lenne. Erre meg olvassuk, hogy lehet. Aztán meg felébredünk leizzadva, mert nem elég, hogy belelóg a kezünk, de még ki is borítottuk a bilit.


Akit érdekel, hogy jön ez a kép a megkezdett eszmefuttatáshoz, az meg lapozzon.

Elég rég érik a poszt már neki, csak még nem fogalmazódott meg bennem kellőképpen,viszont most rávettem magam hogy megírom. Tehát: kb. 3 év küzdelem- fájdalom, öröm-boldogság után eladtam hőn áhitott 500E-met. Kétség nem férhetett hozzá, hogy a következő autóm is Mercedes lesz. Egy R129 lett a következő beteljesületlen álom, amiről balga módon hagytam lebeszélni magam (ámbár nem tágítok :) ).Azon a véleményen voltam, ha újabb autót vásárolok = kevesebb problémát kell kiküszöbölnöm rögtön a vásárlást követő időszakban (természetesen a kötelező szűrők, olajok cseréjén felül) Ezáltal félő, hogy a szintén 91-92 körüli SL fényét vesztett időszakában kerül hozzám, kezdhetem a felújítást előröl mint „azzzöccázzal” és akkor nem volt érdemes eladnom szegényt. Hisz annyi pénzt és izzadtságot lapátoltam már bele. Fel volt adva a lecke. Tehát 91-nél fiatalabb „méltó” utódot kerestem.

Természetesen a menetteljesítményből nem kívántam engedni, de a megbízhatóság és a már megszokott extra megléte mellett, hajlandóságot mutattam afelé, hogy engedjek a mércén, hisz mind sokszoros árszorzó tényező!Sok fejtörés (és SL nézegetés közepette) CLK-ra esett a választás, amiért rendszerint kaptam hideget-meleget a klubtársaktól. Viszont elég sok kritériumomnak megfelelt. Újabb, nem csak 2 személyes, nem vényóóc, remélhetőleg leinformálható és persze árban is vélhetőleg a pénztárcámhoz passzoló megbízható db.. Ugyanis rosszat nem igazán hallottam róla, az átlagos kopó alkatrészeken kívül persze.

Hamár az extrák kerültek szóba. Azt ugye ltudjuk, hogy a Mercedes milyen hasznos és kevésbé hasznos - gy.k. parasztvakítós - extrákkal képes telerakni az autóit, ha Jürgen pénztárcája is passzol az elképzelésekhez. De hogyan néz ez ki a motoroknál? Melyik lenne kétkerekűben a motorok Mercedese? (a BMW ugye kiesik, dogmatika alapján)

Legnagyobb meglepetésemre a Harley Electra Glide-ot hajtó ismerősöm is azt mondta, a HD nagyon nagy királyság, de ebben a kategóriában egyértelműen a Homda Goldwing a mindentvivő. Pfff. Nekem a Goldwingről - ahogy valószínűleg a legtöbbünknek - legelsőre ez a modell ugrik be:

Nomen est omen, természetesen aranyban a legütősebb, nomeg bordóban persze: És amitől vaddisznó az egész? Hát alapnak ott a 6 hengeres motor, aztán a szokásostól igencsak eltérő extrák, mint pl. a légrugók, a tempomat, az utasok között sisakon keresztüli kommunikációt segítő rendszer, a motorosan állítható plexi dőlésszög, vagy az olyan alapdolgok, mnt a szivargyújtó aljzat. Ehhez jönnek a háttámlás-könyöktámaszos bőrfotelek, meg a három és fél mázsa feletti súly üresen.
Hiába a pazar kényelem, a dizájnos ufófék és az űrsikló kinézet, nekem mégsem ezek tetszenek a legjobban. Hogy miért? Mert szerintem a kevesebb néha több.

Kirohanásom oka a nyolcvanas évek derekán keresendö. Amikor a Millenium Falcon (gy.k. MB 300 TE) legördült a gyártósorról, gazdája már jó pár márkával volt szegényebb. Arról inkább ne beszéljünk, hogy én ugyanazon a napon egy miskolci panelsuli 7. osztályában az aktuális orosz dolgozattól paráztam, nem lenne fair ekkora kontrasztot idekerekíteni.

Egyszóval Hans-Günther átvette a gépet, a kereskedö egy csokor virágot is átadott a kedves kuncsaft becses nejének (igen, ez így dukált) és H-G kigurult a bochumi szalonból. Nem hiányzott neki a könyöklö, wazze? És a tempomat? Hol élt ez az ember??? Miért kell a k-európai tulajnak szörnyü kínok közepette hónapokig  böngésznie az ebayt?

Az alapfelszereltség nem volt rossz, de ez a két elemi dolog számomra érthetetlenül hiányzik.

Avagy megvan a gombhoz a kabát.


Elérkezett az idő, mikoris lakatosom végzett az egyéb operációkkal a Halálosztón és nekiugrott az AMG widebody conversion-nek.
Ki van cserélve a komplett hátfal, a hátsó szélvédőkeret, a csomagtartó alja mindkét oldalt komplett. Visszakerült a szíp fínyesre festett hátsó futómű az új hátsó rugókkal és végre megint keréken van és gurul a vas.
Felkerült a géptető is, ami meg lett hegesztve, mert a hűtőmaszk keret alul el volt repedve. Megnyomhatták anno, de hálisten nagyobb baja nincs, ugyanis alaméniombú van kíremszípen, szar lenne ha komolyabban kéne hozzányúlni.
Be is lett állítva, hogy az átszabandó sárvédőknek neki tudjon állni és legyen egy vonal amihez igazítsa őket. A történetben van még annyi csavar, hogy a régi sárvédő kb 50-50%ban tartalmazott gittet és acélt, ha a vasoxiddal nem számolunk, így mindenképp egy új sárvédőből kell kiindulni.

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő...akkor az ember elmegy nyaralni valahová, lehetőleg úgy, hogy a dolgok semmiképp se történjenek a legegyszerűbb módon. Így vetődött fel az ötlet, hogy a jó állapotban és napi használatban lévő, mellesleg praktikus kombi helyett menjünk Horvátországba a több apró sebből vérző, hosszabb úton még sosem próbált Szürkével.
Az ötlethez az adta a löketet, hogy közel 1 évnyi keresés után sikerült végre a rendszerbe passzoló, jó állapotban lévő eredeti AMG hátsó dobot találni az ebayen, az itthoni kereskedelmi ár mintegy feléért. Hála modern korunk technikai vívmányának, az internetnek, és nem utolsósorban Herr Tschiknak, a tétel leütésre került egy szép júliusi szombati délután, míg én nyugodtan sör bringáztam a Fertő-tó körül.

Így aztán nekivágtunk, hogy megnézzük a U2 hangversenyét Zágrábban, majd irány a tengerpart.
Hogy a történet poénját ne lőjem le, (nem, nem a postás a gyilkos) elárulom, hogy elvitt és visszahozott ugyan, de nem ilyen egyszerű a történet.

Ahogy már egy hete mondtam, kapásom volt, befogadtam egy Dögöt.

Akkor lássuk, hogy is kezdődött.

Süti, ropi, Tibi csoki,kávé, kóla, jó hangulat legyen bekészítve maratoni sztori következik!

Már pár éve youngtimer-mercizem, ami egyet jelent nekem a hobbival, kikapcsolódással és nem utolsósorban a hasonlóan "elborult elméjű" kiváló társasággal.
Két éve már birtokomban van a VollBlau, egy 1992-es csupakék 300CE-24 Cabriolet.
 

Hozzá viszonylag kivételes állapotban jutottam: leinformálható előélet, másodkéz, 108e km, kitűnő állapot, mindehez egy ritka színkombináció és pazar felszereltség. Pár dolgot azért rendbe tettem és változtattam rajta, jelenleg 118 ezer km-el original állapotban pihen.
Igen pihen, pontosabban keveset megy, nyaranta pár ezret (na ezt nagyon nehéz betartani), akkor is kivételes helyeken és eseményeken. Szándékomban áll megkímélni és úgymond "érlelni", értékmegőrizni az Oldtimer-kor felé.

Egy ideje elhatároztam, hogy vennem kell az 1db-os Youngtimer-gyűjteményembe még egy példányt,mivel nehezen kibírható a Mercedes-megvonás, mindig szüksége van az embernek valamire, amivel bíbelődhet, ráadásul két autóval hobbihasználat mellett tényleg realizálható a kímélő üzemmód. Viszont mindenképpen más karaktert szerettem volna, minta a hajózós-krúzolós-sunshine feeling kabrió, ha lehet, kicsit "vadabbat", így az élménytáram is bővül. :D)
Régi vágyam egy 500E/E500, ami a 124-es széria csúcsa (lásd korábbi írásomat), de ugyanígy vágyok egy 126os 500SEC-re is. Sajnos ezek a modellek megfelelő (értsd mint a kabrió) állapotban már ma jelentős piaci árakat érnek el, az E500-akat 15e EUR-tól, de az 500SEC-eket is inkább 10e EUR-tól felfelé érdemes nézegetni, ha az ember nem komplett felújításban gondolkozik. Számolni kell továbbá az 500-asoknál nem elhanyagolható üzemeltetési és esetleges szervízköltségekkel is. Mivel jelen válságos helyzetben ezt nem engedhettem meg magamnak, egyelőre távoli terv maradt az autóparkbővítés.

Mindezidáig.

Ugyanis a használtautópiacot azért több csatornán is követem/követjük a klubtársakkal, hol csak klasszikus csóróálmodozásból, hol véleményezünk egy-egy vasat. Mindig benne van a levegőben, hogy hátha leesik valami kapás, "Schnäppchen". Néha fel is tűnt egy-egy szerényebb költségű, megmentésre érdemesnek tűnő projekt, jópár autót megnéztem a pár ezer eurós ársávban (egyszer még ebayen is vettem egyet vakon), de az elvárásaimnak autót nem találtam. Mindig a technikai állapotuk riasztott el, túl leharcoltak, szétrohadtak, elveszettek voltak az én képességeimhez, lehetőségeimhez.

Aztán két hete itt a környéken belefutottem ebbe:

by Zaba

No nem S600-ra gondolok, hanem gondtalan kilométerre az új autómmal.

Mint már tudjátok, sokadik nekifutásra sem találtam számomra megfelelő W124-est. Az a kb. 15 autó, amit élőben megnéztem, meg a többi aminek Ti jártatok utána, mind kehes volt valahol. Volt persze olyan is, amit a vizitem után, beadtak egy kereskedésbe, és 75000-rel visszatekert órával árulják azóta is - persze, kinek nem gyanús egy 20 éves merga pont 174900 km-rel!?

No, de nem is erről akarok szólni: mindenféle nyaggatás és gondolkodás után, bizonyos mértékben igazat adva a többség véleményének, megvettem egy 1998-as S202 C180T-t (az első C kombit).

Ma befogadtam egy Dögöt.



Beszámolok mindenről nemsoká, szép sorjában!

Jó éjt...

 

Van egy német oldal, úgy hívják lederzentrum.de , ahol is mindenféle profi bőrápoló és restauráló kenceficét és eszközt árulnak gyönyörűen videókkal bemutatva a használatukat, részletes leírásokkal, stb… Felettébb bizalom gerjesztőek na meg Herr Tschik is rendelt már tőlük cuccokat és dicsérte őket.
Na most nekem is csupa bőrös autóm van és egyik sem új, úgyhogy kitaláltam, hogy bevásárolok tőlük. A fő ok az volt, hogy a Halálosztó nem túl rég  íbéjezett  komplett bőrbelseje a tipikus fakulásos tüneteket mutatta. Hálistennek még nincs kirepedve, vagy egyéb sérülése, csak a gyönyörű Java barna már inkább hasonlít hipózott romlott teszkóshús színre mint az eredeti datolyaszerűre. Nekik meg van színező cuccuk is, amit egy belső láthatatlan részről kivágott mintadarab alapján kevertek ki.  Az még nem volt megfakulva sem, mert hogy nap ott sosem érte. Na meg a régiből vágtam ki ami meglepetésemre annak ellenére hogy szanaszéjjel volt ülve és lukasra volt kopva, a színét jobban megőrizte mint az „új” ami szinte tökéletes állapotban van.
Aztán ha már egyszer rendeletem, akkor már a MiamiWeiss fekete bőréhez is bevásároltam. A feketére legalább nem kellett aufpreis-t fizetni, az nem sonderfarbe.  Alapvetően van náluk olyan csomag ami egy autó rendbetételére van kitalálva, de én úgy számoltam, ha ugyanazokat a tételeket megveszem nagyobb kiszerelésben az nem sokkal drágább mint ha rendelek két előre összeállított csomagot és így az ápoló és tisztító szerekből kétszer annyit kapok. Egy autó esetén érdemes lenne, de ha már valaki nagyüzemben nyomja akkor így jobban jár.
Íme a csomag :

Anno mikor a Szürkét vettem, persze, hogy megnéztem a hirdetést. Van benne riasztó, központizár - nem is annyira extra, mint inkább alapfelszereltségi körbe tartozó cuccok ezek, már ha egy 18 éves Merciről beszélünk, ugye. A központi zárat persze meg kellett buherálni, mert csak az anyós oldali ajtóról nyitotta-zárta a többi zárakat. A riasztóval nem is igen foglalkoztam addig, míg túl nem lettünk a kuplung projekten, és egyáltalán ki lehetett menni az autóval az utcára.

Más problémák miatt el kellett vinnem a kocsit a villanyoshoz, hogy megszüntesse a titkos fogyasztókat, és rendet rakjon a motortérben lévő kábelrengetegben. (Kábel a rengetegben, wehehe) Szóval kerestük, kerestük a riasztót a motortérben, de csak nem lett meg. Aztán megtaláltuk (lsd. kép)
Bónusznak volt még a kesztyűtartóban egy Lajcsi & Bódi Guszti kazetta is, de az véletlenül kirepült az autóból, még mielőtt a fényképező előkerült volna...

Mindig ez a kérdés motoszkál a fejemben, amikor olvasom az ehhez hasonló írásokat. href>
Tévedés ne essék, nem a Suzuki(s)-jelenségről van szó, nem is az autóhitelezéssel kapcsolatos buktatókról, megénekelték azt már épp elegen.

Hanem az újautó-hitel-nagybukta spirálon túlmenően az a kérdés, hogy mi indít embereket arra, hogy egységnyi pénzmagból kompromisszumot kötve megvegyék a kisebbet (értsd: kevésbé biztonságosat), a kevésbé felszereltet, a kevésbé jól menőt.

Amikor ugyanannyi pénzért lehetne mondjuk nagyobbat, extrásabbat, urambocsá' erősebbet is venni. Igaz, nem újat. Igaz, nem garanciálisat. De ha már kompromisszum, akkor én inkább ilyet kötök, mint olyat.

by imikeee


Elég hálátlan dög ez a bálna, minél többet költesz rá, annál több hibája jön elő. Most a nyári nagy melegekbe azt találta ki, hogy a hűtő-fűtő ventilátor csak 1 fokozaton működött. Mégpedig a leggyengébben. Egy klímás barátomnak szóltam, hogy nézze már át akkor az autót klíma ügyileg, mert ha egyszer szétborítom akkor már azt a részét tegyük rendben. Jött a srác, (reklám helye: Csintó sándor /06-20-386-26-19) minden zsír volt, 8 fokos levegőt tolt be az autó, ahogy kell, viszont kissé húgyszagú volt már. Nah akkor egy takarítást is megejtünk, nem nagy dolog.

 

-by Szpinya.

Ezt az idézetet főképp a leendő merci tulajok "kivátképp a W126-ra áhítozók" figyelmébe ajánlom.
Én már felhagytam vele, és beletörődtem a sorsomba, amit persze egy
percig sem bánok.

Világ életemben szerettem a nagy és méltóságteljes autókat, márkától és típustól függetlenül, a kicsi kis méregzsák autók sosem tudtak lázba hozni,Számomra elsődleges kérdés volt egy autó biztonsága. Kevés dologgal lehet pótolni ill. helyettesíteni 2 tonna acél masszívságát és biztonságérzetét.
Maga a Mercedes mint márka csak később került a látóterembe, ez nagyrészt köszönhető a baráti társaságomban fel-felbukkanó jobb-rosszabb állapotú merciknek,valamint a T.C. magazin népítéletének és egy kopaszodó elmebeteg írásainak. Ezúton is üzenem neki hogy erről az egészről főleg te tehetsz.
Szóval olvasgatva a mercis cikkeket és teszteket egyre inkább tetszett a
jó öreg 26-os formája, és az egész kisugárzása.
Nagy darab, de nem drabális, erőt sugárzó, de nem az a paraszt gengszter verda, egyre jobban tetszett így hát szép lassan beleszerettem.
Ez a beleszeretés olyannyira jól sikerült, hogy azon vette észre magam hogy minden nap a ha.hu. oldal böngészésével keltem és feküdtem.
Lábjegyzetként: Ha már lúd legyen kövér alapon csak is a V8-ak jöhettek szóba, sor 6 , dízel nem játszik. Ez így ment majdnem 2 évig, de sajnos csak kétféle lehetőség közül lehet választani.

 

1: Emberi áron embertelen állapotú autó.
2: Emberi állapotú autó embertelen áron.

Háát nem túl fényes kilátások, de hát sajnos ez van, néha-néha felbukkan ezen két variáció valamelyik kombinációja is, de hát ugye a szart-drágán ott is marad jó sokáig.
A jót-olcsón meg pillanatok alatt elviszik. Megnéztem sok szart, és lecsúsztam kb 4-5 db "jóról".
Ami egyre jobban dühített, hogy mi a faxért van minden valamirevaló merci tőlem legalább 250-300 km távolságra, amik mire odaérnék már rég elkelnek.
Közben kérdezősködtem az ismeretségi körömben hogy nem tud-e valaki eladó 26-ost.
Mit kiderült volt egy 380-as benya-gázos tőlem 3 utcára, nabazz -gondoltam magamban bejárom Tolnát-Baranyát ez meg itt van a számban és csak most szóltok.
Bedobtam magam mellé egy olyan embert aki valamelyest ért is ezekhez a vasakhoz és elmentünk megnézni.
Háát a látvány elég siralmas volt, de kicsi pénz volt (120Eft) meg haver is mondta, hogy restaurálási alapnak még jó lesz.
Egye fene megveszem aztán majd csak lesz vele valami. Persze nem lett belőle semmi, ma is ott áll az udvaron és bontódik szépen lassan.
Olyan igazi Dagiszabi kategóriás autóra kell gondolni. :-)

by Rocky

 

Hol is kezdjem... Valamikor kisgyerek koromban(nem mintha felnőttem volna :-) ) kaptam egy W201 matchbox-ot.Itt kattanhatott be az agyam.A hátsó szélvédő és a műszerfal formája fogott meg legjobban.Jópár év múlva vettem olaszországban egy 190-es Bburago modelt.Volt minden létező autótípusban de nekem ez kellett. :-)

 

2007 ápr. környékén valamiért elkezdtem nézegetni a 190-es hirdetéseket és akkor megláttam őt a Blauschwarz(a szín nevét akkor még nem tudtam) 190D-t,szürke belsővel gyönyörű állapotban 680-ért.Mindegy volt akkor még,hogy dízel vagy benzin engem az állapota érdekelt.Minden nap felhívtam a tulajt mert tartottam tőle,hogy elkel az autó amire összekaparom a pénzt.Egy hét múlva megvettem 660-ért és egész hazáig vigyorogtam.Két évig volt nálam kb. 300-at költöttem rá de úgy érzem sikerült egy egész elfogadható állapotba hozni,800-ért adtam el idén május 1-jén.

 

A benzines csere részben Lacip 5 kilós próbaköre és Schrei Füredi  "termékbemutatójának" a következménye. :D Ott Füreden ért meg bennem az elhatározás(miután remegő lábbal kiszálltam a 380-asból) ,hogy nekem benzines kell.V8-at szerettem volna de mindenapos használatra nekem kicsit húzós lenne.Na meg nincs is 190-esben olyan,én pedig szerettem volna a tipusnál maradni és azt sem bántam volna ha blauschwarz.Elösször úgy gondoltam elég egy 1,8-as esetleg 2,0-es benyás.Lófaxt mondom hamár lúd legyen kövér,csakis 2.6-os kézivel!!!

 

A dízelt eladtam május 1-én és május 2-án már bele is huppantam a 90 lóval erősebb 2.6-ba.(nem szharoztam sokat. :D )

 

 

Bye-bye Busz

by Zaba

Ez a busz elment...



...mert a buszoknak már csak ilyen a természetük. Nehezen, majdnem fél év küzdelem árán, de végre sikerült eladnom a 'Buszt'. Rám jellemző módon, pont addigra, mire már a sajtóban is megvan a mi együttélésünket lehetetlenné tevő rendelet kritikája
De már mindegy, ha nem is fél éve, de jó ideje, eldöntöttem, hogy mennie kell. Erőmnek megfelelően lapátoltam bele a pénzt, melyet, mint végül kiderült, nem hálált meg. Ennek mondjuk oka volt az előző tulaj DIY hozzáállása is: de Sanyi mester keze és az én pénztárcám kevés volt ennek a visszafordítására.

És bár ilyet csak a hülye csinál, én mégis kiszámoltam, mennyibe került nekem naponta és kilométerenként:
1 nap mercizés: 1363 Ft
1 km mercizés: 65 Ft
A fenti összeg az összes költség (a vételártól az izzócseréig),  mínusz az eladási ár.
Ki-ki döntse el, ez drága-e, vagy drágább-e mint egy fiatalabb autóval együtt élni.

Végigcsináltunk együtt bő 22 hónapot. Beletörődtem, hogy ti adtatok neki nevet: ezért lett 'Busz'. Elvitt minket szerte szét az országba, sőt a labancokhoz is, és velünk volt életünk két legfontosabb útján: ő volt az esküvői autónk és hazahozta a fiunkat a kórházból. Vele lettünk Család, talán egy limuzinnak ez a legszebb feladat! Pannim mégsem csak ezért mondja, hogy ezt az autónkat szerette a legjobban. Ha pedig egy nő szívéhez is így közel tud férkőzni, akkor annak oka van: úgy gondolom tehát -bár kaptam érte hideget-meleget a társaságból- ez mégiscsak egy jó autó.

Az autó eladásáról, mint tapasztalatról az alábbi örök igazsággal szolgálhatok: Egy autón mindig buksz! Ugyan kivakartad a szarból, de ha többért árulod mint vetted, akkor szemét diler vagy, ha épp annyiért, akkor elmeháborodott szemellenzős barom, ha kicsit olcsóbban, akkor álmodozó, ha pedig a családi kasszát veszélyeztető deficittel akkor egy nehéz alkupartner. Én mindegyiken végigmentem, és az elmúlt fél évet nem szeretném sokszor megismételni.

Túl vagyok tehát rajta, engedem a kezét, izé a kormányát, hogy az új tulaj eltűnjön a naplementében, mint Charles Bronson a Volt egyszer egy Vadnyugat végén
... Peter Fondával a másik lovon.
És indul az új projekt: Találjunk nekem egy 200E automatás-klímás-tetőablakos-MOPF1-zöldplakettes autót. Olcsón jót, de nem kell rögtön a jövő héten.

Sajnos mióta a motort beraktuk a Halálosztóba, azóta nem jártam Magyarországon, csak telefonon rángatom a szálakat.
Egyenlőre úgy állunk, hogy hátulja is van már neki, de sajnos aranykezű lakatosom véges kapacitásait le kellett kötnöm a Miami Weiss tetőcseréjével, de legalább az is végre rendbe lesz rakva.
Be lesz állítva minden eleme, a sok fényezési hibája, horpadása, a beleflexelt rozsdappöttyök és egyéb esztétikai hiányosságai amit szegényem még nagyrészt Gyulán gyűjtött be, most mind el lesznek tüntetve és vállalható lesz a külseje is.
Már csak egy működő tempomat elektronika, egy fűtés hőmérséklet szabályzó elektronika hiányzik hozzá, meg kupakok a rialba és egy rendes festés az állófűtés kályhályának és teljes lesz a kép. Bár már egy ideje letettem rőla, hogy egyszer végére érek ennek a kálváriának, de most megint megcsillant a remény.

Ennyit a gyors helyzetjelentésről.
Jelentem vannak új hülyeségeim is! :)
Csalódni nem fogtok bennem igérem. Mind a 80as évekből való és ha pl egy hirdetett autón valaki meglátja őket akkor rögtön azt mondja, hogy na wazze, megint valami szakadék taxi, vagy építkezős széttaposott fos és már meg sem nyitja a használtautón a találatot.
De én leszarom. Szerintem kemény és majd jót röhögök azokon akik hüledeznek rajta.

Na most már elárulom:

Az egyik a vonóhorog.

by CsCsabi

 

A teljessége kedvéért rögtön az elején kezdeném, hogyan is történt a találkozás az ezüst 190-el.

A munkám révén sok - sok embernél fordultam meg így történt ez akkor is, amikor egy szimpla internetes probléma miatt egy igencsak hozzáértő Mercedes rajongónál kötöttem ki (ekkor már megvolt a fekete 190E-lfogóm).
Belépve a tett színhelyére rögtön szemet szúrt egy halom W201-es belsőalkatrész, a tetőtértől a pincén át mindenhol cucc volt a kocsi meg sehol….
Gondoltam kérdezősködök egy kicsit és hamar kiderült az idősebb úr autót épít egy 190-est építenek át  idestova 1 éve, de ekkor még nem tudtam mi is van valójában a dolgok mögött.

Majd „molyolási” szokásomnak eleget téve  2007 tavaszának egyik napos délutánján kilátogattam Ürömre, ahol ismételten találkoztam Józsi bácsival és akkor mutatta a bakokon álló sérülésmentes kasztnit és a belevaló technikát ami már készen állt az összeszerelésre. Ezt követően nyár végén ismételten egy probléma miatt  cégem jótékony mellékhatásaként megint összefutottam Józsibával, aki már büszkén mutogatta a kész autót, amikor benéztem a motortérbe akkor hüledeztem először, majd kisvártatva már a „majré gerendába” kapaszkodtam. A próbakör után fülig érő szájjal szálltam ki az autóból, néhány elismerő gondolat után fájó szívvel  távoztam a helyszínről, ekkor döntöttem el, hogy kell egy erős Merci…

A 2008-as évet úgy kezdtem, hogy szerettem volna egy szép 124-est (minimum szint a 24 szelepes hathengeres volt), vagy esetleg 126-ost V8-as motorral.
Hosszas keresgélés után szomorúan konstatáltam a helyzetet :
Az ésszerű összeghatáron belüli kocsik  mindegyikének van  valami nyűgje, ami általában nagyobb volt a várhatónál. A valódi értéküket jóval túllicitált példányokkal meg nem is foglalkoztam, így jegeltem a projektet.

Időközben az ezüst 190-es gazdit cserélt, a szó szoros értelmében az öregúr elcserélte a kis 190-t egy W140-re, majd az egyik áprilisi vasárnap csörgött a telefonom, a szerelő haverom volt az és örömmel közölte talált nekem egy kocsit aminek örülni fogok, na megcsillant a szemem. Mi lehet az kérdeztem, mire közölte az ezüst 190-es az, azonnal igent mondtam.
Átnézvén a szervizben az autót megnyugodtam, hogy minden rendben van vele és megköttetett az üzlet.