by Sgabó
Sokszor mondták, hogy ha elmentek nálam otthonról, akkor üljek le egy picit, gondolkodjak, aztán később térjek vissza a dologra, hátha addig körvonalazódik valami ésszerűbb megoldás. Szóval a mamához betörő és pénzt elvivő emberkéhez most nem kell 20 emberrel beköszönnöm és egybeépítenem a kályhával, illetve a közeli hippitábort sem kell beszántanom, miután éjszaka valaki végigszántotta egy kulccsal az autóm oldalát. Azonban volt egy pillanat, amikor senki nem állt mellettem és nem figyelmeztetett ilyenekre. Amikor megvettem az első Mercedest…
Kiskoromban rengeteg kisautóm volt. Az egyik kedvencem egy Corvette volt, mert olyan szép versenyautós formája volt. A másik nagy kedvenc egy Ford Cortina, bár ott inkább a piros szín és a foszforeszkáló ablak nyomott sokat a latba. A két fő-fő kedvenc viszont egy aranyszínű Mercedes terepjáró volt, cabrio kivitelben, valamint az egyetlen vontatásra alkalmas jármű, egy zöld autó, hozzávaló zöld Tabbert lakókocsival. Ez utóbbi kettő csapágyasra kopott, de tartották magukat még akkor is, mikor katepoxszal lealvázvédőztem őket, mikor megtömtem gyurmával a lakókocsi orrát, hogy a vonóhorgon stabilabban álljon és a kis terepjáróra húgom barbiruháinak egyikéből vászontetőt fabrikáltam az esős időkre.
Utolsó kommentek