A helyes megfejtők között ajándék mentolos cukorkát sorsolunk ki! 
Régen volt már híradás a Halálosztó projektről.
És ez sajnos nem azért van, mert irigy vagyok és nem akarom megosztani senkivel az örömömet, hanem mert én sem láttam két hónapig és olyan iszonyatos nagy fejlődésen sem ment át.
avagy:
Wilde achtziger jahren...
Volt egyszer csodálatos korszak, amit 80as éveknek hívunk. Én is innen választottam asszonyt és autókat magamnak. Valamint a Youngtimereink nagyrésze is ekkor látta meg a Sindelfingeni napvilágot.
Egészen pontosan 1984-ből való a Katám és a MiamiWeiss is, amit elsődleges autómnak tekintek. Tulajdonképpen életem első autója is és nem is tervezek megválni tőle.
Maximum mellé jöhet pár. És mindez igaz a Kedvesemre is. Ő az első és utolsó is életemben. Én már csak ilyen konzervatív phasz vagyok.
Ha valamiből megtalálom az igazit, akkor az mellett ki is tartok. És álalában elsőre meg szoktam találni.
A másik két autóm is ebből az érából való. A Piroskombány 83-as, a Halálosztó 85-ös, szóval átlagban kijön rájuk is a 84 :)
Ezen kívül még egy óriási dolog született még 1984-ben. Maga a Miami Vice c. sorzat, ami alapvetően meghatározta az 80-as évek stílusirányzatát.
Megmutatta a világnak, hogy mi a menő és hogy élnek az élet császárai. És ezek mind a mai napig így vannak.
Vegyük például az autókat: tessék megnézni mennyi tuning 126-os szerepel benne. Az összes rosszfiú azzal jár. És mind, mind AMG spoileres, vagy penta felnis, de még véletlenül sem széria.
Csak az íze kedvéért pár:
by Imikeee
A történet szereplője egy 1997-es gyártású w140 S 300 Turbodiesel „bálnamerci”. Ez már egy utolsó szériás modell, amibe a OM 606.961-es motort tették, ami megtalálható a w210-es E osztályos Mercedesben is.
Úgy jártam, mint az egyszeri parasztbácsi.Tudják, aki életében először járt állatkertben, és meglátta a zsiráfot. Épp lefelé gurultunk Kóspallagról egy kis kiruccanás után, amikor az út szélén olyat láttam, hogy meg kellett állni.
Dögös forma, nem tudtam megmondani, hogy mi ez - olyan első ránézésre ismerős, de a végén mégse.
Rövid szájtátás, majd gyors fényképsorozat után előkerület a tulaj is, aki addig a kerítés szélén ülve derülve nézte, ahogy hüledezek. Megérte megvárni, mert így beszéldbe elegyedve jött aztán csak a java - a sztori a kocsiról.
Az autó lánykorában egy 64-es AMC Rambler volt, amit az enyészet széléről állt neki visszahozni az életbe az új gazda. Ha viszont már felújítás, akkor ne a kis fába vágjuk a fejszét alapon az lett az elgondolás, hogy csináljunk valami egyedit, ami nem jön csak úgy szembe az utcán. Hát nem jön, ezt garantálom.
Kevés lehangolóbb dolog történhet a Mercedes tulajjal, mint amikor letörik a Mercedes-Csillagot az autójáról. Üres, szomorú lesz az autó orra, vezetés közben az olyan megnyugtatóan a hűtőn trónoló Csillag hiányát semmi sem tudja pótolni.
Múlt hétvégén én is majdnem így jártam, de egy rövid ám bravúros tárgyalás után meg tudtam akadályozni egy Aranyos Kis "Huligán" akcióját :)
Köszönöm Neki és Mindenkinek, hogy nem fosztják meg a Mercedeseket a legbecsesebb jelképüktől!
PS: Természetesen a Bajor Márka emblémáját sem bántjuk, de az már egy másik tárgyalás...
by Killmark
Úgy kezdődött ,hogy a drágám 240D-jében (szegény pisztácia.) kiégett a vezetőülés,a noname ülésfűtésnek köszönhetően.(ezt inkább hagyjuk is ennyiben ,már kaptam érte elég savat)
Aztán SD Atti klubtárstól kaptam 2 ülés háttámlát, ami neki már nem kellett, el akarta égetni.
Micsoda vétek!
Annál jobb helye lesz nálam. Meg amúgy is mentem pár alkatrészért hozzá, akkor meg már legyen tele az a csomagtér. Elfér a bontott kombilökös, a kidobásra ítélt komplett gyári ülésfűtés meg a kincset érő hátsólámpák mellé. Mivel belém jött egy opel asztma hátulról, és nekem ki kellett cserélni a lököst, meg a bal hátsó lámpát,és tolatólámpát. Neki meg az autót. :-)
Aztán decemberben, karácsony környékén, mikor itthon voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért kivettem a két első ülést a kombájnból. megnézem én azt az ülést, ami olyan kemény, minha lócán ülnék. Ki kellett venni belőle a rugók közé tömött szivacsot. Zsigabácsi a kárpitos kicsit eltúlozta a dolgot ,mikor azt mondtam,nem baj ha kicsit keményebb az ülés, de sebaj.
Ezzel megvolnánk, de mit tudok kezdeni a háttámlával?
Lefejtettem a háttámlát a vázról, felhúztam rá az ortopéd háttámlát (made by Continental), amit felfújtam finoman kompresszorral. És örültem mint majom a farkának.
Működött, nem szelelt! Huzat vissza rá, kocsiba be.
Ez így volt benne vagy fél évet,mikor bontóban kiszúrtam egy szétszakadt 124 es vezetőülést,amin ott figyelt az ortopédkapcsoló. Na ,te gyere velem!
és mint utólag megtudtam: 10 ből egy szokott rendesen működni úgy, hogy meg is tartja a nyomást.
Ez is pihen vagy fél évet a garázsban, mire megérett a gondolat: kell egy pumpa!!
Mondjuk ebbe belejátszott hogy Boti klubtárs szólt ,hogy e-bayon van egy centrálpumpa, ami kétcsöcsű ,tehát vezérel ortopédülést. Tököltem rajta erre elvitték valami 60 euróért. (váááááá).
Ritkaság, úgyhogy kincset ér. Mos tmár jobban ráfeküdtem a problémára, mégiscsak ott van félkészen!
És lett . 50 euróért ! Mi ez ha nem isteni beavatkozás? Úgyhogy a projekt kissé felpörgött.
Először is biztonsági öv csere kellett mert a kapcsoló csak a harmadszériás csatra csatlakozik, az én csatom meg régebbi. Úgyhogy ha már cserélem, berakok egy pirotechnikai övfeszítőst. Ha már cserélni kell, akkor jobbra cseréljem.(azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy övet 1db124, 1db 126, és az alapértelmezett 123 as övekből legóztam össze.) Ez ám a kamurestaurálás! Aztán pumpa próbán kiderült hogy akárhogy adom neki a delejt, naná hogy nem megy. Elektroműszerész guru cimborám átnézi, kiderül hogy belül minden oké. semmi leégve, és minden alkatrész van neki fiókban. Akkor ménemmegy? Próbálgatjuk, mire kiderül ,hogy 15 mp es késleltetéssel kapcsol be! Öröm a köbön, tehát mégse vettem kacatot!
Most fogom elhelyezni a végleges helyére. Alapban ez ugye a hátsó ülés alatt lenne,csak ott nekem semmi hely nincs,mivel az felnyitható. Egy hely van ami alkalmas rá: a kombi csomagtér jobb oldalán a szerszámos-emelős rekesz. Oda lesz beszerelve, a gyári szivacs házában,mert azért hangja van a drágának, rendesen. Viszek neki egy szál vákuumcsövet, aztán annyi . Most még az anyósülés alatt morog, de nekem az nem zaj, sőt isteni muzsika. keményít deréktájon, vesénél ,és oldaltámaszként. Jövő hétvégén lesz egy 700 km-es kör, ott kiderül hosszútávon megérte-e a küzdelmet. De ha nem, én már ki nem szedem!!!
Kevesebb mint egy hét van már csak Május elsejéig, amikor újra kikerülnek a garázsból a féltve őrzött, csillagos, young és oldtimereink, hogy megmutassuk őket a tavaszi napsütésenek! Már hagyomány, hogy a munka ünnepét az MBYBK (Mercedes Benz Youngtimer Baráti Kör) egy laza, csoportos kocsikázással tölti, aminek célállomásához nem feltétlenül a legrövidebb, de mindig gyönyörű útvonalon jutunk el.
Közeleg a május 16-17-én megrendezendő újabb YETRO verseny! Az MBYBK színeiben a tervek szerint 5 csapat indul, ezen a nagyon jó hangulatú versenyen.
Több infót találtok a http://yetro.hu/ oldalon, ahol képek, beszámolók, további linkek is vannak a korábbi versenyekről. Nevezzetek minél többen, hogy biztosan csak Benz-ek kerüljenek a dobogó minden fokára! :)
Mikor megvettem a MiamiWeiss-ot, még fogalmam nem volt arról, hogy sperr van alatta és arról sem, hogy mennyit fogok szívni vele, mire újra jó lesz.
Sőt volt idő, mikor azt sem hittem hogy lesz még valaha is jó újra.
Minden esetre vétel után olyan boldog voltam a bontószökevényemmel, mint még azelőtt soha és amennyi pénzem volt az belelapátoltam. Bár ez még mindig így van.
Gondos gaza lévén kicseréltem többek között a differenciálműben is az olajat, az előírt API GL5 Hypoid getriebeölre. Igen ám, csak ez nem a sperrbe előírt, hanem a sima teljesen nyitottba. De mivel nem volt rajta olyan tábla mint a halálosztó difijén
és mint később kiderítettem, 280asba nem is volt rendelhető az önzáró fajta, az enyémbe mégis beleokosította az előző gazdája, aki állítólag egy osztrák orvos volt. Tényleg ez volt a szöveg, mikor Szombathelyen anno megvettem. Na most a vasi neppereknek azt se szabad elhinni amit kérdeznek.
A lényeg, hogy én teljes lelki nyugalommal ültem be az autómba, miután az összes létező testnedvét és egyéb kopó elemeket kicseréltem és szintén teljes lelki nyugalommal rugdostam a kickdown kapcsolót naphosszat. Csak az tűnt fel, hogy mikor élesen kanyarodok, akkor valami nagyon nyikorog hátul. Azt hittem hogy a futómű lóg annyira, hogy valami összeér valamivel, de mivel ott minden rendben tűnt, még pár hónapig nyekeregve kanyarodtam, ami igencsak idegesített. És persze nem is akart úgy kilinccsel előre menni, mint azelőtt, mert mert egykerék hajtású volt szegényem és a kanyar belső kerék pörgött, a külső meg tapadt, tehát nem engedte kitörni a seggét, viszont nyomatékot nem vitt át mert az a másik oldalon már füstté vált. Mindez persze az én zöldfülü elmémben 6 éve még nem kristályosodott ki ennyire, de azért éreztem hogy valami nem kóser.
Azt hogy addig hogyan jutottam el, hogy a difit is megbontsam, már nem is igen emlékszem. De ha minden igaz, akkor valami féltengely csere lehetett a dologban, mikor is az istenért nem sikerült kipajszerolni a bolygóművet tányérkerekestül a helyéről. Telefonos segítséghez folyamodtam, hát és Csabais mondta, hogy annak így és így ki kell fordulnia a helyéről. Ő az mondta hogy ez 100%. Márpedig ha ő mondja akkor az úgy van. Csak ő nem látott az én szememmel, ezért nem tudta, hogy ez nem egy mezei darab. Én meg akkor láttam először ilyet szétszedve, tehát nekem sem tűnt fel. Azt viszont nem hittem el, hogy én vagyok a tök hülye és azért nem jön ki, márpedig mindkét állítás nem lehet igaz egyszerre. Neki estem hát és minden létező csavarját szétkaptam és apró darabokban ugyan de kijött a bele.
Ez a nagy kolonc volt benne, nem csoda, hogy nem jött egyben:
By Cuccolós Zsóti
Amikor Dagiszabi felhív, hogy ismét megmentett egy roncsot a biztos haláltól, már tudom hogy lesz néhány álmatlan éjszakám…. Most sem történt másképp amikor a Halálosztót elvitte lakatoshoz. Néhány héttel a széjjelszerelés után csörgött hogy váratlanul elutazik, addig egy-két dolgot meg kellene kamuzni a vason… „Zsóti ez neked semmi, csak pár cső cseréjéről van csak szó, tudod, ha már szét van szedve”… Mondtam OK, hozzad a cuccot…
Először hozta az automatát, arról már volt poszt. Aztán klíma kompresszor + cső, meg vagy 20kg horganyozandó tartó, takaró lemezek, rudazatok… Megszámoltam, nehogy 1-2db elvesszen a fürdőben 115 db-volt. (aztán mindezt, mikor elkészült, egy nap csiszolás után a horganyzóember kapott egy újratáblát. szerk) Természetesen mindent a rárakodott 20 év olajsarával, és dzsuvájával egyetemben. Szeretlek Dagi
Így érkezett:
Mivel szép lassan eladogattam az összes, megunt felni garnitúrámat, kellett valami, ami feldobja a kéziváltóst, ha lekerülnek róla a télikerekek. Szabi megoldotta a kérdést, adott nekem egy garnitúra pentát. Mivel a felnik nem voltak a legjobb állapotban az első lépés a görgőzés és a peremesztergálás volt. Utána jött a kromofág, mivel a felniket polírozni akartam, és ezért a szemcseszórás nem jöhetett szóba. Így néztek ki, a festék lemaratásakor:
Mivel azon kevesek közé tartozok a klubban, akik nem kapnak hányingert a kék Benz belsőktől, sőt, még tetszik is, ezért kicsit feldobtam a kéziváltós utasterét.
by Mercike
A történetet úgy kezdeném,hogy a csillagosok iránti megvilágosodásom kezdete óta a sors szeszélye folytán mindig kéziváltós,tempomat nélküli stuttgarti autót sikerült természetesen használtként vásárolnom.
Kicsit HPG automatás posztjára visszautalva fiatalabb koromban a sportosabb vezetés iránti igény nálam kizárta a bolygóműves erőtemetőket, később meg az egyébként kihagyhatatlan vételek lettek valahogy mindig stiftes váltósak. Tizenvalahány év távlatából ilyen volt az első W123 300D ,meg az utána következő W124 200D,a 250D turbo, és ilyen a mostani nagy kedvenc huszonnégyes E300D is. Így teltek az évek boldog kuplungolások közepette, de a tempomat mindig is nagy vágyálmom volt a gyári extrák közül.
Talán máig sem változott volna meg ez a helyzet, ha nem futottam volna össze egyszer az utcán aranykezű szerelő-klubtársunkkal, Csabai Sanyival.
by Warren
Szerencsés embernek érzem magam, mivel gyakorlatilag beleszülettem a Mercedes-Benz autóiba, melyek segítségével az egész család bejárta Európát. Szüleim imádnak utazni,
azelőtt még Trabival járták a Keleti blokkot. Utazási mániájuk később rám is átragadt.
Íme egy térkép, az eddig bejárt helyekről:
by HPG
Figyelem: A poszt elsősorban a 20…40 éves Mercedes korosztályra vonatkozóan szolgál információval, kérem értelmezzétek ennek megfelelően :).
Sokan gyűlölik, sokan szeretik –és általában nehéz vele kapcsolatban meggyőzni az embereket. „Az automata kocsi többet fogyaszt, lomhább, és különben is, elveszi a vezetési élményt. Az a ….. amerikaiaknak való!” Akikkel én találkoztam –tisztelet a kivételnek- valahogy így vélekedett az automata váltóval szerelt kocsikról. Sokáig közéjük tartoztam én is, bár a városi buszok dinamikája iránt mindig is éreztem némi vonzalmat, az pedig, hogy folyamatosan padlóval lehet közlekedni, kifejezetten tetszett. (Nyilván ez az én fogyatékosságom- ezért elnézést kérek.)
Aztán egy barátom évekig tartó unszolására megboldogult w116-os Mercedesemben a kéziváltót automatára cseréltük. Akkor kezdett megváltozni a vélekedésem, s ez tart a mai napig. Közben persze egyre több szakmai tapasztalatra tettem –tettünk- szert, és világossá vált: Az automata váltó a lehető legjobb választás mindenki számára. Na jó, legalábbis (idősebb, dízel …) Mercedesben elengedhetetlen. A panaszok túlnyomó többsége a nem megfelelő beállításra, nem megfelelően működő váltóra vezethető vissza. Sőt, az sem zárható ki, hogy léteznek „rossz” automata váltók, de miután én csak a Mercedes 722.1xx és 722.3xx váltóival foglalkoztam, „rossz” váltóknak csak a hírét hallottam.
by Cuccolós
Na szóval ott hagytam abban, kis történetemet, hogy 97-ben sajnos meg kellett válnom 300-as dezsőtől. Ez után ismét váltották egymást alattam a vasak és valahogy mindegyikből hiányzott valami megfogalmazhatatlanul összetett dolog, érzés, mit tudom én!
2002 fogcsikorgató novemberében felkerekedtünk, hogy nejemnek vásároljunk valami futkosó autót, ne kelljen kisgyerkőccel, busszal keveregni a városban. Az úticél, természetesen „dojcsland” volt. A küldetés kedvező kimenetelére való optimizmusunk hamar köddé vált, mikor a többedik esélyesnek látszó autót is éppen eladták, lefoglalózták, stb… bizalomgerjesztő ukrán, bulgár, román, magyar nepperek. Nem maradt más választásunk, mentünk, mint a mérgezett egerek. Így jutottunk el egy kis városkában, ahol az egyik kereskedésben megláttam az utódot !
W201 2,5 dízel, 1989-es már teli oldalas, tetőablakos, 189.000km-el amúgy egy nem túlextrázott darab, de ezen a tényen az akkori német vásárlási szokásokat ismerve nem kell csodálkozni.
Olyan ez, mint az építkezés. Az ember tervez, állapotot mér fel. az alapján költségvetést, időtervet kalkulál, osztán belevág a munkába. Az emberbe meg a ménkü, előbb-utóbb.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem lesz ezzel semmi gond, kicserélünk pár ezmegazt, beállítunk másik néhány dolgot, a végén meg kicsit bőrözünk, fényezünk, polírozunk oszt’ jónapot. Hogy ne beszéljek rébuszokban, a 300CE renoválásról beszélünk itten, kérem szépen. De hogy sorjába is szedjem, miből is áll az a dolog, amit könnyű gyaloggaloppnak gondoltam az elején. Így nézett ki pl. a légszűrő a fedél eltávolításakor:
Rendhagyó módon egy kép nélküli poszt, hamarabb végeztem a melóval, mint fényképezni tudtam volna. A lényeg, hogy az 500-as már egy ideje nyugtalanítóan melegen járt (100° C körül és felett) és már eléggé idegesített. Kapott gyári termosztátot, gyári viszkót, de csak nem akart javulni. már a hűtőt is megpucoltam, mert a klímakondenzátor meg a vízhűtő között vastagon állt a dzsuva. Persze, hogy nem lett jobb utána, csak egy kicsit. Ekkor már biztos volt, hogy a hűtő lesz a hibás, vettem is egy újat pár hónapja, azonban kedvet nem adtak a cseréjéhez, ezért megvártam az erősebb tavaszi napsugarakat, amik most szombatra hozták meg az ihletet. Kicsit paráztam a váltóolajcsövek hollandijaitól, de nem okoztak problémát, megindultak szépen. Szóval viszkó a ventillátorral együtt lecsavaroz, légterelőlemez levesz, víz leenged, olajcsövek levesz, hűtő ki, majd sordított sorrendben vissza. Hűtőfolyadékkal feltölt, indít, termosztát nyit, hőmérő bámul. Ja, hűtőfolyadékszint beállít! Sikeres volt a dolog, sőt, túl sikeres, mert a termosztát nyitása után a vízhőfok beállt 80fokra, illetve kicsit alá. A gyári bimetálos helyett vásárolt bimetál nélküli viszkóval állandóan megy a ventillátor, nem csak 105fok felett, így kicsit túlhűt. De sebaj, legalább nehezebben melegszik meg a nyáron majd, autópályás üldözések után! :) Most már csak le kell zöldkártyáztatnom (a 6 hónapos téli pihenő alatt lejárt) és kezdődhet számára a szezon! Persze addig még vannak apróságok, mint tavaszi nagytakarítás, a felniken a polír felfrissítése. Közben a többi autó is fejlődik, a kéziváltós "új" felnijei már polírozáson vannak, a páncéloshoz megrendeltem az anyagot a szőnyeghez, szóval haladnak a dolgok, nyoma sincs a tavaszi fáradtságnak!
30 éves jubileumi G PUR Edition
Sok cikket és képet lehetett az utóbbi 1-2 hónapban találni a neten a jubileumi különkiadású Geländewagenről, de hiába olvastam vagy 20 cikket, mindegyikben ugyanaz a pár apró információ morzsa volt amit a gyár kiadott valami sajtótájékoztatón és az a kb 10 kép amit a Dc media-n is meg lehet találni.
Számomra ezeknek a lényegi tartalma az volt, hogy lehet kapni 460ast újonan! Igaz modern dízellel, de mégis csak egy végletekig leegyszerűsített kőkemény verdát amit más már nem árul. Most vonatkoztassunk el az angol betegtől, mert az ugyan jól néz ki, de egy kupac szemét. Tessék csak végignyálazni a népíteleket róla.
Szóval ez az autó az egyetlen még élő istenkirály és van neki még egy óriási előnye: Csillag van az orrán!
Fülig szerelmes lévén a cuccba, nem elégített ki az a pár sajtófotó és a szinte egyetlen infó róla, hogy 280CDI motor van benne. El kellett menni megnézni, megtapogatni, belenézni az ablakon keresztül, mint gyerekkoromban, mikor azt néztük, mennyi van beleírva. Ofkorsz bele is raktam volna a seggem, de azt nem hagyták. Megnéztem, nem volt nyitva. ;)
Stuttgartba az új múzeumba kellett elzarándokolni, hogy szemügyre vegyem. Hálisten Svájctól nincs túl messze, és egyébként is fel kellett vennem egy köbméter Ebayen rendelt cuccot HerrTschiknél Möckmühlben. Rászántunk hát egy napot.
Nade elég a rizsából. Lássuk, mi fogadott minket.
Praktikus szemmel nézve ez egy haszontalan karosszériaváltozat. Most pedig igyekszem megígérni, hogy a post további részében figyelmen kívül hagyom a racionalitást.
Maga a coupé szó franciául azt jelenti, hogy levágott. Olyan négykerekü lóhajtású járgányoknál használták, amelyeknél a zárt kabinban volt az utas helye, a kocsis pedig kint ült a szabadban, a levágott tetejü helyen. Eleinte a gépkocsiknál is olyan kiviteleknél használták, ahol a sofőr feje fölött nem volt tető, az utasoknak bezzeg jutott. Pl. az alant látható Bugatti Royale Coupé "Napoleon". Jó, nem egy tömegautó, de egy korabeli coupé. 
Ugorjunk.
by Ács Donát
Kedvenc márkánk történelme szorosan összefonódik a dízel motorral, jobban, mint bármelyik más személyautóé. Egy kétrészes bejegyzésben mesélek erről nektek, elsőként a régmúltról, majd a következő részben a youngtimerekről. Lássuk mi fán terem a cserebogár, vagyis a dízelmerci!
1893-ban Dr Rudolf Diesel megkapta szabadalmi bejegyzést az általa feltalált és róla elnevezett belső égésű motorra. Szerkezetileg nagyon hasonlított a nem sokkal korábbi Otto-motorra, ám működése mégis gyökeresen eltér attól. A dízel motor egy hőerőgép, azon belül belsőégésű motor. A sürítés során felmelegedő levegőbe porlasztják az üzemanyagot, ami ettől meggyullad, és elég. Mivel ez a meghatározás elég szabad teret hagy, ezért nagyon sokféle dízelmotor létezhet: lehet dugattyús vagy Wankel, előkamrás vagy közvetlen befecskendezéses, 2- vagy 4-ütemű, soros befecskendezős vagy közös nyomócsöves - a működési elv azonos. Sőt, még az üzemanyag is változhat: az első motor mogyoróolajjal működött, majd áttértek a jóval olcsóbb gázolajra, napjainkra előtérbe került a biodízel. Vannak elvetemültek, akik napraforgó-, transzformátor-, vagy fáradt motorolajjal járatják az autóikat. A dízelmotor számos előnyös tulajdonsága közül a legfontosabb, hogy ennek a motornak a legjobb a hatásfoka, tehát a legkisebb a fogyasztása.
Először ezek a motorok nagyok, nehezek és kis teljesítményűek voltak, de a rohamos fejlődésnek köszönhetően hamar használhatóvá váltak. Először stabil motorként, majd hajókban, tengeralattjárókban, mozdonyokban, traktorokban teherautókban is elkezdték alkalmazni.
A stuttgartiak először 1933-ban próbálkoztak dízelmotorral, a W10-es modellbe építették be frissen kifejlesztett 3818 köbcentis 80 lóerős soros hathengeres motor prototípusát, ami a tesztek során igen durva vibrációkat okozot, ezért sutba dobták a konstrukciót.
Időrendben a második bontószökevény akinek megmentettem az életét, egy 123as kombi.
Ultraprimitív, nagyon hálás típus. Viszonylag aprópénzből megvolt és most faternak van egy olyan autója ami élete végéig kiszolgálja és minden benzinkúton, igazoltatásnál mesélhet róla. Igényli a közönség, na...
Kicsit off lesszek, de aki a csillagot szereti, az azért van mert a techinka a gyengéje és ez azért megtalálható ebben a márkában is.
Tegnap jártamban, keltemben belebotlottam európa egyik legnagyobb Lambo szalonjába
Itt vett pl Kyle Minogue is kettőt, mivel Svájcba kedvezően alakulnak az adóterhek, nem EU és közel a Német és francia határ is.
By Mukinyúl
Valahogy nekem az igazi autó az, amiben a vezetőülésből hátrafordulva, a húvazze holennekavége ugrik be.
Talán a gyerekkori emlékek hatása? Faternak is nagyrészt kombijai voltak.(most is az van).
Emlékszem Wartyogóra, és persze a Bigulira. Mi mindent cekkereztünk vele…..telekre le-föl.
Mindig is tetszett. Aztán ahogy Nyugatra jutottam, ott döbbentem meg, mennyi, és legfőképp milyen autók is szaladgálnak nagyobb dobozzal.
Már ismerjük a szlogent: Egyszer nekem is ilyen lesz!
Aztán persze nem az lett.
És utána se.
A 80-as évek elején szinte az összes európai autógyár a k-jetronicra esküdött, ezért a mi imádott youngtimereinkben is igencsak gyakran alkalmazták ezt a zseniálisan egyszerű befecskendezőt. Az agyonbonyolított és a kezdetleges, érintkezőkkel kombinált elektronikus D-jetronic befecskendező fiaskója után ez a mechanikus csoda maga volt a megváltás. Később persze ez is mutálódott, kapott elektronikát (KE-jetronic), hogy a szabályozott keverékképzés biztosítva legyen, de az már kit érdekel?
Mikor pár hete Mexikóba indultam, már tudtam, hogy az ottani közlekedesből meríthetek témát egy későbbi blogposzthoz.
Mivel a csapatunk a youngtimerekre, azon belül is a csillagosokra esküdött fel, próbáltam ezt a vonalat követni kint is. Végül a nagy kedvenceim, a mehikói csillagos buszokról kattintgattam össze pár képet. Sajnos, a 8 évvel ezelőtti látogatásom óta teljesen kihaltak a nagyon ócska, teljesen teherautó kinézetű furcsaságok, de azért még így is maradt pár érdekesség. Mint mondjuk ez:
FIGYELEM!!!
A folytatásban a youngtimeres nyugalmi állapot megzavarására alkalmas képek következnek!
Erről az autóról lesz szó:
Na, már megint egy 24-es. Ráadásul limuzin. De milyen! Egy E500!
Dióhéjban a típusról:
A W124 500-as modellváltozatát 1990-ben Németország leggyorsabb szériagyártású limuzinjaként mutatták be, fejlesztésében aktív szerepet vállalt a Porsche, gyártása szintén a Porsche-nál Zuffenhausen-ben folyt.
Az 500E / E500 legfontosabb adatai:
Gyártási idő: 1991-1993 / 1993-1995
Motor: (M119) V8 4973cm3
Teljesítmény: 240KW(326PS) 5700ford./percnél illetve 235KW(320PS) 5600ford./percnél
Nyomaték: 480Nm illetve 470Nm 3900 fordulat/percnél
Gyorsulás 0-100km/h: 6,1s
Végsebesség: 250km/h, itt falnak megy (elektronikusan leszabályzott)
A mintegy 2,3 millió legyártott W124-es közül mindössze 10.479 darab 500-as modell!
A kor szintjén felvonultatott technikai megoldások valamint az alacsony darabszám Technikai Mérföldkővé tették az Ötszázast a Mercedes-Benz történetében. Mára már gyűjtők megbecsült darabja, célpontja lett, rajongói körében kiemelt státuszt élvez. Értéke rohamosan nő.
Sajnos vannak kivételek.
A hajtás után meglátjátok, miért is vérzik a szívem!
Nem tudom más is van-e olyan hülye mint én, hogy tizen-, huszon-, netán harminc év körüli autós újságokat vesz rendszeresen, ezeket forgatja és „olvassa ki” olyan lelkesedéssel, mintha a várva várt aktuális modellek bemutatóit, tesztjeit vagy az autós közvéleményt formáló aktuális, izgalmas témákat elsőként mutatná be az össze nyomtatott médium közül.
Pedig nem. Ezek az újságok 20-30 évvel ezelőtti autókról és témákról szólnak. Hát akkor mégis mi a jó bennük?
Ellentétben a ma divatos youngtimer / oldtimer autókról szóló magazinokkal (melyek csak az autót mutatják be már klasszikusként, modern környezetben, a modern kor értékrendjével, a mai piaci- és közönségstátuszával) ezek az újságok még „átlagos napjaink autójaként” mutatják be a mai youngtimereket a hozzájuk tartozó környezettel egyetemben.
Ez akkor mégis mire jó? Mivel nem csak az autótesztekről szólnak, hanem különböző autóval kapcsolatos témákról (kiegészítők, szolgáltatások, közlekedés, utazás, sport, stb.), tökéletesen visszaadják azt a bizonyos YOUNGTIMER ÉLETÉRZÉST.
Nem akarom az autókat élőlényszerű vonásokkal felruházni (dehogynem), de most mégis egy ilyen hasonlat jutott eszembe: míg a mai magazinok „állatkerti körülmények” között, addig a korabeli lapok „természetes környezetükben” mutatják be hőn dédelgetett autóinkat.
Nagyszerű nosztalgikus élmény átlapozni egy-egy ilyen régi újságot!
Az autótesztek mellett megtudhatjuk belőlük például:
- mit jelentett az egyes autókategóriáknál az alap- és a luxusfelszereltség mondjuk ’88-ban;
- mi volt a kor menő autó hifije vagy tuning irányzata;
- hogy álltak az autógyártók ’92-ben a környezetvédelemmel;
- mennyibe került ’90-ben egy mobiltelefon;
- mit ettek-ittak, vettek fel az akkori konzumidióták;
- milyen pletykák keringtek akkor a Forma 1-ben ’89-ben;
- melyik panorámautat válasszuk és mit nézzünk meg ’91 nyarán egy dél-olaszországi autós utazás során;
- bevezetik-e Németországban ’87-ben a sebességkorlátozást az autópályákon (nem vezették és szerencsére azóta sem!);
- ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi...
Na, megmozdult valami? Felkeltettem az érdeklődésedet? Mikor jönnek már a fotók!
by Imikeee
Engem a „Mercis” szerelem elég későn ért el, 18 éves voltam amikor leérettségiztem és apám azt mondta, hogy kereshetek magamnak valami autót 200ezer forintig amivel majd iskolába fogok járni. A feltételek sora még bővült azzal hogy dízel legyen és biztonságos. Eddig elképzelni se tudtam dízel autót, mivel édesapám autószerelő így már kiskoromtól megvolt bennem a fertőzés az autók iránt, de főleg csak keleti autókat csinált, így nekem addig az autók netovábbja a Lada volt. Már ovis koromba is elvitt vezetgetni, majd amatőr versenyeken is részt vettem és végül egy replika VFTS Ladát is építettünk sprintre.
Most rajtam a sor, hogy beismerjem, én sem tartozom a „normális” emberek közé. Ennek ugyan már többször tanúbizonyságát tettem, de talán a most bemutatandó vas mutatja a legjobban, mekkora barom is vagyok.
Olyan másfél éve lehetett, hogy Szabi barátom (nem szabad rá hallgatnom többet, ő találta az 500-ast is) beszúrta a fórumra, egy szétrohadt, iszonyatosan lepukkant, golyó nyomokkal díszített, PÁNCÉLOZOTT, 450SEL képeit.
by Tommo
Gyerekkorom nagy álma alapvetően a Mercedesen belül is egy w124 es,de hogy ne legyen egyszerű dolgom természetesen a csúcsmodell tetszett a legjobban.
Az 500E/E500!Nem próbáltam szuperlatívuszokban élni,és Ferrarikról meg Lamborghinikről álmodozni (bár egy Countach-al kiegyeznék),de hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekeltek.Ez az autó volt nekem a kimondhatatlan erő, a maga 326 lóerejével,és 135.000 „makis” alapárával.Sosem láthattam élőben és soha nem érinthettem a brutálisan dagadó sárvédőit,viszont egy szakadt poszterem volt amit imádhattam,és lefekvés elött mormolhattam neki ,hogy egyszer úgyis megszerezlek…
Második Mercedesem nyüstöltem éppen egy 240D Aut. a maga 72le-vel,így némileg irigykedve huppantam barátaim Gsi,Gti,S,vagy akár M es jelölésű méregzsákjaiba.Csorgó nyállal és gyerekes kapkodással repültem az újságoshoz minden héten a Képes autóért, bár csak elméleti síkon szerettem volna lecserélni az én kis „bulimobilom” amit a fiatalság nevében,”diszkósfelnivel” és sötétített üvegekkel leptem meg.
.jpg)
by Lassú
2005 augusztusában,egy végigmelózott nap,és 1000km levezetése után
/Ferihegy-Opernring-Ferihegy-Balatongyörök-Bp/hazafelé az Osztyapenkó
magasságában láttam meg a lavina elindítóját,egy csontszínű
Pagodát,mely az autópálya túloldaláról,mint látomás sejlett fel egy
kereskedés udvarán.
Másnap visszamentem,beleültem,elvesztem...
1986-88 körülre tájolnám az időpontot mikor elkaptam a Mercedes vírust.Gyereknek is imádtam az autókat,de mikor kimondták azt a „kulcsszót” hogy Mercedes akkoriban mindenki megtorpant egy másodpercre,a szoci verdák gyűrűjében.Körülöttem lévő barátaim-ismerőseim szülei mind-mind tiszteletre méltó szakmával munkával rendelkeztek.De az én szememben,az én faterom volt a legnagyobb király.”Autonepper” volt akkoriban(ami nem összekeverendő a mai viszonylatban kialakult autónepper imázzsal) hetente más és más autók érkeztek traileren,ámultam, csak vele akartam menni mindenhová.Az egyik legjobb barátjával karöltve vettek egy „állólámpás” 200D t.
Követtétek az új E-Klasse premierjét? Láttátok a sajtófotókat? (Aki nem, itt mazsolázhat.) Én egyet emelnék ki:
Nem nagy vaszisztdasz kitalálni, hol áll a két youngtimer modell a Mercedes történelmi időszalagján: határvonalon a ma és a tegnap autója között. A W123 már befutott; ott van a Klasszikusok csapatában a nagy elődök mellett. A W124 még bebocsájtásra vár. Vajon sikerül neki? El fogja érni valaha ezt a kiváltságos státuszt?
Eltelt majdnem egy hét a motorkivétel
óta. Persze nem ültünk tétlenül.
Rögtön megfosztottam a motort az eredetileg horganyzott alkatrészek nagy részétől, hogy azok újfent az eredeti sárga csillogásukat visszakaphassák. Az egyik ilyen darab a hővédő lemez a kipuffogó csonkon. Mikor azt leszedtem, rögtön rájöttem hol is fúj ki az az átkozott.
Hát itt:
Sebaj szerzünk. Aha...
BRÉKING NYÚZ BRÉKING NYÚZ (alul piros szalagon úszva)
Működik a váltó !!! Alapvető funkcionális dolognak egy autóban rég örültem ennyire, ez tény - dehát ettől lesz szép a dolog, és ettől marad ilyen az ember elmeállapota. Részletek sorjában...
Nekem is lesz egyszer egy igazi Dízelmercim!
Üdv minden fertőzöttnek, és azoknak akik ez után kapják el a vírust.
Az én fertőzöttségem, valamikor 12 éves koromra datálható.
Iskolából hazamenet megláttam az egyik kocsi beállóban egy igazi Dízelmercim !
Ekkor 1980-at írtunk. Az AUTÓ W123 240D volt.
Körbesétáltam, körbetapogattam ,megnéztem mennyi van beleírva a km órába.
Kijött a tulaj és elég morcos ábrázattal meg kérdezte: mit akarsz öcsi?
Én úgy elszaladtam , mint akit lopáson értek, vissza sem mertem nézni, de a látvány örökre megpecsételte a sorsom.
Megfogadtam, nekem is lesz egyszer egy igazi Dízelmercim!
Hol volt, hol nem volt…., nem ez nem jó kezdésnek, mert Benz mindig volt, van és lesz!
No akkor fussunk neki újból. 1985 napsütéses nyarát élvezzük Bajorország egyik kicsi és felettébb gyönyörű falucskájában, ahol is rokon látogatóban leledzettem. Adott egy fiúgyermek, 14 éves testtel, és kb. 10 évesekre jellemző rajongással megáldva, mindennemű benzint zabáló helyváltoztatásra alkalmas járművek iránt. E fogyatékosságomra kedves szomszéd család fel is figyelt, és meginvitáltak egy kis sétakocsikázásra, szombat délutáni kikapcsolódásként a családfő által használt W123 280TE típusú „vadállattal”.
.jpg)
A keleti autókon szocializálódott lelkem, (elvált szülők gyermekeként nem annyira dobált felfelé a pénz minket) ennek hallatán Jimmy 8 oktávját meghazudtoló magasságokban repkedett természetesen. Amikor az Autobahnon néma csendben suhantunk, és elpillantottam a sebességmérő irányában (természetesen csak stikában, nehogy már meglássák hogy kis hülyegyerek ezen élvezkedik) megdöbbenten láttam hogy a bűvös 200km/órás sebességet már rég túlléptük. Ez számomra akkoriban, olyan meghatározó élmény volt hogy a tudatalattimba bele égett egy éltre a márka iránti elkötelezettség. Aztán ifjú titánként természetesen én is végig próbáltam sok autómárkát, több-kevesebb sikerrel, mikor ’92-ben egy régi barátom vitt A-ból B-be a W124 300CE-vel. Ott és akkor elhatároztam, hogy az éppen aktuális vas megy piacra, és házhoz kerül egy csillagos!
Kéccázdével az utak császára
avagy egy alulmotorizált Benz is lehet a "mindent vivő"
A Mercedes ott kezdődik, ahol más autók véget érnek. Erről minden nap meggyőződöm, amikor beleülök a Baby-Benzembe. Pedig a legkisebb, ráadásul szotyis. De az Ő korában kétezres motorokról sok gyár nem is álmodott. Ezért mondom, hogy a kis motor viszonylagos fogalom. Ma meg, grínpíszes körökben ugye, megint nem divat a 6 literes GMC.
Nálam nem úgy kezdődött, mint a kollégáknál, én csak érett fejjel, logikai úton jutottam arra a következtetésre, hogy egyszerűen nincs más megoldás, a legrégebbi gyártó a legmegbízhatóbb. Igazán ez utóbbi volt, ami a márkához vonzott, és hiszem, hogy sok szempontból átformálta az autókhoz fűződő viszonyomat.
Van én nekem még egy projektem. (a legújabb, számszerint a harmadik)
Ő a Halálosztó kupé.
Hogy ne vágjunk az Immédiás néni résébe, röviden elmondom hogy indult, de a postok lényege a feltámasztás lesz.
Már régóta piszkálta a csőrömet, hogy OK hogy a w126 a legjobb autó amit emberi kéz megalkotott, de csak kéne belőle egy kétajtós V8as is. A Miamiweiss-al meg mindíg úgy
voltam, hogy abból gyárit, vagy ahogy Cool mondja, gyáriast szeretnék faragni (ez azóta némi Lorinser optikával kiegészült) így nem élhetem ki peverz vágyaimat rajta mint az AMG widebody szélesítés, ballonos úthenger kerekek (értsd max 16 coll átmérőben, minimum 9-10 coll szélességben), turbósítás, mifene. Kacsintgattam hát a 126os kupék felé, mint egy rendes használtautó.hu-n csóróálmodozóhoz illik, mikoris feltűnt ez a hirdetés:
Az alábbi szöveggel:
Eladó sürgősen, anyagi problémák miatt egy 500 SEC mercedes alkatrészként és egyben. Kitünően felhasználható másik SEC szervizeléséhez, pótlásához
Már több mint hat hónapja feszítettem a coupéban és egyértelmű volt, hogy ebben fognak temetni. Vásárlás után pár hónappal elvittem egy Győr melletti szerelőhöz, hogy az általam feltérképezett hibalistát megszüntessük. Folyadék- és szűrőcserék, differenciálból folyt az olaj, egy horpadás, egy kis kupplung, ezazamaz. Naív voltam (voltam?) és balfék, amikor a következő mondattal próbáltam eljátszani az igényest: "Sanyikám, nem baj, ha kicsit tovább tart, de rendesen legyen megcsinálva." Szerelőnyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy "Ez hülye, de van pénze, és majd akkor csinálom az autóját, ha már a kislábujjam körmét is rendbehoztam." Teltek a hetek, hónapok, de végül elkészült. Nem árulom el a végösszeget, a hülyeségem így is elég publikus. Elérkezettnek találtam az időt, hogy a budapesti Felvonulássy Théren bemutassam az autót a többi agymenésesnek. Pár hónappal korábban regisztráltam a Mercedes Benz Youngtimers Baráti Kör fórumjára és élőben is meg akartam nézni a csapatot. Kiderült, hogy a négy henger senkit sem vág földhöz. A 124-es sem feltétlenül a csimborasszója a youngtimeres világnak. Viszont a srácok teljesen rendben voltak, talán az volt érdekes, hogy ők már láttak más Mercedest is, ja, meg hogy jó részük tudja szerelni is. Vagy azért mert ért hozzá, vagy azért, mert van hozzá infrastruktúrája. Szerencsés esetben mindkettő.
Egy elegáns drifttel visszatérek a címhez és megpróbálom a hülyeség-skálán egytől tízig értékelni az egyes eseményeket, amik a kombi vásárlása során történtek.
Alaphelyzetben vegyünk egy terhes feleséget.
Hazaértünk. Ennek így nem sok információértéke van, de ha azt is elmondom, hogy nagyjából akkora halt meg teljesen a váltó, azzal valamit érzékeltetek tán a húbakker jellegű szituból. Pedig jött a gép rendesen hazafelé az ungarische autobahnon hasítva. (a kilométerszámláló állásán nem ér röhögni, majd előretekertetem )
Mint kiderült, a kereskedésben nem tudták, hogy hol található az 1-es fokozat a sebváltón, úgyhogy alapban 2-esből indultak minden alkalommal, ami jótékonyan hatott a már amúgy sem élete csúcsán lévő komplett kuplungszerkezetre és környékére. De ennyivel azért nem úsztam meg, nem ám...
Talán édesapám a hibás. Ha ezt tudta volna előre, valószínűleg a mai napig inkább a citromsárga ezerötös Zsigulinál marad, vagy megveszi azt a csinos Volga kombit, amit az utolsó pillanatban vettek meg előle. De nem így történt.
Az enyhe elmebajról nem csak én emlékeztem meg a korábbi postomban, hanem a Kollégák is. A konkrét manifesztáció a vásárlásnál érhető tetten.
Üzletemberként dolgozom, de egy középhaladó youngtimer-autóbuzi esetén ennek annyi jelentősége van, mint a nagymamája lakcímének. Eladósorba került tehát a kolléga 124-es coupéja. Mivel korábban már faggattam, hogy eladja-e, számára nyilvánvalóvá vált, hogy hirdetnie nem kell, mert már megvan a Tökéletes Balek. Tökéletes Balek körülnéz a neten, hirdetésekben, Eurotaxot néz, jóshoz megy, stb., de ezek mind csak pótcselekvések, hiszen már 80%-ban elveszett. Ha tehetné, felfelé alkudna. Mivel még nem habzó szájú elmebeteg, elviszi az autót az autóklub Ankaufstest-jére, 90 perc alatt kiderítenek jó pár dolgot az autóról, ki is nyomtatják, lehet mutatóba alkudni. Az én esetemben nem volt súlyos hibája az autónak. Magyarul teljesen biztos volt, hogy meg fogom venni. Mi szólt volna ellene?
Szeretem az autókat, mióta az eszemet tudom. Az autók közül is a mai youngtimerek a kedvenceim, hozzájuk kötődöm a legjobban, hisz egy korosztály vagyunk, együtt nőttünk fel, a youngtimerek és én. Használtuk őket, bámultuk őket, vágytunk rájuk, matchbox-ként gyűjtöttük őket és közülük kerültek ki a Kedvenc Autóink. Nálam nincs ez másképp ma sem!
A vonzódásom a Csillagos Márkához egy 1987-es nyugat-németországi nyaraláshoz köthető. Ott dőlt el, 9 éves koromban.
Hosszú és rögös volt az út. Más szavakkal: Olajos, piszok drága és izzadtságszagú.
És még hol a vége???
Én a többséggel ellentétben, semmiféle Freudi, gyerekkori BENZ-es traumát nem tudok mentségemre felhozni. Familiáris csóróságból adódóan zsigulin szocializálódtam. Még csak az anyámékféle „biztos rossz társaságba keveredett” verzió sem igaz. Ugyan később ez megtörtént, csak fordítva áll fenn az ok-okozati összefüggés.
Az kérem úgy vót’ , hogy én egyszer csak magamnak kitaláltam, hogy nekem Mercedes kell, és mivel lett állandó munkahelyem, ahova be kellett járni nap mint nap, ezért volt is mire fogni, hogy nekem az tényleg kell. Én legalábbis elhittem. Tulajdonképpen a környezetem is, csak nem egészen így gondolták. Rögtön kérdezgették az alap kérdéseket: Mennyi idős? Mekkora a motorja? Benzineeeees? Mennyit eszik az? Stb…
Na ezekre én csak (az ő szemükben) rossz válaszokat tudtam adni, merthogy őszinte gyerek vagyok. De mivel minden kérdésre annyira rossz volt a válasz, ezért csak legyintettek, hogy jóva’hhülyegyerek, majd megnyugszol.
Miért Youngtimer? Magam sem tudom, de valahol a gyerekkoromban kezdődött. Mindig néztem, segítettem Apunak, mikor a családi járgányt szerelgette, és megszerettem, hogy nyakig összeolajozhatom magam. Aztán ahogy növögettem, már én javítottam a bringámat, a motort, majd az autóimat. Mivel a 80-as években voltam gyerek, annak a kornak a csúcsautói voltak a kedvencek, az 500-as Merci meg a 911-es Porsche. A filmekben is ilyenekkel jártak rosszfiúk, persze, hogy ilyenről álmodoztam! Aztán ahogy felnőttem, dolgozni kezdtem, a sok javításigényes autó után jöttek a fiatal megbízható vasak, amiket csak tankolni kellett, és éreztem, hogy valami hiányzik. Talán nem véletlenül, az öcskös pont ekkor javította egy barátunk ’85-ös, 380SE Mercedes-ét, és a próbakör alatt éreztem, elvesztem. Eladtam az Astra-t és lázas Merci keresésbe kezdtem. Hamar meg is találtam az „igazit” egy ’82-es, 280SE személyében. 6 henger, 2 vezérműtengely, 185 lóerő! Csodaszép, metálkék szín! 
Hamar megalkudtam az eladóval, miközben elkövettem az összes hibát, amit autóvásárláskor el lehet követni, hiába volt több év „autóbiznisz” a hátam mögött, első látásra beleszerettem. Persze ahogy oszlott a lila köd, kiderült, hogy mindent csináltam, csak jó üzletet nem. De sebaj, majd megcsináljuk a hibákat! Persze párszor szerelőket is igénybe kellett venni, mikor valami eszköz, szerszám hiányzott, de minden egyes javítás után csak rosszabb lett az autó. Ekkor elhatároztam, hogy mindent megjavítok magam, amit nem tudok, megtanulom! Mivel az autón mindig volt javítanivaló, megtanultam a leckét, mostanra töviről-hegyire ismerem a típust, nem okoz gondot sem a benzinbefecskendezés, sem az automataváltó javítása.
Mit lehet csinálni egy Youngtimerrel?
Utolsó kommentek